Nofertiti származását napjainkig homály fedi, egyes források szerint az egyik nagyra törő tanácsadó lánya volt, míg más beszámolók alapján III. Amenhotep gyermekeként jött a világra. Ez utóbbi esetben viszont Ehnaton édestestvére lett volna. Ez a teória amúgy is gyenge lábakon állt, hiszen Nofertiti címei között nem találunk olyanokat, melyek arra utaltak volna, hogy ilyen előkelő ősökkel rendelkezett. Egy harmadik feltételezés szerint Nofertiti valószínűleg nem is egyiptomi származású lehetett, hiszen nevének jelentése így fordítható le magyar nyelvre: „Gyönyörű Jövevény”.
Kr. e. 14. században az ókori Egyiptomban radikális vallási reformok zajlottak le az eretnek fáraó, Ehnaton uralkodása alatt. Felesége és egyben Egyiptom királynője a nem kevésbé hatalmas és páratlanul befolyásos Nofertiti volt. A hölgy ambíciójának hála előbb társuralkodó lett, majd férje halála után egyedül intézte a Nílus-menti ország kormányzását. Személyére azonban mégsem emiatt, hanem legendás gyönyörűségű mellszobra miatt emlékezünk.
Annak ellenére, hogy a fáraónak számos felesége volt, Nofertiti kimagaslott közülük. A feljegyzések szerint kiemelkedően szoros és bensőséges kapcsolatot ápoltak, ami a korszakban ritkaságnak számított. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Ehnaton olyan előkelő nevekkel és titulusokkal halmozta el, mint a „Kegyelmes Hölgy”, vagy az „Édes Szerelmem”.
Nofertiti azonban korántsem volt jámbor nőszemély, hiszen férjével közösen az Amarna-reform keretében az egyiptomiakat a régi isteneik elhagyására és Aton imádására kötelezték. A régi hit templomait a hívek tiltakozása ellenére kifosztották és teljesen lerombolták.
Nofertiti lélegzetelállító mellszobra (Wikipédia / Philip Pikart / CC BY-SA 3.0)
A feleség fontos szerepét jelzi az a számtalan művészeti alkotás is, melyen a fáraó mellett szerepel. Itt mindig előkelő módon ábrázolták, harci szekeret vezet vagy szétkergeti Egyiptom ellenségeit. Ennek ellenére semmit sem veszített női mivoltából, hiszen a kutatások mindig a korabeli szépségideál mintájaként festették le.
Nofertiti minden róla készült alkotáson jellegzetes, magas, lapos tetejű kék koronát viselt, melyet a források szerint saját maga terveztetett. Korábban a fáraók akkor helyezték fejükre a khepresh névre hallgató fejdíszt amikor háborúba mentek. A királynő választása tehát erőt és tekintélyt parancsoló szimbólumra esett.
Uralkodásuk végén a fáraó egészen addig merészkedett, hogy önmagát és feleségét istennek és istennőnek nyilvánította, és minden alattvalójától elvárta, hogy ekként tekintsenek rájuk.
Ehnaton halála után a királynő egyeduralkodóvá lépett elő, ezzel egyike lett a leghatalmasabb ókori nőknek. Egyiptom több ezeréves történetében egyébként öt nőnek sikerült felküzdenie magát a fáraói rangba, ezek közül ő volt a második.
Nofertiti és Ehnaton gyermekeik körében (Wikipédia / Gérard Ducher /CC BY-SA 2.5)
Nofertiti uralkodásában azonban nem volt semmi csodálatra méltó, hiszen felbőszítette az egyiptomi előkelőket, mivel külföldi férjet akart választani magának, amire az Új Birodalom időszakában még sohasem volt példa. Cseppet sem meglepő, hogy neve ezután eltűnt a történeti feljegyzésekből, ami arra utalhat, hogy valószínűleg gyilkosság áldozatává vált.
Emléke azonban mégsem merült feledésbe, hiszen 1912-ben elismert német régészekből álló kutatócsapat sikeresen felfedezte Nofertiti lélegzetelállító brüsztjét az egyik királyi szobrász tulajdonában lévő amarnai műhely romjai között. A szobor ennek megfelelően a berlini múzeumba került, ahol rövidesen világraszóló hírnévre tett szert.
Adolf Hitlert különös büszkeség töltötte el azzal kapcsolatban, hogy a brüszt német kezekben volt, egyedülálló mesterműként és igazi kincsként hivatkozott rá beszélgetéseiben. A Führer akkor is ragaszkodott hozzá, amikor abból politikai hasznot húzhatott volna. Ugyanis Herman Göring azt javasolta, hogy szolgáltassák vissza a szobrot Egyiptomnak, hogy ezzel komoly diplomáciai tőkét könyveljenek el. A német diktátor viszont már-már betegesen ragaszkodott a birtoklásához. Így a második világháborút német sóbányában elrejtve vészelte át, mígnem amerikai katonák megtalálták és visszaadták, noha nem Egyiptomnak, hanem a frissen újjáalakuló Németországnak. Így tehát a mellszobor napjainkban is a német fővárosban, a Neues Museum-ban található.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
