Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője szerint új jelenség, hogy egyre több névtelen bejelentő levél érkezik hozzájuk, míg Borbély Zoltán sportjogász úgy gondolja, túl szigorúak a doppingvétségen ért sportolókat sújtó büntetések.
Ezek a kijelentések a Mathias Corvinus Collegium által szervezett „Irány Párizs” – Egy nap az olimpiáról” címet viselő pénteki konferencián hangzottak el, amelynek egyik kerekasztal beszélgetésén az illegális teljesítménynövelő szerek kerültek szóba.
Előadása elején Tiszeker Ágnes arról beszélt, hogy az analitika a doppingellenőrzés kudarca. Példaként említette meg, hogy miközben egy magyar és két angol egyetem közös anonim felmérésén a megkérdezett sportolók 30 százaléka ismerte el, hogy élt már valaha tiltott szerrel, a levett mintáknak csak kevesebb mint egy százaléka hoz pozitív eredményt. Szóba hozta azt is, hogy a 2012-es londoni olimpia után levett doppingminták nyolc évvel későbbi újraanalizálása során
több mint 70 esetben derült ki a doppingvétség, és ezek következtében 31 érmet vettek el és 46-ot osztottak újra.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a londoni női 1500 méteres síkfutás döntőjének első öt helyezettjéről derült ki utólag, hogy doppingolt, majd feltette a kérdést: vajon igazságos döntés-e, hogy odaadják az aranyérmet annak a hatodiknak, akitől akkor nem vettek le vizeletmintát?
Egy új jelenségről is beszámolt a MACS vezetője, mégpedig arról, hogy az utóbbi időben tömegével érkeznek hozzájuk a névtelen bejelentő levelek – és nem csak egy-két sportágban.
Szóba került a doppingvétség miatt első fokon négyéves eltiltást kapott és most a nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) határozatára váró úszó, Kenderesi Tamás esete is. Vita alakult ki róla – Tiszeker szerint egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy Kenderesi bűnös, míg Borbély Zoltán sportjogásznak az a meggyőződése, hogy ártatlan.
Borbély szerint a jogállami elvek nem érvényesülnek a sportjogban, mert szigorúbb az elbírálás,
mint például az atomkár okozása esetén, mert ott legalább valamilyen módon lehet mentesülni a felelősség alól. „Ha egy sportolót doppingvétségen érnek, azonnal felfüggesztik a versenyengedélyét, pedig akkor még nincs jogerős döntés. Ha pedig négy évre eltiltják a versenyzéstől, akkor gyakorlatilag vége a pályafutásának” – jelentette ki Borbély. Példaként hozta fel, hogy ha Péni István eseténél nem tudták volna felhasználni a szállodai térfigyelő kamera felvételét, akkor most ő sem álmodozhatna a párizsi olimpiai éremről, hanem örökre megbélyegzett ember lenne.
Fülöp Ákos sportpszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy Peking után Londonban és Rióban azért esett vissza a magyar olimpiai pontok száma, mert a tradicionális magyar sportágakban – kajak-kenuban, úszásban, vívásban és öttusában – a nyugat a sporttudományi módszerek alkalmazásával utolérte a hazai versenyzőket.
Tokióban viszont már ismét több pontot szereztek a magyarok, mert a sportolók részéről idehaza is egyre nagyobb igény van arra, hogy a versenyzőknek legyen külön erőnléti edzője, dietetikusa, sportpszichológusa, és a labordiagnosztikai eredményeket is felhasználják a felkészülésük során.
Fülöp Ákos ezért pozitívan tekint Párizs elé, és további javulást vár a tradicionális magyar sikersportágakban.
Egy másik kerekasztal-beszélgetésen a budapesti olimpia témája is szóba került. András Krisztina, az Óbudai Egyetem docense ezzel kapcsolatban kijelentette, csak akkor van realitása a rendezésnek, ha közös a szándék a nemzeti olimpiai bizottság, a kormány és Budapest vezetése részéről, de emellett az is fontos, hogy a nemzetgazdaság és főváros is tartósan két-három százalékos növekedésben legyen, és a széles társadalmi egyetértés se hiányozzon.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
