Önellátó élelmiszeripar?

Hús-vér ember vagyok, ezért naponta vagyok kénytelen táplálkozni, fedezve szervezetem energiaigényét, nemcsak az életem fenntartására, hanem némi gazdasági plusszteljesítmény felhajtásának reményében is.

Olvasom a világhálón, hogy Szlovákiába naponta kb. 700 kamion külföldi élelmiszer jön be, ez tömegben úgy 21 ezer tonna. A korábban születetteknek: ez nagyjából 4200 teherautónyi ennivaló.

Elképzelni is sok, de már olvasom a davosi  50. Világgazdasági Fórumon elhangzottakat, ahol (modern kifejezéssel) a „karbonsemlegesség“ az egyik fő témája az amúgy semmit, soha meg nem oldó eminens találkozónak.

A szlovákiai 700 kamion nitrid meg CO2 kibocsátása szóba sem kerülhetett (kihagyva a többi környezetszennyező hatást), mert hiszen pl. az USA-ban, de Európában és Kínában is több nagyváros van, amelynek lakossága több mint Szlovákia összlakossága.

Jogos a logikus kérdés, hova tűnik a többi, Szlovákiában gyártott cukor?

Nos, külföldre! Mert

a hazai- és EU-s  szabályozás ellehetetleníti a hazai gyártókat és termékeik hazai forgalmazását.

A mai Európai Unióban elképzelhető, hogy a „cukorutaztatás“ csak „papíron“  történik. Az általánosan elfogadott nagyüzemi 8-12 %-os nyereség mellett még mindig megéri az „utaztatás“, mert ennyit idehaza sohasem kapnának a cukorgyártók.

Most ugorjunk egyet a „karbonsemlegesség“ felé: a  kamion, átlagban egy 300-800 km-es (vagy több km) út megtétele alatt mennyi környezeti kárt okoz? Miért kell most januárban Marokkóból meg Görögországból padlizsánt behozni, meg avokádót Libanonból és Izraelből? Más „zöldségekről“ nem is beszélve. A korábban születettek tudják, hogy télen almát, meg savanyúkáposztát szokás enni, a paprika-paradicsom majd nyáron lesz. Még sem lett senki skorbutban szenvedő! Sőt…

Hírdetés

Hollandia – mint az EU egyik mintaországa – nagyjából ugyanazzal a termőterülettel rendelkezik mint Szlovákia. Az élelmiszer-előállítás területén mégis önellátó, sőt, jócskán jut még exportra is. A szlovákiai étolajipar a hazai piacon 17%-al van jelen (a hazai Iparkamara adatai szerint), a maradék benzinadalékként csak részben talál piacot, a tejiparban van a legjobb mutató, ez 69%. A többi tejrészesedés mégis magasabb hozzáadott-érték szintjén jelenik meg, pl. a külföldi sajtoknál.

A csallóközi és más helyeken létrejövő (külföldi) nagy sertésfarmok a hazai sertéshús-felhasználásnak csak egy részét termelik ki, a többi behozatal (ne soroljuk, hogy honnan).

Mindamellett a szlovákiai kisebb natúrgazdaságok termelése nem kis része külföldre megy a termelés ökológiai előnyei, minősége és bioetikai értéke végett. A csallóközi „külföldi“ trágyalé pedig nem a holland talajvizet szennyezi…

Ez az ország, amely többmillió embert láthatna el élelmiszerrel, sok más, külföldiek millióinak ad munkát úgy, hogy a hazai termelői haszon rátája nem nulla, hanem negatívba fordul.

Laikus fogyasztói véleményem az, hogy az agrárpiacon addig nem lesz rend, míg meg nem szűnnek az  EU-s és más országok gyanús, a kettős mérce tényállását kimerítő mezőgazdasági dotációi.

A kenyér meg a hús ára nem lesz annyi, amibe a valóságban kerül. Ha pedig erre a társadalom egyes rétegeinek nem telik, lépjen életbe a szolidaritás keresztényi  elve – szeresd felebarátodat – állami szinten is… Majd kevesebbet dobunk a kukába.

A brüsszeli zöldek pedig ne azzal érveljenek, hogy a szarvasmarhák okozzák a globális felmelegedést, mert állítólag sokat „fin..nak“! Elég volt!

Vegyünk példát némely környező ország mezőgazdaságáról: laikusként is észrevehető a hazai termelés serkentése és állami segítséggel való felemelése.

Persze, ehhez kell egy tudatos fogyasztó is, aki az egy hónappal ezelőtt kamionba rakott paradicsomot mellőzi, és megveszi a friss, hazai csallóközit… Még ha az téli is!

Végül adalékként: a hétvégén egy bevásárlóközpontban végeztem házi feladatomat, végignéztem a kínálatot, és közben mobiltelefonomba mondtam a tapasztalatokat, vesztve ezzel mintegy félórát a drága nyugdíjas időmből. Hát ez a modern technika, hova jutottunk!

Szönciesen: azzal a „ménkű sok“ műanyag csomagolóeszközzel pedig mit kezdünk?


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »