Félszáz éves a Régi idők focija film! Mert kell egy csapat! A régi idők felvidéki magyar politikája a rendszerváltás óta csupán 34 éves, mégis érvényes rá is, hogy kell egy csapat, nem is akármilyen, hanem olyan, amelyik képes a mostaninál jobb eredményt elérni.
A film Budapesten játszódik, 1924-ben. Minarik Ede, mosodás egyetlen szenvedélye a foci. Arról álmodik, hogy csapata, a Csabagyöngye bejusson az első osztályba a Fősor csapata ellenében. Ezért a célért hajlandó lenne feláldozni mindent, amije csak van. De nincsen semmije, még játékosa is alig van. A csapat is csak olyan, mint a kor. De akkor is „kell egy csapat!”
Az Együttélés szorosan együtt tudott működni a többi nemzetiséggel, ellátta politikai képviseletüket is, és később az MKP sem csak a magyar kisebbségi politizálásra összpontosított. Nem zárkózott be az etnikai politizálásba, mert akkor hogyan lehetett volna tagja két alkalommal is a kormánykoalíciónak? Ha a magyar párt azon kívül, hogy magyar, képes megfelelni a kor kihívásainak is, képes olyan problémákra is megfelelő válaszokat adni, amelyek a szlovák nagypártokat is foglalkoztatják, rögtön szalonképessé válna nem csak a választók szemében, hanem a többi párt számára is.
Úgy tűnhet, hogy a felvidéki magyarok egy része túl akar lépni a szűken értelmezett etnopolitikán, mivel többen és nem első alkalommal az országos ügyekre inkább összpontosító szlovák pártokra szavaztak.
Mégsem jelenthetjük ki, hogy az országban nincs jövője az etnikai politizálásnak! Korántsem, csak jobban oda kell figyelni az arányokra, és partnereket kell keresni az elképzeléseinkhez. Annak ellenére, hogy a szlovák pártokban magyarok is politizálnak (nem mintha nélkülözhetetlen szükségét éreznék ennek a szlovák pártok, inkább csak a magyarok szavazatainak levadászása mozgatja őket ilyen irányba), mégsem fektetnek kellő hangsúlyt a nemzetiségi politikára. Nem véletlenül hangoztatta a Szövetség a kampánya során, hogy csak magunkra számíthatunk. Ez így igaz, és most a parlamenten kívül maradás ezt nehezíteni fogja, de nem szabad, hogy ellehetetlenítse!
A magyar ügyekkel továbbra is csak az egyesült magyar párt képes kellő mértékben foglalkozni, odafigyelve, hogy emellett ne hanyagolja el az országos jelentőségű témákat se.
Ódor Lajos helyzetbe hozása sajnos az etnopolitizálás jelentőségének háttérbeszorítását erősítette, nem véletlenül. Meg kellett mutatni, hogy addig, ameddig a liberális értékrendbe beleférnek a magyarok még ilyen szinten is, a Szövetség inkább elzárkózik a liberális értékektől, még ha ez így teljesen nem is fedi a valóságot. Vagyis válasszatok! Lettek is követőik szép számban a magyarok között, főleg a fiatalság számára volt rokonszenves a liberálisok által hirdetett európaiság és másság elfogadása. Figyelmen kívül hagyták, hogy az olvasatukban a másság nem igazán vonatkozik a nemzetiségekre is.
Vlček Erik kajakos, aki a kampány során a Hlas magyar hangja volt Dél-Szlovákiában, mandátumot szerzett a szlovák parlamentben. Viszont kijelentette, hogy ott inkább a sporttémákkal kíván majd foglalkozni és azt is, hogy egykoron ugyan magyar nemzetiségű volt, de már váltott szlovákra, mivel szlovák színekben versenyez: „Elsősorban a sporttal szeretnék foglalkozni, hiszen ebben vagyok otthon.” Ezek szerint nem lesz belőle a parlamentben egy új Gyimesi György…
Tehát továbbra is „kell egy csapat”! Vannak bíztató jelek, nagyon sok szavazatot kapott a Szövetség, a legtöbbet az egységes MKP felbomlása óta, de mégsem eleget! A csapatkapitány Forró Krisztián szereplése, a rá leadott több mint 56 ezer karika viszont bizonyítéka annak, hogy az általa képviselt etnikai politizálásnak igencsak van jövőképe a Felvidéken.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
