Sárkány Zsombor- Új környezet a környezetért

Az évek során sok vitában volt részem a környezet/természetvédelemmel kapcsolatban. Néhány igazán nagy butaságon kívül, sokszor megfigyelhető egyfajta mintázat a szkeptikusok, kételkedők körében; Míg magában az alapfeltevésben -hogy a természetet óvni kell és környezetünk egészséges, és fenntartható mivolta fontos- ugyan megvan a konszenzus, a dolgok mikéntjén viszont parázs viták tudnak kialakulni. Főként a személyes felelősség vitatásakor, az emberek hajlamosak egyfajta sértődött makacsságba menekülni, például egy adott technológiával kapcsán folyton kifogásokat keresni, hipokráciára hivatkozni, hajmeresztő mentális tornamutatványokat bemutatni és a kákán is csomót keresni. A vita előrehaladtával aztán előkerülnek, a “Kinek van erre pénze/ideje/lehetősége”, féle érvek és társaik. Az egyszeri mezei állampolgárnak többnyire igaza is van ezekben az aggályaiban. Nagyon keveseknek van lehetősége, a zöldek által prédikált fogyasztói magatartásra. Az más kérdés persze, ha valaki például, megteheti, hogy elektromos autót vesz, de mégis a segg fekete BMV terepjáró mellet dönt. Mégis az emberek többsége számára a környezetvédelem, egy költséges úri mulatságként tűnik fel, amire hiába nincs lehetősége, mégis morális elvárás vele szemben. Ekkor főhősünket elkezdi idegesíteni, minden, ami a zöld gondolathoz kapcsolódik, megjelenik a már említett, kekeckedő sértődött magatartás, és a pálya végén ott van a klímaszkepticizmus, és a kezdetben konszenzusnak számító problémák puszta létének tagadása.

Hírdetés

Nyilvánvaló tehát, hogy a környezet/természetvédelem rossz kezekben van. Nevesül a nemzetközi, kultúrbal rossz kezeiben. Ha a komolyabb szakmai része a dolognak nem is, de a kommunikáció és az az oldal, amivel a hétköznapi ember is találkozik, bűzlik az utópista, az embert természetét kiforgatni kívánó, és az egyént fogyasztóként értelmező új baloldali maszlagtól. Rendkívül súlyos hiba, a problémát az egyének fogyasztói kosara szempontjából megközelíteni, a társadalom nagy része ugyanis kényszerpályán mozog, amikor fogyasztási szokásait kialakítja. Példának okáért: nem jókedvében vásárol mindenki hipermarketekben, és nem pedig a termelői piacokon. Ilyen téren tehát változást elvárni az emberektől, mérhetetlenül elitista és a valóságtól elszakadt hozzá állás. A példánál maradva, hogyha a pálya a hipermarketek felé lejt, nem lehet elvárni az emberektől azt, hogy egy ideológiától áthatva, árral szemben ússzanak, helyette azt kéne megvizsgálni miért lejt a pálya az élelmiszer multik felé. Semmi értelme az átlagember idegeit felhúzni a szokásos balos megszégyenítő taktikákkal. “Oh nem költekezel erőn felül, hogy megfelelj az elvárásainknak? Nahát te egy igazán felelőtlen ember vagy!” Nem ez így nem mehet tovább, ha a pálya nem a zöld megoldások felé lejt akkor nem az embereket kell felrugdalni a lejtőn, hanem új pályát kell alkotni. A rendszer megpiszkálása azonban nem a kultúrbal fogára való dolog, így hát amíg ők tematizálnak az ügyben, továbbra is a sárban pörögnek a kerekek. Hazugság az a kapitalista alapfeltevés, miszerint a kereslet határozza meg a kínálatot. A fogyasztási szokások változása és zöld irányba való hajlása, utópia egészen addig amíg a kínálat nem zár ki minden más lehetőséget. Hogy is gondolhatja bárki is, hogy akármely mega-vállalat a kukába dobja a hegemóniáját és hatalmát, az emberek új szokásai miatt? Maximum leönti magát zöld festékkel, képletes értelemben.
A hangsúlyt tehát egy olyan környezet kialakítására kell fektetni, ami a megfelelő fogyasztási szokásokat támogatja, nem pedig a fogyasztóktól elvárni, hogy a szokásaikkal változtassanak a rendszeren. E környezet kialakítása érdekében kell közösség, és nem egyén szintjén, lépéseket tegyünk. Ilyen lépések, a helyi gazdaság támogatása, ami függetlenül annak jellegétől, nagyon meg könnyíti a környezet védelmét. A protekcionizmuson kívül, a leghatékonyabb eszköz egy közösség kezében, a “sima” törvényi tiltás. Hogyha szeretnénk egy ragyogó példát látni erre, ott van Magyarország GMO mentessége. Hogyha nem tiltaná a törvény, hiába téphetné a száját ezernyi aktivista, az emberek bizony a GMO termékeket választanák. Ilyen és ehhez hasonló lépések kierőszakolására lenne szükség  mind a civil, mind pedig a szakmai részről. A környezet/természetvédelem igazi ellenfele nem az öntudatlan vagy önös érdekű, fogyasztó, hanem maga a rendszer. Csakhogy egy olyan stábbal (új bal), aki a rendszer fennmaradásában érdekelt ez nem megvalósítható. Az ügynek új képviseletre és új irányokra van szüksége. Egészen addig amíg ez be nem következik, marad a pitiáner “Húzd ki a telefontöltődet, ha nem használod.” szintű kioktató kommunikáció és rossz piár.  


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »