Gazdag István: Costa Ricából Costa Negra (vigyázat, szatíra!)

Mi, fehérek, mi aztán tényleg egy igazán szerencsés fajzat vagyunk.

Bármikor is ütközik ki bennünk a velünk született rasszizmusunk, amelyet a modern nyugati tudomány szerint a fehér csecsemők gyakorlatilag az anyatejjel szívnak magukba (vö. Even babies discriminate: a nurturshock excerpt, newsweek.com, 2009. április 9.), és bármikor is érezzük égető szükségét annak, hogy (legalább ideiglenesen) megszabaduljunk színes bőrű embertársaink társaságától, elég csak ellátogatnunk valamelyik csodálatos nyugati metropoliszunkba, mondjuk Párizsba, Londonba vagy Washingtonba, hogy színtiszta fehér környezetet élvezhessünk. Sajnálatos módon a színes bőrűek nem ilyen szerencsések. Az egyre fokozódó fehér faji imperializmus következtében, amely olyan demográfiai válságot okozott, hogy a világnépesség 92 százaléka fehér és csak 8 százaléka színes bőrű, ez utóbbiak nem tudnak hova menekülni, amikor egy kis fehérmentes vakációra ácsingóznak. Szerencsére azonban egy bátor és találékony néger nő az USA-ból előállt egy mentő ötlettel a magafajták számára, és a közép-amerikai Costa Ricában (vagyis Gazdag Tengerparton) létrehozott egy exkluzív menedékhelyet, ahonnan teljesen kitiltották a fehéreket!

A legolvasottabb brit bulvárportál leplezetlen szimpátiával számol be a hiánypótló kezdeményezésről (ahogyan bizonyára abban az esetben is tenné, ha például a kizárólag fehéreket befogadó dél-afrikai búr kisváros, Orania lenne a témája). Az alábbiakban ebből idézünk néhány szívmelengető passzust, szó szerint, hogy az egész tudósítást átható emelkedett pátosztól lapunk olvasóit se fosszuk meg. „Egy kizárólag női menedékhely Costa Ricában színes bőrű nőknek kínál esélyt arra, hogy elszakadjanak a fehérektől. Andrea X (az alapító) …azt mondta, hogy »teljesen kiiktatta a fehéreket« az életéből, mert mint mondja, »elég kárt okoztak«. A vendégek jógát, meditációt és vegetáriánus ételeket élveznek egy olyan környezetben, amely mentes attól, amit az alapító az USA-ban létező mikroagresszióknak és passzív agresszivitásnak nevez.”

Ha a feketékhez képest köztudottan gyöngébb felfogóképességű fehéreknek mindez nem lett volna elég világos, a tudósítás így folytatódik, nyilván a nyomaték kedvéért: „Andrea X azt mondta, egy napon úgy döntött, hogy teljesen »kiküszöböli« (eliminálja) a fehéreket a személyes életéből. Azt mondta, hogy az élete »sokkal fesztelenebb« lett, sőt azt mondta, hogy a fehéreknek, amilyen destruktívak, útlevelet sem kellene adni. »Itt is itt vannak«, mondta, »mindenhol ott vannak, ezért úgy érzem, hogy útlevelük sem kellene hogy legyen. A fehérek egyáltalán nem érdekelnek. Hagyjátok meg a mi terünket. Hagyjátok meg a mi férőhelyünket, és lógjatok más fehérekkel − már elég kárt okoztatok«. Andrea X menedékhelye lehetővé teszi nők számára, hogy tíz napot töltsenek a társaságában az amerikai élet frusztrációiról beszélgetve. Sokan …az attól való méregtelenítésre használták az utazást, amit amerikai állandó rasszizmusként írtak le. (…) És Donald Trumppal mint elnökkel …a helyzet inkább romlott, mintsem javult. (…) Andrea X-nek az az ötlete, hogy Costa Ricában ténylegesen létrehozzanak egy fekete nemzetet, amely kizárólag színes bőrűekről gondoskodna.” (White people not welcome: Costa Rican „healing” retreat offers women of color a break from caucasians, dailymail.co.uk, 2018. február 12.)

Ezek után egynémely rasszista fehér betonagyába óhatatlanul is befészkeli magát néhány, politikailag fölöttébb inkorrekt gondolat. Először is az, hogy a cikk főszereplője vajon miért éppen Costa Ricába telepítette a műintézményét, amely Közép-Amerika egyetlen (az USA-hoz hasonlóan), jelenleg még fehér többségű országa, és ahol ebből a sajnálatos tényből kifolyólag ugyanúgy el kell viselnie a fehérek tolakodó jelenlétét, mint az USA-ban. Az általa ajánlott fehérmentes mentális rekreációra sokkal alkalmasabb helyszín lett volna Haiti, amely ugyanolyan távolságra van az USA-tól, mint Costa Rica, de ott nem kellett volna a fehérek „kiiktatásával” vesződnie. Ezt ugyanis már több mint kétszáz éve megoldották ottani társai, az utolsó szálig kiirtva vagy kiüldözve a fehér francia gyarmatosítókat.

Ugyanakkor persze nagyon is akceptálható, hogy ezek az ébenfa istennők meg akarnak szabadulni a fehérektől. Ez utóbbiakkal együtt ugyanis egy füst alatt megszabadulhatnának számos bosszantó társadalmi jelenségtől is. Mint amilyenek például az úgynevezett interrassziális nemi erőszakok, hiszen az USA-ban köztudomásúlag tömegesen válnak fekete nők fehér férfiak vadállati ösztöneinek az áldozataivá, miközben a fordítottja (hogy egy fekete férfi erőszakolna meg egy fehér nőt) gyakorlatilag sohasem fordul elő; vagy a szupermarketek pénztárainál türelmesen sorban álló digó hájpacalok, akik szociális segélyből fizetik a mindennapi betevő csipsz- és görögdinnye-adagjukat; vagy a flancos verdáikból éjjel-nappal, de főleg éjjel rapzenét üvöltető kapucnis finn gangszták; vagy a norvégok által ellenőrzött médiagépezet, amely Anders Breiviket rögeszmésen a „társadalom áldozataként” ábrázolja stb.

Érdekes lenne persze megtudni, hogy a fehérekkel együtt vajon az általuk feltalált civilizációs segédeszközöket is eliminálni fogja-e Andrea X az életéből. Például a mobiltelefont, a komputert, a gépkocsit, nem is beszélve az angolvécéről. Esetleg tervezi-e, hogy az angol helyett a jövőben valamelyik afrikai törzsi nyelvet fogja használni, és lemond az írásról is, amelyet az ősei szintén elfelejtettek feltalálni? Eléggé képmutató magatartás ugyanis a fehéreket cikizni, miközben majdnem minden, ami jelenleg meghatározza őt, a jelenlegi identitását is beleértve, a fehérek szellemi terméke.

Egyébként a Costa Rica-iak vajon mit szólnak hozzá, hogy „fekete nemzetté” akarja változtatni a hazájukat? Bár jobban belegondolva, a válasz nem lehet kétséges. Elvégre Costa Rica jelenleg csak egy harmadik világbeli putri, és ha van valami, amiben a feketék igazán jók, éppen az, hogy egy harmadik világbeli putrit hogyan változtassanak át egy első világbeli paradicsommá. Biztosak lehetünk benne, hogy a Costa Rica-iak örömmel fogják átengedni az országukat, miután rájöttek, hogy az egyre növekvő fekete népességet pusztán ez utóbbi cél vezérli. Végül is mindenki a legjobbat akarja a hazájának. Márpedig semminek sem lehet kedvezőbb hatása egy ország nívójára nézve, mint minél több néger jelenléte, ugyebár…

Gazdag István – www.demokrata.hu


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »