Orbán János Dénes: Véres képeslap Erdélyből

Orbán János Dénes: Véres képeslap Erdélyből

„Szeretem a székelyeket! Nélkülük halálunalmas lenne Transzszilvánia… Ejszen az is biztos, hogy nem a jó Úristen kezenyoma van rajta. Félrenézhetett szegény teremtés közben, s Durumó íziben belepiszkolt a munkájába.” Ahogy félrenézett akkor is, amikor Orbán János Dénes velejéig székely góbés szövegeit papírra vetette. Tamási Áron után szabadon.

Nem az irodalmi munkásságáról beszéltek az utóbbi időben a József Attila-díjas erdélyi irodalmi fenegyereknek, Orbán János Dénesnek, hanem a magyarországi irodalmi közéletben játszott vélt vagy valós szerepéről. Még szerencse, hogy ez utóbbi szerepet idővel átvállalta tőle Demeter Szilárd, s ideje lenne, ha a nagyközönség is ismét visszatalálna az író, költő, drámaíró, parodista Orbán János Déneshez. Higgyék el, megéri! A politikus, szerkesztő, irodalmi akadémiát vezető Orbán ugyanis nem felejtett el írni. Erre bizonyíték a 2016-ban megjelent Magyar Faust című drámai költeménye, amely a rimaszombati születésű Hatvani Istvánt idézi meg, s a debreceni Csokonai Színházban mutatták be Árkosi Árpád rendezésében, és Vidnyánszky Attila is ígéretet tett, hogy azt a Nemzetiben is színre viszi. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. gondozásában Véres képeslap Erdélyből címmel egy látszólag kizárólag felnőtteknek szóló mesekönyve is napvilágot látott, amelyet olvashatunk akár paródiaként is. Székely góbéságok paródiájaként. Hommage à Tamási Áron. „Azért vagyunk a velágon, hogy valahol otthon legyünk benne” – idézi mesterét Orbán János Dénes, de hozzá is teszi: „s nem a magyar a legkülönb a fődkerekségen, hanem a székely, s az oláh ejszen a leghitványabb.” Ahogy a leglustább  és a legrafináltabb is. Tudta mindig, merre kell fordulni.

„Békével csalogatni a székelyt olyan, mint munkával az oláht” – tudjuk meg (ha eddig nem sejtettük volna), s idézzük meg a félig csángó, félig szász evangélikus lelkészt, aki az ökumenikus istentiszteleten imigyen jellemzé az embernek fiát: „Mert olyan asz emper élete, mint a péka. Kimetyen a partra, otamety a gólya, s hamm, bekapja. S klapp-klapp, voltunk s nincsünk. S most, amikor itt van a szép talfasz, bimbasznak a fák, s kéne alapicsátok, gyarapicsátok, szarapicsátok a népet, most mekhalsz.”

Akik elszörnyülködtek volna e sorok olvastán,nem árt, ha tudják, hogy a könyv finomabb részéből idéztünk. Orbán ugyanis nem mellőzi a vaskos népi székely altesti humort, s a tíz történetben  nemcsak a világot teremti újra amúgy székelyesen, de a Micimackót, Drakulát, Gvadányi Józsefet, a Hófehérke történetét, ahogy nem hagyja ki a játékból derék erdélyi íróbarátait sem, s oda is veti nekik, hogy az igazi író bezzeg Brassóban születik (gyengébb idegzetűeknek elég megnézni OJD Wikipédia-adatait, ugyanis még csak véletlenül se Áprily Lajosra gondolt), míg a többi töpörcsegeknek (Fekete Vincének, György Úrnak, Lázár Lacikának, Molnár Vilikének, Muszkasanyinak, Sántha Attilának és Tyrion Lannisternek) marad Hófehérnépecske.

Hírdetés

De nem hiszem, hogy zokon vennék ezt erősen, ahogy Karinthynál is inkább azok sértődtek meg, de nagyon, akik kimaradtak az Így írtok ti-ből. Nos, a felsorolás még nem teljes, hiszen a már említett Tamási Áron mellett Bogdán László és KAF (Kovács András Ferenc) nevével is találkozhatunk a Csillag István rajzaival illusztrált könyvben, aki mellesleg nem teremt önálló világot, csak úgy lerajzolja, amit OJD odaírt neki.

Bár a szavak döntő többsége számunkra, nem erdélyiek számára ismeretlennek tűnik (még Tamási olvasása után is), mégis halálra röhögjük magunkat olvasván a kezdő Erdély-járóknak írt kis rémtörténeteket, székely nyeletlenkedéseket, amelyek valahol a Teremtés kezdetén indulnak útjukra, de véleményt mondanak a mohamedánok bejöveteléről, Trianonról, a kínai dömpingárukról és a budapesti melegfelvonulásról is.

Ha valamikor igaz az a mondat, hogy van könyv, amelyet nem lehet letenni, akkor ez erre a könyvre bizonyosan igaz. A kortárs magyar irodalomban csak Győrei Zsolt és Shclachtovszky Csaba, az Emmuska és a Magyariné szeretője (persze, hogy Hatvani!) merészkedtek ilyen mélyre az ördögök és a mándrucok világába. Csak ajánlani tudom Orbán János Dénes kötetét prózamondó versenyek leendő szereplőinek, főleg azoknak, akik megunták a klasszikus meséket. Igaz, a 18-as karikát kéretik kitűzni, nehogy úgy járjanak, mint annak idején Fekete Gábor Rimaszombatban.

S tudják önök, milyen állat az a pinarágó? Nos, annyit segítek, latinosan ő a Cobitis taenia, amely élve-elevenen fal fel minden teremtett lelket. A helyes válaszokat a szerkesztőségbe várjuk.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »