Továbbra is nyomoz az ügyészség Budaházy-Hunnia per kétes elsőfokú ítélete ügyében

Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye (www.njsz.hu)

A napokban a Legfőbb Ügyészség arról tájékoztatta a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot, hogy a Budaházy-Hunnia ügyben született elsőfokú ítéletet övező gyanús körülmények miatt tett feljelentése alapján indul nyomozás ismételt megszüntetése elleni indítványát jelenleg a Központi Nyomozó Ügyészség vizsgálja. Kiderült a nyomozás során, hogy az egyik bíró a tanácselnök bíró hivatali jogviszonyának megszűnését követően felsőbb utasításra belenyúlt az ítéletbe.

Emlékezetes, hogy Budaházy György és 16 társa ellen terrorcselekmény és más bűncselekmények miatt még a Gyurcsány-Bajnai rendszerben, tíz éve indítottak koncepciós eljárást. Annak ellenére, hogy a képtelen vádak megdőltek a Fővárosi Törvényszék 2016-ban hozott elsőfokú ítélettel összesen 125 év fegyházbüntetést szabott ki, Budaházyra 13 évet. Tavaly áprilisban a Fővárosi Ítélőtábla azonban hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet többszörös súlyos eljárási szabálysértés miatt és új eljárást rendelt el, amely jelenleg is tart és szeptember 4-én folytatódik.

Az elsőfokú ítéletet azonban jelentős késedelemmel véglegesítették és adták ki írásban, a gyanú szerint akkor, amikor már az időközben lemondott tanácselnök bíró megbízatása megszűnt. Felmerült annak gyanúja is, hogy az ítéletet az ügyész előre ismerhette, illetve annak megalkotásában szerepet játszhatott.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) emiatt tett feljelentése kapcsán tavaly februárban nyomozást rendeltek el, amelyet tavaly márciusban teljesen megalapozatlan indoklással megszüntettek. Az NJSZ felülvizsgálati indítványa hatására az ügyészség a nyomozás folytatását rendelte el, amelyet bűncselekmény hiányára való utalással ismét megszüntettek. Ezen határozat hatályon kívül helyezése érdekében terjesztett elő az NJSZ indítványt, ez alapján vizsgálja jelenleg is az ügyet a Központi Nyomozó Ügyészség.

Az újraindult nyomozásban az ügyészség a feljelentés szerinti cselekmények közvetlen érintettjei közül néhány személyt ugyan kihallgatott, (dr. Nyilas Levente bíró, dr. Gimesi Ágnes bíró, büntető-kollégium vezető-helyettes, dr. Fazekas Sándor a Törvényszék akkori elnöke), de a legrelevánsabb személyt, dr. Kenéz Andrea bírót nem, valamint leíróját sem és dr. Prancz Balázs ügyben érintett ügyészt sem. De nem hallgatták ki a Fővárosi Törvényszék büntető kezelő irodájának vezetőjét, továbbá az ítélet iránt érdeklődő, feljelentésben megjelölt vádlottakat és védőket sem.

Mindez érthetetlen attól a szervtől, amelynek a tényállás tisztázása lenne a feladata.

Az NJSZ törvényességi indítványa rámutat arra, hogy a megszüntető határozat viszont megint nem adott megnyugtató választ a feljelentésben megfogalmazott bűncselekmény gyanús jelenségekre.

1.
Azt a botrányos tényt, hogy az azóta hatályon kívül helyezett elsőfokú eljárás utolsó tárgyalási etapjának bírósági jegyzőkönyve az ügy ügyészének gépén született, ismételten azzal próbálják elütni, hogy azt az ügyész digitálisan megküldött vádbeszédének fájljából alakíthatták át. Csakhogy ezzel a magyarázattal több baj is van.
Egyrészt miképpen készülhet egy bírósági jegyzőkönyv egy ügyészi iratból? Másrészt ez esetben hol van az a személy, aki ezt az átalakítást megtette? Ilyen személy megnevezésre nem került!
Harmadrészt az ominózus jegyzőkönyv-fájl születésének időpontja nemhogy az ügyészi vádbeszéden, de még az ítélethirdetés időpontján is túl van egy hónappal, ami a határozatban szereplő magyarázatot kizárja. Ráadásul a fájl háttéradatai közt nem szerepel mégcsak egy olyan – az ügyésztől eltérő – másik felhasználó sem, aki mondjuk a fájlt utoljára mentette volna.
Figyelemre méltó, hogy a kétes elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú bíróság is jelezte, hogy a Törvényszék büntető kollégiumi vezetője sem tudta ezt az “anomáliát” megmagyarázni, mikor tájékoztatást kértek tőlük ez ügyben.

2.
Szintén elfogadhatatlan érveléssel próbálja az ügyészség megmagyarázni, hogy az elsőfokú ítéletet sem a tanácsvezető bíró utolsó bírósági munkanapján, sem az azt követő hetekben nem tudták az ítélet után érdeklődő vádlottaknak és védőiknek sem átadni, de még csak megmutatni sem.

Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék büntető kollégiumának helyettes vezetője vallomásában állította, hogy a dr. Kenéz Andrea volt tanácsvezető bíró által elkészített és aláírt ítélet eredeti példányát 2017. április 28-án, a bírónő utolsó munkanapján átvette és azt bemutatta a Törvényszék akkori elnökének, dr. Fazekas Sándor bírónak.
Csakhogy ez felveti, hogy ez esetben miért nem tudta ugyanazon napon bemutatni az ítéletet a kezelő irodán megjelenő és az ítéletet látni akaró X. rendű vádlottnak is?
Továbbá így mikor és milyen körülmények között olvasta az ítéletet át és írta alá Kenéz bírónővel együtt a tanács többi tagja?

Hírdetés

Különösen érdekes kérdés ez utóbbi annak fényében, hogy a tanács másik bíró tagja, dr. Nyilas Levente Attila vallomása szerint április 28-a után ő még az ítéletben “formai javításokat” végzett és helyesírást javítgatott, amivel nyilván arra próbált magyarázatot adni, hogy mi történt az ítélettel május közepéig.
Csakhogy ez esetben május folyamán a véglegesített ítéletet újra kellett nyomtatni és aláírni, amit dr. Kenéz Andrea már nem tehetett meg, hisz már nem volt bíró.
Továbbá egy ilyen korrektúrázás után miképpen hemzseghetnek az ítélet szövegében az értelmetlen megfogalmazások, összecserélt bekezdések?
Továbbá dr. Gimesi Ágnes soha nem hivatkozott az ítélet kiadását kérőknek arra, hogy azon még „technikai korrekciókat” végez dr. Nyilas Levente Attila bíró, ezért nincs átadható állapotban, miközben ha ez lett volna a valóság, akkor értelemszerűen ezt mondta volna.

Álláspontunk szerint az esemény idején nem volt olyan jogszabályi felhatalmazás, amely a tanácselnök által aláírt és kiadmányozásra felterjesztett ítéletben való utólagos javítást a tanács másik tagja számára lehetővé tenne.

Egy ilyen gyakorlat élesen ellenkezik a törvényes bíróhoz és törvényes eljáráshoz való jog követelményével, mivel egy ilyen utólagos belenyúlás az ítéletbe a bírói ítélkezés tanácselnök által irányított folyamatába való olyan utólagos beavatkozást jelent, amely érdemi változást eredményezhet az ítélet tartalmában.

Ez még akkor sem megengedett, ha esetlegesen technikai jellegűnek, tartalmi elemeket nem érintőnek minősítik a kijavítást (amint ezt dr. Fazekas Sándor tanú nyilatkozta vallomásában), mivel utóbb már nem lehet megállapítani, hogy a tanácselnök bíró által kiadmányozni rendelt, aláírt ítéleten ténylegesen milyen változásokat vezetett át a dr. Nyilas Levente bíró.

A büntetőeljárási szabályok pontosan meghatározzák az ítélet kijavítás rendjét, szigorú garanciákkal övezve. Arra ezt elrendelő végzéssel van mód a javítás tartalmának feltüntetésével, akár hivatalból is, de ennek keretében ha a vádlottat érinti, akkor a védő is élhet fellebbezéssel, részére meg is kell küldeni a kijavítást elrendelő végzést. Jelen ügyben sem elrendelő végzés meghozatalára nem került sor, sem annak védőkkel való közlésére, és a kijavítás tartalma sem került rögzítésre.

Mindezek tisztázása végett egyértelmű, hogy elkerülhetetlen dr. Kenéz Andrea és a többi személy meghallgatása és a számos bizonyíték (vádlotti és védői nyilatkozatok, videó-felvétel) figyelembevétele is, azok összevetése és az ellentmondások feloldása, a tényállás teljes körű tisztázása.

A visszásságok sorát bővíti az is, hogy az ítélet szóbeli indokolásához képest az írásbeli változat több lényeges elem tekintetében tételes érdemi eltéréseket mutat a bűnösségre és büntetés mértékére kihatóan.

Mindezek egyértelműen erősítik azt a gyanút, hogy valójában semmiféle ítélet nem volt a Fővárosi Törvényszék birtokában 2017. április 28-án és azt az elkövetkező hetekben ütötték sebtében össze. Ez minden anomáliára magyarázatot ad.

3.
A nemzeti jogvédők indítványa arra is ismét rámutatott, hogy nem vizsgálták azt a felettébb gyanús körülményt, hogy a kb. öt óra időtartamú ítélethirdetés során a jelen levő hallgatóság észlelése szerint az eljáró ügyész nem jegyzetelt semmit (sem papírra, sem a laptopjába), ennek ellenére előre megírt, az akkor hallott ítélet rendelkező részére tételesen reflektáló, mind a 17 vádlottra vonatkozó részletes fellebbezési nyilatkozatot tett úgy, hogy azt felolvasta laptopjából, tehát nem rögtönzött.

Mindez pedig csak úgy történhetett, hogy vagy előre megálmodta az ítélet rendelkező részét minden vádlottra vonatkozóan és ezért volt képes azt előre megírni, vagy – ami viszont bűncselekményt vet fel – előre ismerte az ítélet tartalmát. Utóbbi esetben ráadásul ezt önállóan nem lehet megvalósítani, tehát ez a körülmény felveti az eljáró bírói tanács tagjainak felelősségét is. Arról sem tudunk, hogy az ügyészt és az eljárt bírói tanács tagjait ebben a körben meghallgatták volna, azaz arra rákérdeztek volna, hogy ilyen ítélet kiszivárogtatásról tudnak-e esetlegesen abban közreműködtek-e.

Az ügyészség szerint annyira “szakszerű” volt az ítélethirdetés után azonnal bejelentett fellebbezés, hogy fel sem merülhet, hogy ez azért történhetett, mert tudta előre az ügyész. Miközben éppen ez a körülmény az, ami gyanús és ezt kellett volna kivizsgálni, de ez nem történt meg, az ügyészt láthatóan meg sem hallgatták és a hallgatóság soraiból sem senkit.

Jól érzékelhető mindezekből, hogy az ügyészség a feltételezhető hivatali bűncselekményeket nem derítette fel, ezért ezt a megszüntető határozatot a feljelentő Nemzeti Jogvédő Szolgálat elfogadni nem tudja és további lépések megtételét tervezi az ügyben.

A Budaházy-Hunnia ügy a hazafias közösség egyik kiemelt szívügye és szerintünk mielőbb végre megnyugtató rendezést kell most már nyerjen. A közkegyelem Budaházy György és 16 társa számára továbbra is indokolt. Az amnesztiát már több százezer polgár támogatta petíció aláírással és tucatnyi helyi, illetve megyei önkormányzat által elfogadott „felirati” határozat útján. Akárhogy is alakul a még várhatóan hosszú ideig húzódó eljárás: az amnesztia, a meghurcoltak jóvátétele, továbbá a Budaházyék kálváriájáért felelősök felelősségre vonása az igazságtétel már régóta és sokak által is joggal várt része.

Budapest, 2019. június 6. kiadta: dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »