Kölcsönösségre van szükség

A minap a szlovák-magyar kapcsolatokról beszélgettem. Kissé rázós téma. Partnerem úgy vélte, ez a viszony ma már sokkal jobb, nem olyan kiélezett, elcsitulóban van. Tény és való, nagyon örülnék, ha így volna, csakhogy nem ezt látom.

Túl mélyen fekszik ez a rejtett ellentét, szinte érthetetlen és hisztérikus, súlyos információdeficiten alapuló gyűlölködésből táplálkozik, semhogy javuló tendenciákra megalapozott remény lenne. A gazdaságban ugyan több tervezet valósul meg, nem túl gyorsan, de mégis, ez érdek kérdése. Persze jó volna, ha több közös érdek valósulna meg, illetve ha egyáltalán érdekké válna a megértés. Csakhogy a fejekben egyáltalán nem így néz ki.

Sok függ attól, mit olvas az ember, milyen híreket hall, milyen információkat kap. S mivel a tömegkommunikáció ritkán korlátozódik arra, hogy kizárólag objektív, megalapozott híreket közvetítsen, hanem ezzel ellentétben véleményt igyekszik formálni (így nevezik kultiváltan az agymosást), súlyos felelőssége van ebben a témában (is). Ennek következtében, ami a szlovák-magyar kapcsolatokat illeti, a szlovák médiákban a magyarokról és Magyarországról szóló hírek szinte kizárólag negatívak. A bulvárlap szintjére süllyedt SME napilap ebben élen jár.

Arról tudósított legutóbb, már a címben, hogy Orbán, a magyar miniszterelnök, teljes mértékben uralja a magyarországi médiát, s most a szomszédos országokra is szemet vetett. Ez a megállapítás azon alapszik, hogy – átvett információ alapján – az index.hu újságíróját sorozatos antiszemita támadás és sértegetés éri, amiért a Puskás Aréna megnyitóján nem állt föl egy nacionalista dal éneklésekor (a Nélküled című dalról van szó), miközben a VIP-páholyban ült.

Az sem világos, hogyan gondolták ezt a befolyás-exportot, netán attól kell tartani, hogy Orbán fölvásárolja a szlovák sajtót, hogy szlovákellenes cikkek jelenjenek meg ott? Vagy mi akar ez lenni?

Hírdetés

Amennyiben a sértett újságírót tényleg támadás érte nézete miatt, az nem helyénvaló – de a bírálóknak miért nem szabad elmondani a véleményüket? Mert ugye ha sértegetésről van szó, az elítélendő, de ez az elvárás mindenkire vonatkozik, tehát kölcsönösségen kell alapulnia. Az index.hu újságírója és a SME milyen jogon ítélkezik? Nekik szabad, másnak nem?

Az egész abból indul ki, hogy létezik egy súlyos, már diagnózisnak nevezhető magyarfóbia, amit Orbán miniszterelnökkel személyesítenek meg.

Manapság ugyanis a neoliberális körökben a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség, maga a nemzet és nacionalizmus kifejezések használata egyoldalú szitokszóvá változott, főleg akkor, ha magyarokról van szó. Pedig a nemzeti hovatartozás büszkeség és szeretet, a nacionalizmus pedig, amennyiben hazaszeretet, erény, és csak akkor negatív, ha sovinizmust értünk alatta. Márpedig fontos volna a kifejezések között különbséget tenni. Ha nem azt tesszük, a szlovák–magyar megbékélést, jószomszédi kapcsolatot nehéz elképzelni. A kormánybarát magyar sajtóban sajnálatos módon nagyon kevés Szlovákiát érintő írás jelenik meg, ha mégis, távolról sem ilyen elutasító, lejárató, kiközösítő hangnemben, mint ahogy a szlovák sajtóban tapasztalható a magyarokról. Kritikus hangnem legfeljebb a magyar kisebbség védelmében jelenik meg.

Holott igazából nem is nemzeti ellentétről van itt szó, hanem szemléleti ellentétről, a liberális és illiberális demokrácia értelmezéséről. A mai neoliberálisok képesek rávenni Európát az öngyilkosságra azáltal, hogy azt semmisítsék meg, ami Európa legnagyobb gazdagsága: nemzeti sokszínűségét, gazdag kultúráját és hagyományait, gleichsaltolva, egyszínűre gyalulva ezt a gyönyörű bőséget.

Az együttélés nem volt mindig egyszerű, de az ellentétek kiiktatása nem úgy történhet, hogy minden nemzet tarka sajátosságát szürkére egyesítik. Egy vérből vagyunk, éneklik a Nélküledben – ezt a szlovákok, lengyelek, franciák miért ne énekelhetnék? Mindnyájan európaiak akarunk lenni és maradni, de úgy, hogy európai magyarok, európai szlovákok, és így tovább akarunk lenni.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »