Mint ismert, Novák Előd, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője a parlamentben vetette fel, hogy mit tesz a kormány a bodrogkeresztúri emberekért, ugyanis az elmúlt években egyre több haszid zsidó zarándokol el az egykori "csodarabbi" sírhelyéhez. Nem önmagában ezzel van a probléma, hanem azzal, ahogy teszik.
Természetesen, ahogy az várható volt, ismerve a mai közéleti állapotokat, a válasz a kormány részről lényegében az volt, hogy "zéró tolerancia" az antiszemitizmussal szemben, és azóta is sorra szólalnak meg zsidó vezetők az ügyben, mind antiszemitizmussal vádolva a Mi Hazánk képviselőjét. S akkor a téma már el is van intézve, elég valaki rámondani, hogy antiszemita, és aztán szóba sem kell állni vele, lehet démonizálni, ismerjük ezeket a praktikákat. Mondjuk a magyar emberek többségét ez nem igazán érdekli, de oda se neki.
Most éppen a kormányközeli Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kommunikációs igazgatója, Megyeri Jonatán nyilatkozott a Mandinernek.
Megyeri Jonatán rabbi szerint “Novák Előd nem tud kibújni a bőréből, és képtelen levetkőzni antiszemitizmusát, ennek az eredménye a mostani megnyilvánulása is.” Hozzátette: “a csodarabbi zarándokhelye egy turisztikai kincs, az ország számára fontos bevételforrás, inkább támogatni kellene infrastruktúrával, mint felszólalni ellene”.
Ha már felvetette a zsidó zarándoklatot, akkor valahogy óhatatlanul összehasonlítgatni támad kedvem. Egyrészt azért, mert egy ilyen összevetésben derül ki igazán az igazság, másrészt azért, mert pünkösd közeledtével éppen adja is magát. A hétvégén fogják ugyanis megtartani a csíksomlyói búcsút, amely a haszid zsidók zarándoklatához hasonlóan szintén nagy tömegeket mozgat meg. Sőt sokkal több embert. És ott mégsem merülnek fel hasonló gondok, mint Bodrogkeresztúron. Vajon miért?
Történetesen olyan zarándoklatokról beszélek, amelyekről személyes tapasztalataim is vannak. Csíksomlyóra természetesen katolikus hitem és magyarságom miatt látogattam már el több alkalommal, Bodrogkeresztúrra viszont néhány évvel ezelőtt mint portálunk munkatársa, hogy személyesen nézzük meg, mégis mi folyik ott.
E helyütt mélyebben nem mennék bele, de a haszid irányzat az ortodox zsidó valláson belül is egy meglehetősen speciális ágazat, a harsány mulatozás, az alkoholfogyasztás szinte megkövetelt, szerintük így kell "Istennek tetsző" módon "megköszönni az életet", ez a mi szemünknek valóban furcsa. A bodrogkeresztúriaknak viszont egyenesen elviselhetetlen. Képzeljük el, mi történik, amikor egy mintegy ezer fős falura rászabadul 70 ezer zarándok, akik szemlátomást nem ismerik, de fogalmuk sincs a helyi szokásokról, a helyi nőket már-már zaklatják, ha úgy tartja kedvük, a KRESZ-t teljesen megszegve száguldoznak, ha esetleg egyik-másik árokba borul, ott hagyják az autókat.
Nem véletlen, hogy még az óvodák és iskolák is bezárnak ezekre a napokra. Ez nyilván a csúcs, de arról is beszélni kell, hogy az év más napjain is tapasztalható a haszidok jelenléte (az ingatlanokat is felvásárolják), ami nyilván kisebb, de mégsem elhanyagolható kellemetlenséget tud okozni. Az élelmezést egyébként maguk biztosítják saját maguknak, mert csak a kóser a megfelelő.
Ez volna a "turisztikai kincs"? Gondolom nem kell ecsetelnem, Székelyföld számára mitől válik valódi turisztikai kinccsé (a többi szemponton túl) az, hogy évente több százezer katolikus zarándokol el oda, és Bodrogkeresztúr számára miért nem az, sokkal inkább csapás.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
