Másokhoz hasonlóan augusztus 20-án sok minden eszembe jut. Államalapító István királyunk intelmei, népünket keresztyénné formáló küzdelmei. Aztán az új kenyér ünnepe, Pósa Lajos A kenyér című versének sora nyomán tisztelet azok iránt, akik learatják, begyűjtik a jövő kenyeréhez való gabonát. Az ünnep történelem és munka, meg a hálaadás különös keveréke. Benne összekapcsolódik a matéria, a gabona, a liszt, a kenyér a nem anyagi javakkal. Így jutunk el minden esztendőben, most is a mélységes hálaadásig a reformációban magyar népünknek adott meleg lelki kenyérért, a Bibliáért és a Heidelbergi Kátéért.
Uram, ma ezt a két nagy lelki kincsesbányát köszönöm meg Neked. Évtizedeken át láttam, éltem igazadat:
…hanem minden Igével, amely Isten ajkáról való – és a generációk kenyere, a Káté. A 458-485 tükörszám a mi lelki kenyerünk kódja. Hiszen a Heidelbergi Káté, a világkeresztyénségben a református, presbiteriánus, kongregacionalista több száz milliós nagy felekezeti közösségnek szimbolikus, jelképes, összekötő hitvallási irata. Sok száz millió protestáns lelki kenyere. Ízeit már konfirmációs korunktól magunkban hordozzuk egy életen át.
Legtöbbször a klasszikus első: Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen egy vigasztalásod? És mondja a gyülekezet, mondja szívünk a választ: Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok… És mondják, mondjuk 458 éve.
Reméljük, hogy mondják az utánunk következő nemzedékek egészen a történelem végéig… Van, ahol, így a délvidéki magyar reformátusok énekeskönyvében az egész Káté olvasható. A Biblia mellé tett énekeskönyvből az éltető drága kenyér jó illata vegyül a Szentírás Igéinek kenyeres-tápláló fenséges illatával. A 485 pedig annak a kiváló prédikátornak, heidelbergi professzornak a születésére emlékeztet (1538), aki a Káté egyik „főszerkesztője” volt: Ursinus Zakariásra (1538-1583), 28 évesen állt a hatalmas feladathoz.
A református lelki kenyér közös munka terméke
Közösségben született, közös munka spirituális eredménye. Ilyenkor, augusztus 20-án ez is eszembe jut: a Káté igazi csapatmunka gyümölcse, közösségi alkotás, miként a vetés, aratás, kenyérsütés. III. Kegyes Frigyes (1515–1576) pfalzi választófejedelem által a heidelbergi „napkelte színű”, vöröses márványtól izzó, ma is látható palotában vezetett munkaüléseken esperesek, kiváló lelkészek, tanítók vettek részt egész Pfalz tartományból. Műfaját illetően a katekizmus tanító irat.
Mély és egyetemes lelki igényt, egyben nevelési célt elégít ki. Ugyanakkor a református felekezeti profil karakteressé tételét, pecsétrajzolatát alakította ki. Kifejezetten oktatási-nevelési céllal készült, hogy az evangéliumi tudományára rászoktassák, és abban gyakoroltassák az ifjakat. De az istenfélő oktatásból és egységes irányításból részesednek a prédikátorok és iskolamesterek is. A Káté születésnapján, hivatalos elfogadtatásakor a meleg kenyér nélkülözhetetlenségét, minden időben alapvető élettápláló értékét 1563. január 19-én, egy keddi napon kelt előszavában III. Frigyes választófejedelem így írta le:
Ez a lelki kenyér mindenhez fogyasztató – sokoldalú tankönyv is
A XVII. században szinte mindenütt „oskolai” tankönyv volt. Itthon szinte az egész országban okításra és betűvetésre, olykor még számoltatásra is alkalmazták. Ma azt mondanánk: multifunkcionális tankönyv. Más népeknek mi is odakínáltuk napi lelki táplálékul. Hiszen Erdélyben II. Rákóczy György támogatásával 1648-ban Stephen Fogorazi fordításában került az oláhok kezébe. Nélkülözhetetlen értékét, lelki alapszükségletet kielégítő fontosságát sok minden jelzi ma is. A felnövekvők és a lelkileg nagykorúak lelki vitaminforrása a Biblia mellett. Új, gazdag és nemzetközi szinten is kiemelkedő, részletes magyarázata közel félezer oldalon dr. Fekete Károlytól jelent meg a Kálvin Kiadónál. 2013 június 28-án a Közös Református Zsinat Debrecenben elfogadta az új szövegváltozatot. Nemrég oratórium született a Káté tiszteletére a német Dietrich Lohff-tól. Az ősbemutatón Heidelbergben a tartományi miniszterelnök beszédében rámutatott:
Egyenesség, puritánság, nemzetemelő erő
Az 1676. február 11-12-én a még életben lévő magyar protestáns gályarab prédikátorokat kiszabadító Michael de Ruyter holland admirális már 1660-ban saját költségén kiadatta Amszterdamban a latin nyelvű Kátét. A tulipánok és a fapapucsok földjén a „holland jellem” sajátosságait táplálta, formálta, őrizte, nevelte századokon át a Biblia mellett: az egyenességet, a puritánságot, a személyes hitbizonyosságot, hogy Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk/maradunk, a kemény helytállást és a munka istentisztelet jellegét. És az igazságszeretetet, meg a cselekvő, adakozó szolidaritást.
Kálvin így méltatta a brit Somerset herceghez írt levelében:
„Higgye el, Monseigneur, az egyház nem maradhat katekizmus nélkül. Ez őrzi meg a jó magot, hogy ki ne pusztuljon, hanem sokasodjék az aratás nemzedékről nemzedékre. Gondoskodjék arról, hogy a gyermekek jó káté segítségével részesüljenek oktatásban. Ennek több haszna is van. Az egész népet megtanítja arra, hogy haszna van a prédikációból. Aztán képessé tesz arra, hogy felismerjük, ha egy beképzelt ember valamiféle idegen tanítással jön elő, s meg akar téveszteni. De alkalmas arra is, hogy letörjük azoknak a szarvát, akik a puszta kíváncsiság viszketegségétől vagy feltűnési vágytól hajtva valami különlegeset akarnak véghezvinni. Az ilyeneknek a katekizmus gyeplő, ami megzabolázza őket”.
Otthonos drága illat…
Victor János református professzor jó 50 éve jegyezte le: „A hitvallás figyelmeztetés a mi gazdagságunkra; számadás arról, hogy milyen bőséges a mi hitünk birodalma, milyen szélességek és hosszúságok várják, hogy bejárjuk és megcsodáljuk őket”. Meleg lelki kenyér, melyből magyar népünk, s nemzedékek egész sora merített erőt, vigasztalást, nagy lelki hasznot…
Köszöntelek augusztus huszadika, magyar nemzetünk ünnepe! E napot számomra igazi ünneppé az teszi, hogy újra felnyitom ma is a lelki éléskamrát, református eleim bibliás kincsestárát, Heidelbergi Káténkat. Nem dohos könyvszag, hanem lélekvidámító, meleg kenyérillat árad belőle. A veretes és igaz mondatok tiszta illatáldozata. Mélyen magamba szívom ezt az otthonos illatot, amely őseimet is éltette. Hitünk drága kenyere, Heidelbergi Káté, maradj velünk mindvégig a hosszú úton…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
