A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán induló képzés szakfelelősét, Bagyinszki Ágoston OFM rektorhelyettest kérdeztük az új képzésről.
– Szerb Antal vallástudományra vonatkozó, máig érvényes megállapítása az Utas és Holdvilágban így hangzik: „Hogy mit kellene csinálnod? Hát lehet ezt kérdezni? Foglalkozz vallástörténettel. Hidd el, az ma a legaktuálisabb tudomány.” Miért aktuális ma számunkra a vallásismeret?
– Én azért tartom érdekesnek a magam számára a képzés témáját, a vallásokról szóló ismeretanyagot, azt az akadémiai területet, ami az erről való hozzáértő gondolkodás színtere, mert szerintem korunk egyik legaktuálisabb kihívása az értékek, az identitások, a kultúrák sokféleségéhez kapcsolódik.
Ma sokkal hamarabb elérnek minket a kulturális különbségek kommunikációs következményei, mint száz évvel vagy akár egy-két évtizeddel ezelőtt, sokkal intenzívebben érzékeljük a világunk többpólusúságát. A vallástudomány, és ez az ismeretanyag, amit a képzésünk közvetít, tréninget jelent ennek a többpólusúságnak, ennek az értékpluralitásnak a hiteles kezelésében. És az értékpluralitás tudomásul vétele nem keverendő össze a pluralizmussal: azzal, amikor viszonylagossá tesszük az értékeket, meghirdetjük azt az elvet, hogy igazából nincs abszolút koordinátarendszer. A pluralitás pusztán azt a tényt írja le, hogy az emberiség életén belül a keresztény identitás kisebbséget alkot. És ott van az összes többi, amihez a kereszténynek is, ha a szeretetparancsot be akarja tölteni, valamilyen módon viszonyulnia kell.
A vallástudomány nem teológiai ismeretanyag, ami teljességre törekvő térképét adja annak, hogy hogyan gondolkodjunk a saját hitünkkel összefüggésben. A vallástudományi képzés inkább egy kiegészítő modul, ami ennek a sokféleségnek a kezeléséhez ad biztos készségeket, biztos alapismereteket.
– A szakirányú képzéseket korunk legrugalmasabb tanulási formái között tartják számon. Miben áll ez a rugalmasság?
– Egyéves keretben szeretnénk élményszerűen megmutatni egy olyan ismeretanyagot, amit egyébként többéves MA-képzések keretében is szoktunk oktatni. Sokaknak a már meglévő diplomájuk, szakmájuk mellett nincsen energiájuk időigényesebb tanulmányokra, az általunk kínált egyéves képzés viszont olyan rugalmas tanulási forma, ami a legkülönbözőbb igényekhez alkalmazható; akinek egy területen már megvannak a szakismeretei, annak számára új kontextust hozhat az ismeretei alkalmazására, a piacon értékesebbé teheti a meglévő szakmai kompetenciáit.
– Kitekint a képzés a kereszténységen kívülre is?
– Sőt, amikor az emberiség vallási életéről beszélünk, akkor ezen a nagy kereten belül a kereszténység tulajdonképpen egy szereplő a többi között. Rendszerezéstől függően öt-kilenc között van a nagy vallási hagyományoknak a száma, amelyeket világvallásoknak nevezünk. Ha felütjük Bellinger nagy valláskalauzát, közel 600 jelenleg is élő vallási hagyományról találunk összefoglalót, ezek között, a vallástudomány optikáján keresztül, a kereszténység egy szereplő. Még akkor is, hogyha mi ahhoz személyes elkötelezettséggel kötődünk.
– Mennyire számít az, hogy a jelentkező melyik felekezethez kötődik, vagy hogy van-e egyáltalán vallási elkötelezettsége?
– Ennek a képzésnek a keretei között minden irányból örömmel fogadunk érdeklődőket, olyanokat, akiknek valamilyen területen már megvan a diplomája: ez belépési feltétel minden szakirányú továbbképzés esetében. A vallástudomány lényege, a teológiával kontrasztban, az, hogy a személyes vallási kötődéseket zárójelbe teszi, bár tiszteletben tartja; alapvetően kulturális értelemben foglalkozunk a vallási jelenséggel.
Természetes, hogy a hitünk, a valamely vallási hagyományhoz fűződő személyes kötődésünk a legmélyebben meghatározza az életünket. Ez a képzési modul ugyanakkor a többpólusú valóságot segít kezelni olyan szereplőknek, akiknek a saját munkájukkal, hivatásukkal összefüggésben erre szükségük van. Emellett azoknak is szól a képzés, akiket egyszerűen érdekel az, hogy hogyan tájékozódhatnak egy ilyen kulturálisan sokszínű világban.
– Mely területeken dolgozók profitálhatnak különösen is a vallástudományi képzésből?
– Ha valaki a médiaszektorban, kommunikációs területen dolgozik, vagy humanitárius területen, segítő szakmákban, civil szervezeteknél találkozik ezzel a sokpólusúság-élménnyel, amelyről már beszéltünk; ha a nemzetközi kapcsolatok világában dolgozik, ahol kilépünk a magunk számára otthonos nyugati társadalmakból; de az a nemzetközi tapasztalat, hogy az alkotmányvédelem, diplomácia, nemzetbiztonság szempontjából is értékes ez az ismeretanyag, illetve könyvtárak, levéltárak, múzeumok dolgozói számára szintén.
A tanultak elvihetők a középiskolai oktatásba is, ahol a keresztény hittel ismerkedve az első kérdések között van, hogy na, de ezt hogy helyezzük el a többi nagy vallás kulturális mátrixában… És nem árt, ha egy pedagógus erre hozzáértő módon, felkészülten tud reagálni.
És végső soron l’art pour l’art, önmagáért is érdekelhet valakit ez a horizont, ami a vallástudomány útján sajátítható el, és amely a saját alapvető kérdéseinkkel való párbeszédben egy érettebb szintre emel minket.
– Miért jó nyitottabban nézni a mienktől eltérő tradíciókra?
– Azt gondolom, aki nem tud nyitottan nézni a másik ember élményvilágára, a másik ember gondolataira; nem keresi annak a kulcsát, hogy a saját családtagom ugyanazt a helyzetet miért látja egy kicsit másképp, mint én magam, annak az embernek az életében mindennap kommunikációs zavarok támadnak. A kommunikáció a kommunió, a közösségépítés kulcsa. A saját gondolataimnak a pontos közlése, a másik gondolatainak a minél árnyaltabb megértése a kulcsa annak, hogy szeretetközösségben legyünk egymással.
Ha ez így működik az emberi életünk minden apró sejtjében, akkor miért ne működne ugyanígy nagyban, amikor társadalmi méretekben mozgunk, amikor arról van szó, hogy egy másik nemzetnek a gondolkodásmódját, egy másik vallási csoportnak a világgal kapcsolatos élményét szeretnénk megérteni. Ott is hasonló erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a gondolatrendszerük kereteit megismerjük és arról tényszerűen alkossunk véleményt.
Akkor is értékes a másik gondolkodásának a megismerése, ha azzal nem értek egyet. Mert akkor pontosabban fogom érteni azt, hogy ő valamire miért úgy reagál, ahogy reagál. Másrészt, ha értem, hogy milyen szimbólumok és meggyőződések mozgatják az életét, mivel kapcsolatban milyen asszociációi támadnak, akkor a saját gondolataimat is pontosabban ki tudom fejezni felé. A vallástudomány olyan útravaló, ami erre a fajta kultúraközi kommunikációra készít fel.
– James Livingston: Bevezetés a vallástudományba című könyvében, amit a Sapientia adott ki, arról is szó van, hogy a vallástudomány segít a történelem, illetve a saját kulturális gyökereink megértésében is. Miért olyan fontos ez?
– A saját kulturális gyökereink megértésében kiindulhatunk abból, hogy a fiatal felnőtt korosztály hogyan gazdagodhat abból, hogyha megpróbálja megérteni a saját szüleinek az élményvilágát – amivel tizenévesen törvényszerűen feszültségbe, néha éles konfliktusba kerül. Tanulmányok útján is lehet tapasztalatokat gyűjteni ahhoz, hogy az ember elkezdje értékelni a gyökereinek a megismerését. Ha türelmetlenek vagyunk más kultúrákkal vagy a saját kulturális gyökereinkkel szemben, akkor elveszítjük annak az esélyét, hogy saját magunkat mélyebben megismerjük, megértsük, hogy tudatosabban kialakítsuk a magunk értékvilágát, amihez utána következetesen ragaszkodni szeretnénk.
Az a fiatal felnőtt, aki szakít a családjával, elveszíti annak a dialógusnak a lehetőségét, ami az egyik legizgalmasabb kaland az életünkben. Én úgy lehetek igazán önálló, ha megismerem azt, hogy honnan jövök. Akkor tudom irányítani azt, hogy merre tartson az életem, hogyha kellő mélységben ismerem azt, hogy ki vagyok én. Ilyen értelemben a vallástörténet megismerése a kulturális önismeretünk része. Ennek az önismeretnek a mai aktualitására gondolhatott Szerb Antal is, akit a beszélgetés elején idéztünk.
– A képzés témájával összefüggésben a „vallásközi párbeszéd” gondolata is felmerül, ami keresztény oldalról nézve fontos eleme a többpólusú világban való jelenlétnek.
– Vallásközi párbeszédről akkor beszélünk, ha mind a két résztvevőnek világos vallási identitása van, és azokat úgy tartják fontosnak, hogy egyúttal tanulni is hajlandóak a másiktól. Ilyen értelemben a vallásközi párbeszéd hídépítés egy feszültségekkel terhelt világban, egyfajta békemisszió, mert pusztán azzal, hogy nem oldódunk fel a különböző, mienktől eltérő identitásokban, de azokat mélyebben megismerjük, értőbb kommunikációra adunk lehetőséget.
Bár a képzésnek nem mozgalomszervező céljai vannak, de azokat a készségeket, kompetenciákat tudatosan fejleszti, amelyek ebben a hídépítésben akár keresztény kiindulópontból is szükségesek. Azt remélem, hogy ennek az egy évnek gyümölcse lesz az is, hogy a résztvevők egyre igényesebb beszélgetéskultúrát, vitakultúrát sajátítanak el.
A vallásközi párbeszéd egyik gyümölcse lehet az, hogy én magam is sokkal világosabban rácsodálkozom a saját értékrendemre, a gyökereire; kontúrosabban látom a saját identitásomat. Megkockáztatom, ahhoz is hozzásegít minket, hogy a saját szakterületünkön ne legyünk szakbarbárok; új összefüggésbe helyezi a meglévő ismeretanyagainkat, tudásunkat. A kultúraközi közvetítés hivatása, feladata, missziója új lendületet adhat a saját szakmai szemléletünknek.
A vallásismereti képzésről tájékoztatást ITT találnak az érdeklődők.
Fotó: Serly Miklós (archív)
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
