Soha nem jöhetett volna létre a Magyar-jelenség, ha a Böszme nem dagonyázik a túlfizetett jólét állóvizében.
Gyurcsány Ferenc bevallotta a táborának azt, amit eddig is mindenki tudott. Az DK–MSZP–Párbeszéd szövetség nagyon súlyos vereséget szenvedett a választáson. Ettől függetlenül marad. Szolzsenyicint idézve: „A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek!” A dolog azért is fájó lehet – mármint Gyurcsány számára, a magam részéről kifejezetten boldog vagyok miatta –, mert egy politikai zöldfülű Magyar Péter verte meg, mint szódás a lovát.
Soha nem jöhetett volna létre a Magyar-jelenség, ha a Böszme nem dagonyázik a túlfizetett jólét állóvizében, közben Orbánt szidva, ahogy a csövön kifér, mert tudja, hogy ez a legjobb álca arra, hogy felelősségmentes ellenzéki pozícióját időtlen időkig megtartsa.
Csak éppen nem kalkulált azzal, hogy a választók unják, hogy minden szavazás után megetetik velük a feketeleves. Ők is nyerni szeretnének, sikerre vágynak még akkor is, ha másnap, ahogy a Böszme hatalomra kerül, már régen megbánnák, hogy rá szavaztak, olyan drasztikus életszínvonal-romlás venné kezdetét. Éppen olyan, mint 2010 előtt volt.
Számokban a dolog úgy néz ki, hogy az EP-választáson a DK–MSZP–P pártszövetség listája 367 162 szavazatot kapott, ami 8,03 százalékra volt elég, így mindössze két képviselőt ültethet az Európai Parlamentbe. Öt évvel ezelőtt egyedül a DK 557 081 szavazatot kapott, ami 16,05 százalékot tett ki. Idén június 9-én a Tisza Párt vált az ellenzék vezető erejévé, mivel EP-listájukra 1 352 699 magyar ember szavazott, így 29,60 százalékos eredményt értek el.
Magyarról azt mondja Ferenc: „A régi hazugságból előbújva az új hazugság ünnepelteti magát igazságként, és tényleg van, aki ünnepel.” Szerinte a magát demokratikusnak tartó közvélemény egy része örvendezve adja fel az alkotmányos demokrácia lényegét, sokan pedig lassan „beleszeretnek a politika kivégzőosztag szerepébe” és „le akarják tisztítani a terepet a nekik nem tetsző eszméktől, szereplőktől. (…) Miközben a Nagy Hazug ellen indulnak, a Kis Hazug szekerét tolják azok is, akik döntőbírónak képzelik magukat, miközben már régen az ellenfél csapatában játszanak.” Szóval Ferenc szembesül azzal, hogy saját csapatából is többen félre akarják állítani.
Ismerjük Jean-Léon Gérome Az Igazság kijön a kútból című festményét. A hozzá tartozó történet szerint a Hazugság azt mondja egy napon az Igazságnak: „Fürödjünk együtt, nagyon finom a kútvíz!” Az Igazságnak gyanús volt, de kipróbálta a vizet és kiderült, hogy valóban rendkívül kellemes.
Tehát meztelenre vetkőztek és megfürödtek. De a Hazugság hirtelen és váratlanul kiugrott a vízből, majd az Igazság ruháit felkapva elmenekült. Az Igazság dühös lett, és kimászott a kútból, hogy a ruháit visszaszerezze. De a világ, amikor meglátta a meztelen Igazságot, egy női alakot, félrenézett haraggal és megvetéssel… Szegény Igazság visszatért a kútba s elbújt, hogy szégyenét rejtse. Azóta a Hazugság körbejárta a világot Igazságnak öltözve – és így a társadalom nagyon boldog… Mert a világnak nincs vágya, nincs BÁTORSÁGA megismerni a meztelen Igazságot.”
Azt gondolom, hogy nagyon aktuális történet. Egész Európára, a demokrata Amerikára nézve egyaránt, amelyek úgy részesei a háborúnak, hogy közben a békét hirdetik. S amelyeknek magyarországi helytartója Gyurcsány Ferenc. Ha úgy tetszik, a Nagy Hazug. De már bejelentkezett az Európai Néppártba a Kis Hazug, aki követőivel akarja megtisztítani a terepet a nekik nem tetsző alakoktól.
A történet abban különbözik a magyar valóságtól, hogy itt az Igazság nem mászott vissza a kútba. Nem kell elbújnia, nem kell a szégyenét elrejtenie. Nem úgy, mint Nyugaton. Szerencsére már ott is egyre kevésbé. Ők is abban bíznak, hogy előbb-utóbb a Hazugságnak kell visszamásznia a kútba.
Horváth K. József
A szerző újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
