Főpásztor kontra főbíró – Erdő Péter bíboros és a Kúria-elnök jog és erkölcs ütközéséről

Főpásztor kontra főbíró – Erdő Péter bíboros és a Kúria-elnök jog és erkölcs ütközéséről

A Válasz Online Darák Pétert, a Kúria elnökét és Erdő Péter bíborost kérdezte többek között arról, miért érzi a társadalom gyakran igazságtalannak az ítéleteket; lehet-e a jog és az erkölcs harmóniájáról beszélni; felelősek vagyunk-e a döntéseinkért, ha azokat hamis hírek befolyásolták. Részleteket közlünk Élő Anita interjújából.

– Lehet valami jogszerű, de erkölcstelen?

Darák Péter: Igen.

(…)

– A jogszabályok szerint a hajléktalan megbüntethető, ha több alkalommal rajtakapják azon, hogy közterületen életvitelszerűen tartózkodik. Mit mond erről az Egyház, amelynek Istene az irgalmas szamaritánus példáját ajánlja és Mártont szentté avatta, amiért a köpönyegét kettévágta és egy szegény embernek adta? Erkölcsös-e a szegénység büntetése?

Erdő Péter: Nem a puszta szegénység vagy gazdagság áll a középpontban kérdése megválaszolásában, hanem az: mennyire felelős az ember egy olyan cselekedetéért, amelyre rákényszerül. (…) a felelősségre vonhatósághoz kell egyfajta választási szabadság, szabad döntés. Nem dönthet szabadon az, akinek nincs rá lehetősége. A szegénység esetén maga a társadalom van felszólítva arra, hogy teremtsen lehetőséget arra, ne kelljen valakinek kényszerűségből életvitelszerűen közterületen élnie.

– Tulajdonképpen a jog és az erkölcs az ősi időkben megegyezett? A tízparancsolatnál még nem látszik a különbség, de van egy pont, ahol ez a kettő szétvált? Ezután az egység után vágyakoznak azóta is sokan?

Erdő Péter: Igen, körülbelül akkor történhetett mindez, amikor a nagy törvénykönyvek születtek. Az ókori keleten Hammurapi a Krisztus előtti 1700-as években alkotott ilyet, a mi görög–római kultúrkörünkben pedig a Kr. e. ötödik és negyedik század során jelenik meg egyre gyakrabban ez a konfliktus. Gondoljon az Antigonéra! A tragédia oka, hogy a főhős mást érez belülről kötelezőnek, és mást ír neki elő a polisz közössége. Mi ez, ha nem az erkölcs és a jog ütközése?

– A törvények pont ennek a törésnek lennének a termékei?

Erdő Péter: A jognak van egy vallási, erkölcsi vetülete is, de az említett törvénykönyvek a jog önálló megjelenését kívánják prezentálni, persze azzal együtt, hogy legtöbbször valamilyen vallási hivatkozást tartalmaznak. Justinianus császár is a Szentháromsággal, a hit megvallásával kezdi a törvénykönyvét, akárcsak Szent István király.

– A jognak tehát van erkölcsi vetülete, az erkölcsi szabályokat pedig a vallás rögzíti. Egészen addig, amíg van egységes vallás és erkölcs. De mi történik azt követően, ha ez megszűnik? Eltűnik a jog és az erkölcs közötti egyensúly, mert már nincs olyan erkölcs, amelyet az egész közösség magáénak érezne?

Darák Péter: A két normarendszer szétválásának van anyagiasabb oka is. A nagy kereskedelmi hálózatok kiépülése, Hollandia, Portugália, Velence megerősödése követelte ezt meg. A pénz logikája ugyanis másfajta megoldást igényel, mint a korábbi megközelítés.

Hírdetés

– Miért?

Darák Péter: Mert nem az erkölcs vagy az igazság, inkább a kockázat megosztása áll a középpontban.

– …az erkölcs személyes ügy, a jog pedig általános, közösségi?

Erdő Péter: Az erkölcs a saját magunkkal és az Istennel való belső viszonyra is vonatkozik. A régi mondás szerint: De internis non iudicat praetor. Vagyis: a belső világunkról ítélkezni nincs hatalma a bírónak. A jognak viszont mindenképpen jellemzője a külsőség, mert a jog a külsőleg is tapasztalható cselekményekre vonatkozik, azokat szabályozza, az emberek, szervezetek közötti viszonyokkal foglalkozik. Így előfordulhat, hogy valakit a társadalom elítél, lehet lelkiismeret-furdalása, és végső soron az isteni ítélőszék előtt felelősnek érezheti magát, de a bíróság mégsem marasztalhatja el. Abban az értelemben ez modern jelenség, hogy a korai újkorban még nem volt ilyen szétválasztás: nem nézték, hogy a jogi vagy az erkölcsi kategóriába tartozik-e egy szabály, vagyis az isteni vagy emberi törvény szerint felelős-e valaki. Nem tettek különbséget.

– Isteni vagy emberi törvény. Mindez értelmét veszíti akkor, ha egy ország lakóinak nagy része ateista, a hívők pedig egymástól nagyon eltérő erkölcsi felfogású vallásokhoz tartoznak, például egy országon belül számos felekezet és vallás tagjai élhetnek. Ez azt jelenti, hogy az emberi törvény megmarad, de az isteni elveszett? Vagy egy országon belül sokféle és egymástól eltérő isteni törvény is létezhet?

Darák Péter: Az erkölcsi elveknek vannak szintjei. A tízparancsolat nem Istenre vonatkozó részeit minden közösségben élő embernek – függetlenül attól, hogy hívő vagy ateista – el kell fogadnia, mert egyébként nem lehetséges a társadalmi együttélés. Emellett léteznek olyan erkölcsi parancsok, amelyeket a közösség erkölcsi felfogása – és a jog – már nem szankcionál, és a privát szférába enged. A családon belül tudnak erről, meg is beszélhetik, de a nagyobb közönség ezeknek a viselkedési formáknak a mélyére már nem hatol.

– … William Golding A Legyek Ura című regényét azért érezzük olyan valóságosnak, mert nagyon is hihető, hogy a társadalmi kontroll és büntető törvények nélkül az erőszak lesz az úr. A világban sok helyen történt már zendülés, aminek kísérőjelensége, hogy az emberek kifosztják a boltokat, és méteres átmérőjű lapostévékkel mennek haza. Ez nem arra utal, hogy az ember eredendően rossz, és csak a büntetéstől való félelem tartja kordában?

Erdő Péter: Meggyőződésem, hogy az Isten az embernek ajándékozta a jó felismerésének képességét. A természetes erkölcs alapvető kívánalmait azok is fel tudják ismerni, akik nem hívők. Szent Pál rómaiakhoz írt levelében azt írta, hogy a pogányok is a szívükbe írva hordják Isten törvényeit.

(…)

– Az állam mindig ott áll a jog mögött. Az államot pedig politikusok személyesítik meg, és a politika gyakran a saját céljaira használja a jogrendszert. Népszerűséget keres, vagy a történelmünkben előfordult az is, hogy kimondottan a terror eszközévé tette a jogot. Nemzedékek élménye volt ezért, hogy a jog és az erkölcs éles konfliktusba került egymással. De melyik erősebb? A jog vagy az erkölcs? Ha konfliktusba kerülnek, hogyan kell ezt magunkban feloldani? Mit mond erre a főpap, és mit mond a főbíró?

Erdő Péter: A kereszténységnek volt erről egy jó pár százéves tapasztalata, úgy hívják: vértanúság. Ha a konfliktus ilyen éles – és nincs más lehetőség –, választani kell, és inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Természetesen mindenkinek az a jobb, ha nem fordulnak elő ilyen konfliktusok, ha jognak és az erkölcsnek sikerül harmóniában lenni.

Az interjút teljes terjedelmében ITT olvashatják.

Forrás: Valaszonline.hu

Fotó: Vörös Szabolcs

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »