Június 29. – Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe, eleink életében az aratás kezdetét jelölte

Június 29. – Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe, eleink életében az aratás kezdetét jelölte

Ezen a napon a katolikus egyház az alapítóira Szent Péter és Szent Pál apostolokra emlékezik.

Vértanúhaláluk emléknapja a népi kultúrában fordulópont volt és a kalendáris ünnepek között fontos helyen szerepelt, hisz a nyár beköszöntét és az aratás kezdetét jelölte. Péter és Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe.

Pétert keresztre feszítették, saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus Krisztus. Pált pedig lefejezték, mivel római polgárként ez a tisztes halálmód illette meg.

Az üldözések idején ereklyéiket a Szent Sebestyén-katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika – olvasható a Magyar Katolikus lexikonban.

Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon (héberül: figyelő, hallgató) Jézustól kapta a Péter nevet. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt, meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren, színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr, a mennyország kulcsait bízta rá Isten, bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket, pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével, meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket, Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította – írja róla Jacobus de Voragine. Péter apostol a pápák, a halászok és Róma védőszentje.

Szent Pál, eredeti nevén Saul, Saulus szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését, Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból, és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt, lerázta magáról a tűzbe – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

A Magyar Néprajz Kézikönyvtárában, Péter-Pál napjáról ez olvasható:

Hírdetés

A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást:

Az 1993-as gyűjtés alkalmával a következőket jegyezték le: A Mura-vidéken ekkor kezdik aratni a rozsot. Topolyán kimentek megnézni a búzát, és egy-két kaszasuhintást tettek próbaképpen, mert ez a nap egyébként dologtiltó nap volt.

Szent Pétert a halászok patrónusaként tisztelték, s az egykori halászcéhek ilyenkor rendezték a gyűlésüket. Ekkor volt a legény- és mesteravatás. Dunaszekcsőn Péter-Pál előestéjén a halászok rúdra kötött ponttyal járták végig a falut és köszöntötték vásárlóikat, akik kaláccsal, borral vendégelték meg őket. Másnap a halászok rendeztek vendégséget halpaprikással, túrós csuszával.

Szent Péter a szegedi lakatoscéh védőszentje volt, mert kezében kulccsal szokták ábrázolni.

A Csallóközben Péter-Pál napjához fűződik az a hiedelem, hogy amelyik legény vagy lány elsőnek hallja meg a harangszót e napon, az év végéig megnősül vagy férjhez megy.

A Csallóközben a gyümölcsevési tilalom (mely másutt általában Szent Iván-naphoz kapcsolódott) Péter-Pál napjához kötődött. Az ünnepig nem volt szabad gyümölcsöt, főként cseresznyét enni, akinek a kisgyermeke meghalt, hogy az a túlvilágon kaphasson. Az ünnep után pedig az első szemet idegen gyereknek kellett adni, s csak azután ehetett az anya.

– énekelték, de fohászkodtak, imádkoztak is.

Az aratási eszközöket a templom falához tették, és a pap megszentelte azokat és Isten áldását kérte a munkára, mely az egész évi megélhetést biztosította számukra.

Forrás: Wikipédia, Magyar néprajzi lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »