Nincs suli már, nincs tanulás… Zs. Nagy Lajos egyik briliáns gyerekverse, a Hamu Laci és az Eretnek jutott az eszembe, amivel valamikor réges-régen egy iskolai szavalóversenyen sokakat sikerült megkacagtatnom. Abban a fogadás tárgya egy iskola szétrágása volt… Érdemes rákeresni és hangosan felolvasni gyermekeinknek! Nos, a világ azóta se változott sokat, legalábbis abban a tekintetben, hogy minden gyermek alig várja az utolsó csengetést. És ez ma bekövetkezik.
Tíz hónapos szorgos munka után eljött a jól megérdemelt két hónapos pihenő. Minden gyermek álma. A hangulatot némileg azért lelohaszthatja, ha a bizonyítványba bekerült egy-két cifrább osztályzat is. Otthon jöhet a kérdőre vonás, hogy lehet ez, miért nem tanultál többet, azt hittem, meglesz a kettes… A sort még hosszan folytathatnánk, mert a szülő is magyarázza a gyermeke és bizony a saját bizonyítványát is. Magát is kérdőre vonja, amikor csemetéjének teszi fel a végeredményben már teljesen felesleges kérdéseket…
Még szerencse, hogy nem mindig az eminens diákokból lesznek a feltalálók, a vizionáriusok. Az érdemjegy, az osztályzat csak egy mutató a sok közül, és közel sem a legfontosabb.
Az iskola a gyermek második otthona. Elcsépelt mondat, ami sokszor már a könyökünkön jön ki. De gondoljunk csak bele, ha valóban otthon, akkor ott szeretetetteljes légkört feltételezünk. Ahová örömmel megy a gyermek, ahol szárnyakat kap, ahol megmutathatja azt, amiben jó és nem azt vágják nap, mint nap a fejéhez, amiben gyengébb.
Amikor mutálni kezdtem és fals hangokat produkáltam, onnantól fogva én kaptam a leghosszabb verseket, és minden színdarabban játszottam. Addig inkább dalos pacsirtaként szoktam szerepelni az iskolai rendezvényeken. Észre se vettem, hogy a jó, nekem való útra tévedtem, ahol sikerélmények özöne várt. S ami a legfontosabb, az olvasás és írás ízére is valamikor ekkor éreztem rá.
A jó pedagógus lámpás. Fénye messzire látszik. Szeretnek köréje gyűlni a gyermekek. Isszák szavait, adnak véleményére.
Ő az, akit évtizedek múlva is szívesen emlegetnek. Aki miatt jó iskolába járni. Aki miatt az iskola lehet második otthon. A boldog gyermekkor egyik záloga. De csak az odahaza kapott alapokra tud igazán jól építeni a pedagógus is. A szülő szerepe pótolhatatlan ebben a gyermek, szülő, pedagógus triumvirátusban. Mert van úgy, hogy sokat akarunk, várnánk el gyermekünktől, mintha nem látnánk, valójában mennyire képes, Még rosszabb, ha saját álmainkat rajta keresztül szeretnénk megvalósítani.
Merthogy a szünet testi-lelki épülésüket, az elemek újratöltését kell, szolgálja. Persze ehhez elengedhetetlen a sok együtt töltött nap, perc és óra. Úgyhogy a lecke kivételesen nekünk van feladva. Csodás nyarat varázsolni nekik. Mert megérdemlik!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
