Egy régi és egy új missziós tanúságtétel a bécsi Pázmáneumban

Egy régi és egy új missziós tanúságtétel a bécsi Pázmáneumban

Szentmisével, szentségimádással és előadással kapcsolódott be október 3-án, csütörtökön a bécsi Pázmáneum a Ferenc pápa által 2019 októberére meghirdetett rendkívüli missziós hónapba. Az alábbiakban Gál Anna beszámolóját olvashatják.

„Tulajdonképpen semmilyen intézmény, akció, program nem jelent megoldást. Ha mi nem vagyunk rendkívüliek a lelkesedésben, erőfeszítésben, áldozatkészségben, akkor a dolgok nem feltétlenül fognak megváltozni. A rendkívüli missziós hónap kapcsán erre is lehet gondolni – mondta Varga János rektor az esti szentmise kezdő gondolataiban a bécsi Pázmáneum kápolnájában. – A mi feladatunk: többnek lenni az átlagostól a szeretetben, a hivatásunkban, a Krisztusról szóló tanúságtételben – bármiben, ami közelebb vezetheti az embereket Istenhez.”

A prédikációban a rektor kiemelte, hogy a Nehemiás próféta könyvéből való olvasmány (8,1-12), valamint a Lukács evangéliumából (10, 1–12) vett részlet kifejezetten jól kapcsolódik az este témájához. Az ószövetségi rész arra hívja fel a figyelmünket, hogy a veszteségeinken és nehézségeinken való szomorkodás helyett örvendeznünk kell, hogy Isten hozzánk fordult és megmutatta, megmutatja nekünk magát újra és újra. Ez az öröm ad erőt nekünk, s ebből következhet a misszió. Az evangéliumban Jézus arra hív meg bennünket, hogy az életünkkel közvetítsük az örömhírt az emberek számára azzal, amit teszünk, és ahogy azt tesszük. Nem szükséges kész válaszokkal szolgálni, hanem meg kell várni, amíg kérdeznek, vagy amíg lehetőségünk van mindezekről beszélni. Nem prédikálni, „papolni” kell, hanem az evangélium személyesen megélt üzenetével lehet és kell másokhoz elmenni. Ez a misszió a mai ember számára.

Varga János szentbeszéde végén Ferenc pápa idei missziós világnapra írt üzenetéből idézett még néhány gondolatot, melyek közül az utolsó különösen is fontos mondanivalót hordoz: „… minden megkeresztelt ember egy misszió. Aki szeret, az mozgásba lendül, kimozdul önmagából, őt vonzzák és ő is vonz, odaajándékozza magát a másiknak, és olyan kapcsolatokat teremt, amelyek életet adnak. Imádkozni tehát nemcsak a missziókért kell, hanem minden megkeresztelt emberért is, hiszen Isten szeretetének gyümölcseiként mindannyian misszió vagyunk a világban.”

A szentmisét a szokásos csütörtöki szentségimádás követte, ahol erőt merítettünk és kértünk a hit továbbadásához magunk és mások, az egész Egyház számára. Majd az érdeklődő vendégek egy előadáson vehettek részt, melynek címe ez volt: Egy régi és egy új missziós tanúságtétel.

A 900 éves múltra visszatekintő Máltai lovagrend két képviselője: a Bécsben élő Kraetschmer Katalin és Maurer Péter, a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia igazgatója tartott előadást és tett egyben tanúságot is a lovagrend missziós munkájáról. A Boldog Gellért által 1113-ban alapított rend a nyugati keresztény világ egyik legrégibb intézménye. Fő tevékenységi területe az orvosi, szociális és humanitárius ellátás. Hivatásszerűen dolgozik az emberi méltóság és a rászorulók segítése érdekében, a segítségre szorulók nemzetiségi és vallási hovatartozásától függetlenül.

Hírdetés

A rend lovagi jellegének ma is van jelentősége, elsősorban erkölcsi tekintetben. A tagok szolgálatkészsége, lemondásra való készsége és fegyelmezettsége mind a mai napig fontos alapja a rend működésének, valamint az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása is. A tagok különféle elköteleződést vállaló fogadalomtétellel kapcsolódnak a rendhez, s tesznek eleget hétköznapi, civil életükben közös küldetésüknek: a hit védelmének és a rászorulók szolgálatának. Szeretetszolgálatuknak legfontosabb jellemzője a jelenlét: hiszik és vallják, hogy ott kell jelen lenni, ahol a probléma van, és ott kell a rászorulóknak segítséget nyújtani. A jelenlét célja, hogy visszaadja az emberi méltóságot, az emberi élet lehetőségét a kirekesztett közösségben élőknek. Minden év májusában több ezer beteg testvért kísérnek el Lourdes-ba. Cigánytelepeken segítenek élhetőbb körülményeket kialakítani, valamint számos szociális és karitatív intézményt tartanak fenn és működtetnek, amint az egész világon, úgy Magyarországon is.

Ezután Varga János rektor vette át a szót és az est címének megfelelően egy új missziós tanúságtételt mutatott be az érdeklődőknek. 40 éve minden évben megrendezik Olaszországban a Rimini Meetinget, amely találkozások láncolatát és azok egymásra hatását jelenti, s mindezt nemzetközi szinten. A rendezvény alcíme: Találkozó a népek közötti barátságért. Az alapvetően egyházi ihletésű program általános mottója is azt erősíti, hogy ez az alkalom sokkal többet jelent, mint pusztán egy találkozót. A barátság ugyanis az egyetlen, ami több, mint a szeretet: a barátság a kölcsönös, illetve viszonzott szeretetet jelenti, tehát a Rimini Meeting is ennek a helye akar lenni. A rendezvény világegyházban gondolkodik, mindenkihez akar szólni, aki keresi az igazságot, és nyitott a párbeszédre. Nem meggyőzni akar, hanem osztozni, az értékeit, az értékeinket megosztani, ez a küldetése mások felé, ez a misszió.

Varga János már több, mint húsz éve a Rimini Meetingek látogatója, tudósítója, krónikása. A sok fényképpel bemutatott előadásának köszönhetően egy élettel teli, sok tanulságot hordozó rendezvényről kaptunk hírt, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattunk.

Akik eljöttek a Pázmáneumba és meghallgatták ezeket a tanúságtételeket, egészen biztosan új lendülettel és megerősödve indulhattak haza. Megerősödve abban, hogy küldetésünk van, bárhová is vezet minket az utunk, hiszen mi magunk vagyunk a misszió.

Fotó: Gál Anna/Pázmáneum

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »