Nádszeg község történetében először ülhettek százéves születésnapot. A második világháború borzalmait, a hadifogságot és a deportálást is megélt Gombos Rudolf szeptember 5-én töltötte be a századik életévét. A hosszú élet titkát is elárulta: mindig szerelmesnek kell lenni.
Gombos Rudolf, vagy ahogy Nádszegen ismerik, Rudi bácsi izgalmas jelensége a mátyusföldi falunak. Igazi, kitartó, bátor nádszegi férfiú, aki gáláns, százévesen is elegáns, és hosszú élete során rengeteg mindent megélt. Egy biztos, Rudi bácsi még százévesen is minden hölgyet le tud venni a lábáról, mint mondja, imádja a szépasszonyokat, a magyar nótát és a kártyát.
Kilencvenöt éves koráig kertészkedett, a mai napig biciklin jár bevásárolni, néha a misére is, és ki-ki látogat a temetőbe az elhunyt ismerősök, rokonok sírjához is.
Három asszony halt el mellőle az évek során, egyedül él egy kis házban, unokái és menyecskéje azonban minden nap betekintenek hozzá. Gombos Rudolf legalább húsz évet letagadhatna korából, bizonyára sokan szeretnének százévesen ilyen aktív életet élni.
Gombos Rudolf 1921.szeptember 5-én, a magyar történelem viharos évtizedében született Nádszegen. Érdekes ómen, hogy születési anyakönyvében a 100. sorszámot kapta, mintegy előrevetítve a jövendőt. A kisfiú születésekor az édesanya első férje már halott volt, elesett az első világháborúban, de mivel erről nem volt hivatalos értesítés, a gyermeket Bugár Rezső néven anyakönyvezték a néhai férj után. A későbbi években lett csak rendezve ez az eltérés, így lett Bugár Rezsőből édesapja után Gombos Rudolf.
Rudi bácsi úgy meséli, játszópajtásoknak köszönhetően vidáman telt a gyermekkor, sokat labdáztak, fociztak Nádszeg utcáiban, a labdát rongyos harisnyákból készítették, nagy volt a versenyszellem a fiúk között. A családi élet azonban szegényesen telt, mindaddig, amíg a fiú fel nem cseperedett és nem tudott kaszát fogni a kezébe. A negyvenes években átélet a második világháború borzalmait, megjárta az orosz frontot, belecsöppent a hadifogságba is – igaz mindössze egy napig.
A világégés utáni évek sem voltak tragédiáktól mentesek, a családot a deportálások szakították szét, de Rudi bácsi ott sem kérdezte, hazajöhet -e, ösztönösen tért vissza szülőföldjére. A háború ideje alatt a halál fekete angyala többször is ott lebegett a feje felett, de mint mondja és hiszi, az őrangyalai erősebben voltak.
„Nekem ám ötven őrangyalom van. Nagyon vigyáztak rám egész életemben” – jegyzi meg a szépkorú, ősz ember, majd hozzáteszi, azért nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog élni.
Hetvenévesen, mikor látta, hogy sokan halnak el mellőle, már ő is úgy gondolta, közel az élet vége.
Mikor a hosszú élet titkáról kérdezzük, kacsintva csak annyit felel, mindig szerelmesnek kell lenni, és annyi szép nő van a világon, hogy ezt a nemes érzést ki sem lehet kerülni. Elárulja, hogy ő bizony még hetvenévesen is udvarolni járt.
Gombos Rudolfot szép ünnepséggel köszöntötte a nádszegi önkormányzat és szervezetek képviselői. Az ünnepséget szeptember 6-ra hívták össze a felújított nádszegi kúriába, a Bence-házba, ahol méltó körülmények között ünnepelték meg az elmúlt száz évet. Rudi bácsinak Dobos Lili szavalta el a „Szeressétek az öregeket” című verset. Nádszeg polgármestere, Kacz Éva ünnepi beszéddel és százéves anyakönyvi kivonattal köszöntötte fel Gombos Rudolfot.
„Tanúi lehetünk annak, hogyan válik egy ember, együnk személyes sorsa Nádszeg község történelmének részévé. Rudi bácsi életét végigkísérte az, amit nádszegi fifikának hívok, ami olyan jellemző az itt élőkre. Így tudott elkerülni minden bajt, betegséget, az elkerülhetetlent is.” – jegyzi meg meghatódva Nádszeg polgármestere.
Az ünnepeltnek a születésnapi ünnepségen a régióban is legendás cigányprímás, Mezei Ernő húzta el a nótáját. Születésnapján a veterán focisták is külön köszöntötték egy szombati bajnoki mérkőzésen, ahol az idős ember végezhette el a kezdőrűgást.
A Gombos Rudolf életéről készített riportunkat a Magyar7 hetilap szeptember 14-én megjelenő számában olvashatják.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
