A római magyar nemzeti zarándoklat április 25-i záró szentmiséje után Ternyák Csaba egri érsekkel a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségét vezető Vértesaljai László készített rövid interjút a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének kápolnájában. A római találkozás élményei mellett szóba került az érsek Szent II. János Pálhoz fűződő személyes kötődése és a főegyházmegye papjaival való jó kapcsolata is.
A beszélgetésben elhangzottakat szerkesztett formában közöljük.
– Három egymást követő napon három gyönyörű szép szentmise, ma, csütörtökön a Szentatyával való találkozás a VI. Pál csarnokban… Mi érintette meg leginkább a szívedet, érsek atya?
– A pápával való találkozás mindig különleges öröm, hiszen mi benne Krisztus földi helytartóját látjuk, és a mai Pétert. A pápa Péter utóda, ilyen módon ő az, aki ma számunkra közvetíti Szent Péter jelenlétét. Ezért mi úgy tekintünk rá, mint Péterre. Ezekben a napokban eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt azt ígértük, azért imádkoztunk, az volt a mottónk, hogy Krisztus a jövőnk. És most a jövőben élünk, hiszen tavalyhoz képest ez már a jövő. És nekünk még mindig Krisztus a jövőnk, de a múltunk és a jelenünk is Krisztus. Ez az, ami eltölt bennünket végtelen hálával, örömmel és bizalommal Jézus Krisztusban, aki mindig hűséges. Ő a hűséges tanú, aki mindig ott áll mellettünk, erősít bennünket és bátorítást ad nekünk, hogy mi is hűségesek legyünk hozzá. Ez történt ma is, amikor Péter apostol utódával találkoztunk, és az ő derűs lelkével.
Jó ott lenni a közelében, mert azt érezzünk, hogy biztos támasz, biztos példa mindannyiunk számára.
– Az érsekség hogyan élte meg a tavalyi pápalátogatást? Van-e valami hozadéka, gyümölcse az ő látogatásnak, amely Budapesten keresztül voltaképpen az egész magyar katolikus egyháznak, pontosabban minden magyar katolikusnak, még a határainkon kívül élőknek is szólt, s amely bennünket, papokat is különösen megérintett?
– Részt vettünk természetesen a látogatáson mi is, mint ahogyan minden egyházmegyéből nagyon sokan. Örömömre szolgál, hogy erre a zarándoklatra, amit most szerveztünk, munkatársaimmal együtt is jó pár tucatnyian eljöttünk, egy teljes busszal, illetve többen repülővel.
A mai találkozón a Szentatyával ott ült az első sorban az a hét diakónusunk is, akiket másfél hónap múlva, június 22-én fogok felszentelni az immár megújuló egri bazilikában. Amikor (a látogatást követően) aztán a Szentatya elment, én is kihúztam magam, és úgy mondtam nekik: büszke vagyok rátok, hogy itt voltatok, itt vagytok, hogy ti is jókedvűek és derűsek vagytok, és hogy a Szentatya most megerősített benneteket is. (A kispapok közül) hárman nem voltak itt, akik még a diakónusszentelés előtt állnak. Összesen tízen állnak majd a szentelési oltár elé: három diakónust és hét papot szentelhetek majd Isten kegyelméből. Úgy gondolom, hogy ez – bizonyos értelemben – tekinthető a pápalátogatás gyümölcsének is.
– Ahol élet van, ott van hivatás is – ezt Szent II. János Pál pápa oly sokszor és oly nagy szeretettel ismételte el. És ha már az ő neve – gondviselésszerűen – szóba került: te az ő szárnyai alatt is szolgáltál. Sok év eltelt hazaköltözése óta. Mit őrzöl a szívedben róla?
– Nagy-nagy szeretetet és hálát az ő irányába. Most itt vagyunk a Szent Péter-bazilika sekrestyéjében, ahol van egy kis kápolna. Eszembe jut a több évtizeddel ezelőtti püspökszentelésem, amikor rám tette a kezét. Életre szóló élmény, megerősítés és bátorítás volt számomra is, hogy fiatal emberként kiválasztott arra, hogy püspöki szolgálatba lépjek. Később a munkatársa is lehettem, és biztos Ferenc pápa sem venné rossz néven, ha hallaná, hogy bizonyos értelemben rá úgy tekintek, hogy ő az én pápám, mert vele közvetlen személyes kapcsolatba is kerülhettem, ami kitüntető volt, ugyanakkor az embert alázatra is készteti. Jó visszagondolni rá és kérni az ő segítségét, közbenjárását az Egri Főegyházmegyéért, az egész magyar katolikus egyházért, a világegyházért – és az én személyemért is –, hiszen ő már ott van a szentek és a nagy pápák körében, Isten országában.
– Mint főpásztor, mit tudnál most szólni a papjaidról? Milyen a kapcsolatod velük, milyennek találod őket?
– Nagyon jó fejek (nevet – a szerk.),
Ugyanakkor természetesen mindig megyek mindenhova, ahová hívnak. De úgy nem szoktam menni, hogy egyszer csak megjelenek váratlanul. Nagyon szeretem a papjaimat, mert hűségesek – Istennek legyen hála. Nem akarok dicsekedni, sem számokat mondani, de hűségesek, és ez a legfontosabb.
– És a jó egri hívekről – utolsó gondolatként?
– A jó egri hívek alig várják, hogy újra megtölthessék a bazilikát, amelyről néhány hét múlva lehull az a fátyol – eltűnik az a kerítés, válaszfal –, amely a felújítás alatt álló, illetve már felújított részeket eddig elválasztotta. Így végre ismét a maga teljes pompájában tűnhet fel előttünk, hogy ott állhassunk, imádkozhassunk és dicsőíthessük az Urat. A bazilikánk homlokzatán látható felirattal – „Venite adoremus Domini” – hívtam meg szeptember 28-ra, egy nagy találkozóra a főegyházmegye híveit. hogy „Jöjjetek, imádjuk az Urat!” Ez lesz az a nagy ünnepünk, amikor a megújult bazilika megáldására sor kerül.
– Érsek atya, köszönöm jóízű, lelkes szavaidat, Isten áldjon meg lelkipásztori, érseki szolgálatodban, és adjon további igazi örömöket!
– Köszönöm szépen.
Az interjút készítette: Vértesaljai László SJ/Vatikáni Rádió
Lejegyezte: Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Merényi Zita; Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
