Lelkipásztori tanúságtételekkel bővített nemzetközi teológiai konferenciát szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Kutatóközpont Paulus Hungarus erkölcsteológiai munkacsoportja és a Reconciliatio Esterházy János Egyesület Esterházy János életművéről szeptember 24-én Budapesten, a PPKE Szent II. János Pál konferenciatermében.
Idén emlékezünk arra, hogy öt évvel ezelőtt a Szentszék jóváhagyásával a Krakkói Főegyházmegyében Marek Jędraszewski érsek-metropolita megindította Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatási perének folyamatát. Az évforduló kapcsán, s egyben Isten szolgája Esterházy János lelki örökségét ápolva a PPKE Szent II. János Pál Kutatóközpont Paulus Hungarus erkölcsteológiai munkacsoportja és a Reconciliatio Esterházy János Egyesület A közösségi megbocsájtás és kiengesztelődés Esterházy János életműve és vértanúsága fényében címmel nemzetközi konferenciát szervezett.
A tanácskozáson a Gaudium et spes, a II. Vatikáni Zsinat lelkipásztori konstitúciójának szellemében és Isten szolgája Esterházy János életáldozatának fényében tárgyalták a nemzetek közötti kiengesztelődés lehetőségének formáit, a közösségi megbocsátás erényének gyakorlati alkalmazását, a kibékülés lehetséges intézményes útját és a múlt sebeinek gyógyítására alkalmas pasztorációs gyakorlatot.
A konferencia teológiai alaphangját és lelkületét a nyitó előadással Domenico Battaglia nápolyi érsek adta meg, aki párhuzamot vont Isten szolgája Esterházy János életpéldája és a II. Vatikáni Zsinat lelkipásztori konstitúciójának szellemisége között. Mindezt saját, a marginalizált társadalmi réteg tagjai közt végzett lelkipásztori munkája tapasztalatainak helyenként megrendítő erejű felidézésével tette.
Az őt követő előadásokban váltakozva merültek fel a közösségi kiengesztelődés és megbocsátás teológiai reflexiói, illetve Isten szolgája életszentségének egyes részletei. Ez utóbbiakról főleg Ambrogio Maria Canavesi és Cebula Pawel Ofm. ferences szerzetesek előadásai által tudhatott meg többet a hallgatóság.
Józef Łucyszyn lazarista szerzetes, teológia tanár Szent II. János Pál pápa kiengesztelődés témájában adott lényegi fontosságú tanítását ismertette.
A különböző közép-európai nemzetek közötti – főként egyházi indíttatású – kiengesztelődési folyamatokról több előadást is halhattak az érdeklődők. Dagmar Babčanová, Szlovákia volt vatikáni nagykövete Esterházy szlovák megítéléséről tartott ismertetést. Grzegorz Górny lengyel egyházi író, filozófus a lengyel-német, a lengyel-ukrán és a lengyel-litván megbékélési folyamat hátterébe adott betekintést.
A magyar-horvát egyházi közösségek közötti megbékélési folyamatról Kunszabó Zoltán diakónus tartott beszámolót. Balga Zoltán plébános a prágai magyar-szlovák-cseh közös plébánia élén betöltött pasztorációs tapasztalatait összegezte. A magyar-szlovák pasztorációs gyakorlatról Gábor Bertalan szepsi és Bozay Krisztián dunaszerdahelyi plébános beszélt a jelenlévőknek. Laurinyec Mihály teológiai tanár a közösségi megtérés és annak intézményi reflexióit foglalta össze előadásában.
A nemzetközi konferencia lengyel, szlovák, magyar, olasz előadói, egyházi személyek és világi Krisztus-hívők egymásnak adták át a szót és kölcsönösen kiegészítették egymás mondanivalóját. A tudományos tanácskozás talán legfontosabb üzenete az volt, hogy megerősítette: a megbocsátásnak, miként a szenvedésnek is arca van. Olyan arca, mint amilyen Esterházy Jánosnak és közép-európai mártírtársainak van, akiket összeköt a szenvedés közössége, a „communio in passione” – miként erről Gábor Bertalan és Bozay Krisztián esperes beszélt. Keresztényi feladatunk ennek az arcnak a kimunkálása: artikulálnunk, formát kell adnunk a közösségek lelkiismeret-vizsgálatának, ahogy az egykori Hittani Kongregáció, ma Hittani Dikasztérium Teológiai Bizottsága megfogalmazta: „az emlékezet tisztulási folyamatát kell megvalósítanunk, ha meg akarjuk őrizni az Egyház hitelét és hatékonyságát a világban”.
Maguk az előadások hol konkrétan, hol pedig áttételesen utaltak arra az útra, amelynek itt Közép-Európában még nagyon az elején járunk. Annak ellenére, hogy immár tizennyolc évvel ezelőtt adta ki a magyar és a szlovák püspöki konferencia a Megbocsátunk és bocsánatot kérünk című kiengesztelődésre felhívó pásztorlevelet, a magyar-szlovák megbékélési folyamatról is elmondható, hogy lelki és társadalmi gyümölcseinek tekintetében az valójában még gyerek- vagy, kamaszcipőben jár. Ennek – miként ezt az egyik előadó megfogalmazta – az lehet az egyik oka, hogy a maga nemében kiemelkedően fontos kezdeményezést tájainkon nem követte olyan civil társadalmi (pl. keresztény értelmiségi) folytatás, amely a mindennapok szintjén tudta volna szolgálni közeledést, egymás jobb megértését, vagy ha úgy tetszik „a felnőtté válást”. Ennek egyik fő okát Surján László, a Charta XXI Egyesület elnöke fogalmazta meg, aki Isten szolgája Esterházy János reánk hagyott példájából kiindulva elmondta, Jézus tanítása alapján nekünk keresztényeknek feljebb kell lépni a megbocsátásban, a második szintre, az ellenségszeretetet szintjére, sőt még ettől is feljebb, a harmadik szintre, azaz az ellenségeinkért való őszinte imádság szintjére. Ezt tette Isten szolgája is, aki börtöneiben szenvedve a vasárnap, vagyis az Úr napján mondott imáit jótevőiért és ellenségeiért egyformán felajánlotta.
A konferencián résztvevők teljesebb és tisztább képet kaptak Isten szolgája Esterházy Jánosról, koráról és az ő megvalósítható üzenetéről is. Mert Esterházy János követhető és követendő keresztény példaként magasodik előttünk. Ezért folyik az ő boldoggáavatási eljárása, amelyet nem csak liturgikus események, vagy jogi aktusok fémjeleznek, hanem, az olyan közösségi kohéziót létrehozó események is, mint amilyen a közelmúltban Alsóbodokon, Esterházy János végső nyughelyén temetésének hetedik évfordulóján megrendezett zarándoknap, illetve ez a mostani nemzetközi konferencia is volt. Ezek a Szentlélek kegyelmével megáldott események mindig egy szinttel feljebb emelik Isten szolgája Esterházy János lelki örökségének kibontakoztatását és megvalósítását, s egyben eredményesen szolgálják kultuszának növekedését is.
Az új szint, amelyre e mostani konferencia a jelenlévőket elvezette, hogy közép-európaiként hogyan kell közösségi szinten megőrizni önazonosságunkat úgy, hogy a másik nemzethez tartozó embert is tiszteljük, segítsük és megerősítsük értékeiben. Mert a nemzeteink közötti kiengesztelődéshez az emlékezet megtisztulásán keresztül vezet a megbékélési folyamat útja, s ez sem lehet kereszt és nehézség nélkül. Járhatóvá tétele mégis, minden emberi és közösségi gyarlóságunk ellenére is a mi keresztény felelősségünk és feladatuk marad. Még akkor is, ha egyesekben Esterházy János boldoggá avatásának elindulása „allergiás tüneteket” okoz. Van kikért, van miért imádkoznunk, ha a közösségi kiengesztelődés útján akarunk haladni.
Ez a felajánlási szándék fogalmazódott meg a konferencia befejező mozzanatában, a közös szentmise ünneplésében is, melyet nemzeteink Isten akarata szerinti megbékéléséért és Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlottak fel.
Az előadások hamarosan teljes egészében elérhetőek lesznek a PPKE Hittudományi Karának YouTube-csatornáján, de tervbe van véve azok kiadása kötetben, szerkesztett formában.
A konferencia szervező intézményei köszönetüket fejezik ki azért a támogatásért, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Wacław Felczak Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete biztosított a program sikeres megszervezéséhez. Köszönetüket fejezik ki a négy különböző nyelvre fordító tolmácsok kiemelkedő minőségű és áldozatos munkájáért is.
Szerző: Dr. Laurinyecz Mihály; Dr. Molnár Imre
Fotó: Balga Zoltán, Berényi Kornélia, Dávid Zsuzsanna, Oláh Viktória
Forrás: Reconciliatio Esterházy János Egyesület
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
