Sikerült egy „titkos” ukrajnai fegyverüzembe bedolgoznia magát a spanyol El Pais napilap újságírójának, Cristian Segurának. Szakmailag szép és irigylendő teljesítmény, ugyanakkor az idézőjel használata is indokolt, mert amit egy 102 ezer példányban megjelenő napilapban megírnak, az vajh’ mennyire titkos…
Az alászállás a konspiráció klasszikus szabályai szerint történt, kikapcsolt mobiltelefonnal, lefüggönyözött ablakú furgonnal vitték őt a háború előtt a bányászat és a kohászat terén jeleskedő, szebb napokat is látott Metinvest gyárába. A cég a háború egyik nagy gazdasági vesztese, övék volt a hónapokig ostromolt mariupoli Azovsztal vasmű, a kohóikhoz való kokszot pedig az avgyijivkai kokszolóüzemben állították elő. A város körül heves harcok dúlnak, így a gyár sem üzemel már.
Aki azonban azt várta, hogy az egyébként érdekes riport valamilyen csúcstechnológiás üzem mindennapjaiba enged betekintést, annak csalódnia kellett. A Rinat Akhmetov által birtokolt cégcsoport titkos üzemében aknamentesítő úthengert gyártanak. Az aknamentesítő úthenger hatékony és faék egyszerűségű válasz a harckocsi- és gyalogsági aknák ellen. Ezt a sok ország által már betiltott, alattomos harceszközt a rálépő személy, vagy ráhajtó jármű súlya aktiválja. Eltávolítása kiképzett embert és/vagy állatot igényel, drága, veszélyes és még lassú is. Kivéve, ha végigtolnak egy harckocsi elé szerelt, bazi nagy hengert az aknamezőn, amely rendeltetése szerint fel is robbantja az elhelyezett aknákat. Természetesen, ennek során az eszköz is amortizálódik, az eredeti, szovjet modell öt aknát bír ki, továbbfejlesztett, ukrán változata akár nyolcat is. Tehát fogyóeszközről beszélünk, melyből a titkos üzemben havi 5-6 darabot tudnak előállítani, így 48 akna hatástalanítását tudják elérni.
Ukrajna tehát nem ölbe tett kézzel várja a nyugati segítséget, hanem szerény lehetőségei mellett maga is próbál gyártani, vagy legalább barkácsolni ezt-azt, gondolhatnánk a cikket olvasva. Azonban a háború 2022-es kitörése előtt Ukrajnának számottevő védelmi ipara volt, amely nem tűnt el egyik napról a másikra. Bár számos hadiüzem semmisült vagy sérült meg az orosz csapások során, azt nem mondhatnánk, hogy Ukrajnában már patkószeget sem lehet kovácsolni.
Az ukrán barkácsműhelyről készült riportot érdemes tágabb kontextusában szemlélnünk. Tavaly szeptemberben Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a legnagyobb hadiipari cégek 250 képviselőjét invitálta az országba, befektetésre, üzemépítésre buzdítva őket. Közülük mintegy negyvenen láttak üzleti lehetőséget a gyártás oda helyezésében.
A Magyarországon is tankgyárat építő Rheinmetall szintén tavaly év végén jelentette be, hogy ukrajnai gyártásba kezd.
Ennek egyik lehetősége, hogy – mivel Ukrajnának nincs annyi pénze, hogy a hazai fegyvergyártó cégekkel beszerzési szerződést kössön (tehát akkor léteznek ilyen cégek…) – az Ukrajnát támogató országok ukrán cégektől vásároljanak fegyvereket, majd adományozzák azokat Ukrajnának.
Aki pedig szabadidejében azon szokott elmélkedni, hogy mikor és milyen feltételek mellett lehet vége ennek a háborúnak, azok számára biztos új szempontokat jelenthet az, hogy a 2025–2027 közötti időszakban, az uniós költségvetésből az Európai Védelmi Ipari Stratégia keretéből 1,5 milliárd eurót biztosítanának, „a védelmi termékek elérhetőségének és ellátásának fokozása, valamint az Ukrajnával való együttműködés fokozása.” Ezek szerint tehát még akkor is lesz háború(?).
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
