A bajor márka új Gran Coupéja a 4-es sorozat harmadik változata, a kétajtós kupé és az elektromos i4 után. Már az új maszkot viseli az orrán, elődjéhez képest jócskán meg is nőtt, és mintegy mellesleg végleg nyugdíjba küldte a nem túl sikeres 3 GT modellt.
Az újdonság összesen 6 motorváltozatban, 184-től 544 lóerőig terjedő motorkínálattal jelent meg a piacon; mi ezek közül az egyetlen dízelverzió összkerékhajtású változatát kaptuk meg tesztelésre, amely túlzás nélkül a modellkínálat arany középútjának nevezhető.
Alaktan
Kezdjük a tekintélyes méretnövekedéssel: hosszúság +14,5, szélesség +2,7, magasság + 5,3 cm. Ezt még a laikus szem is észreveszi, magyarán az elődnél jóval impozánsabb autót lát maga előtt. Nem is beszélve a részletekről: a hatalmas radiátorokká változott vesékről, az agresszívebb formájú lökhárítókról, a keskenyebb fényszórókról, a sárhányókon kialakított hármas kopoltyúról, vagy a diffúzort utánzó széles hátsó fekete műanyagbetétről.
A hátsó lámpák is dinamikusabb vonalvezetésűek, hegyes belső sarkuk egészen a rendszámtábláig húzódik. Tesztautónk M optikai sportcsomagja is vitt némi többletet az összképbe, lásd a sárhányókon díszlő emblémákat vagy a piros Brembo féknyergeket.
Belvilág
A majd’ 15 centiméternyi hossznövekmény az elődénél jóval nagyobb hátsó életteret eredményezett, ami egy kupénál komoly hozadék. Ugyanennek köszönhető a csomagtartó alapon 39 literes bővülése is, amely a maximalizálás után most szintén jóval nagyobb, sík padlójú 1290 literes rakodókapacitást kínál. Variálhatósága is nagyon jó, mivel a hátsó üléstámlák 4:2:4 arányban dönthetők. A szereltség és a belsőépítészet pedig az újkori BMW-k standardja: könnyen kezelhető, logikus felépítésű iDrive információs rendszer, többféle megjelenítést kínáló digitális műszerblokk.
Külön említést érdemel a borotvaéles grafikájú központi kijelző, amelyen a fogyasztási grafikontól kezdve az aktuális menetmóddal, a választható hangulatképekkel/-zenével folytatva egészen a hosszú távú időjárás-előrelejzésig milliónyi információ kérhető le, lásd a megfelelő ábrákat.
Egyéb funkcióiról – 360 fokos parkolókamera, navigációs térkép stb. – ilyen szinten nincs sok értelme beszélni. Talán még a csúcsminőségű Harman Kardon hifi fér bele érdemben ebbe a felsorolásba, amely úgy szól, mint a szférák zenéje, és beprogramozott adói a lehető legegyszerűbb módon, minden menürendszer megkerülésével, klasszikus nyomógombokkal hívhatók le…
Az országúton
Tesztautónk erőforrása, mint már szó volt róla, a kétliteres turbós benzinmotor volt, lágy hibrid betegítéssel kiegészítve. Ez a rendszer egy 48 V-os indítógenerátorból és egy ugyanekkora feszültségű külön akkumulátorból áll. A rekuperáció során visszatermelt energiát hasznosítja, amely az intenzívebb gyorsítások során 11-et tud hozzácsapni a dízelmotor 190 lóerejéhez; ezt ilyenkor szépen meg is lehet érezni.
Maga a négyhengeres dízel – lásd tesztünk átlagát – a legtakarékosabbak közé tartozik a kategóriájában, és dinamikája is abszolút elfogadható (0–100 km/h: 7,3 s). Kizárólag nyolcfokozatú Steptronic automata váltóval társítható, amely 4 (Sport, Comfort, Eco Pro, Adaptive) menetmódot kínál. Mi több, kézileg is kapcsolgatható, amúgy Forma 1-es módon, a volán mögötti fülekkel; ennek viszont nincs sok értelme, mert a kifinomult automata, pláne a menetmódok függvényévben jobban tudja a dolgát. A végére pedig csak annyit: az autó a dízelmotor ellenére csendes, stabilitása impozáns, amire csak rátesz pár lapáttal a 4×4-es meghajtás…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
