Gundy Sarolta: Ne engedjétek el a barátaitok kezét!

A tettek igazsága, mint maga az igazság az mindig világos: szomorú, vagy mosolytól kísért, de közömbösséget csak ritkán mutat. Most szomorú az igazság, mert úgy látom, hogy lassan elengedtétek a kezeket. .. Igazából talán soha meg sem fogtátok úgy Isten igazából, olyan el nem engedősen, nem szorítottátok elég erősen, legfeljebb formális okokból megengedtétek, hogy mi nyújtsuk Felétek a mi kezünket.

A távolság és az idő növekedésével talán a mozdulatainkra, a gesztusainkra, az igazi baráti jobbra már csak kevesen emlékeznek Közületek. Az ifjabbak különösen nem, hiszen nekik nem ismert sok minden és ők még csak 5-10 éves gyerekként más okból fogtak más kezeket és a mi kezünket..
Botor dolog barátságot vélni és hálátlan dolog igazságot felemlegetni, ha az egyoldalúságot, időszakosságot és nem lélekből jövőt, nem az ösztönöset tapasztalja meg az ember.
Így bizony lehajlik magától a Felétek kinyújtott kéz, jobb esetben talán csak félúton, hiszen a remény mindig tétován festi bizonytalanná a következő percet, hónapot, évet, mert még hisz, még vár, hogy aláhulljon-e, vagy még egy ideig ott maradjon a föld és a levegő között.
Kérdőn és értetlenkedve hullik le a kéz és alábicsaklik a fej és a tekintet, ha úgy érzi, hogy elvész az ígéret és a szavak hitele.
A tettek ellent mondanak annak, hogy amit elhitetni akartatok, az egy kritikus érzelmi válságban már kétségeket képes támasztani. A hazugság pedig hitelvesztéshez vezet. Az elhallgatás is. A félrevezetés is.Vagy valaminek a nagy hangon történő mantrázása. amikor hülyének nézik az embert és csak mondják…mondják és mondják.
Bármi legyen is az indíték! Ne engedjétek el a barátaitok kezét! Néhány év, és már nem lesz aki megfogja a Tiéteket.Mert Titeket is leírnak és miként az élet rendje, magatok maradtok!


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »