E sorok írása közben Robert Fico, Szlovákia négyszeres kormányfője az életéért küzd a műtőasztalon. Kvázi helyettese, Robert Kaliňák védelmi miniszter sajtótájékoztatóján pedig szemmel látható volt az arckifejezéseken, hogy nagyon is benne van a pakliban, hogy Fico nem éli túl a támadást. Közben kiderült az is, hogy az elkövetőnek politikai indítékai voltak, és ez megsemmisítő lehet az ellenzék narratíváira nézve, amelynek – tetszik, nem tetszik – bőven van felelőssége a történtekért. Ahogy a velük szimpatizáló és együttműködő liberális-progresszív sajtónak is. Hogyan jutottunk idáig?
A Körkép.sk szerkesztősége elítéli a Robert Fico szlovák kormányfő elleni merényletet és minden erőszakos fellépést a más politikai véleményt képviselőkkel szemben, legyen szó bármelyik politikai-ideológiai vonal képviselőjéről.
Az elkövető saját bevallása szerint – amit maga a belügyminiszter is megerősített már – az ellenzék számára kudarccal végződő államfőválasztások után szánta el magát a merényletre. Ráadásul dezorientált állapotában is azokat az indokokat mondta el kihallgatása előtt, amelyek ma az ellenzék fő vesszőaparipái: a közmédia átalakítása és Ján Mazák leváltása a Bírói Tanács éléről.
Nem állítom, hogy az ellenzéknek és a sajtónak egy ilyen végkimenetel lett volna a szándéka, ez aligha valószínű. A mai események azonban egyértelműen jelzik, hogy a progresszív erőtér messze túllőtt a célon, és olyan szellemet engedett ki a palackból rövidtávú politikai érdekekért, amit sem kezelni, sem visszazárni nem tud.
A Smer győzelmét elhozó 2023-as előrehozott parlamenti választás óta nyilvánvaló, hogy a progresszív-liberális politikai tér nem tud kormányra kerülni. Amit az embereknek kínált, az kevés volt. Pedig narratíváikkal uralták a szlovák sajtó 80 százalékát, külföldről is kaptak támogatást. Megengedték maguknak, hogy a NATO-tól és az EU-tól kérjenek segítséget a választáson induló akkori ellenzék (Smer és HLAS) ellehetetlenítésére. Eduard Heger akkori kormányfő a Facebookot üzemeltető Meta vezetőivel tárgyalt, nyilvánvalóan a hírfolyamok „szabályozásában”. Ennek ellenére elbuktak.
Mivel az embereket nem tudták politikai programjukkal megszólítani – és valljuk be, hogy azért, mert ezek a programok nem az emberek érdekein alapultak – hát az érzelmek felkorbácsolásával próbáltak tőkét kovácsolni az államfőválasztáshoz.
Atlantista-progresszív politikusok sora nyilatkozta azt, hogy Robert Fico a megtestesült gonosz, hogy a kormány abszolút lezülleszti az országot, kivezeti az EU-ból, tönkre teszi gazdaságilag, elveszi a nyugdíjakat, leépíti az egészségügyet, elveszi az emberek megélhetését. Ezekhez a radikálisan túlzó állításokhoz a liberális sajtó asszisztált, ráerősített, megfelelő szakértőket kérdezett meg megfelelően irányított kérdésekkel.
De amikor valakit abszolút rossznak állítanak be és nem politikai ellenfélnek, mikor szó szerint globális morális magaslóról állítják valakiről, hogy ő nem politikai versenytárs, hanem mindenki ellensége, exponenciálisan emelkedni kezd az esélye annak, hogy valakinél elpattan a húr, és a rengeteg indulat és frusztráció súlyos tettben nyilvánul meg.
Ez történt ma. És rögtön tegyük is hozzá, hogy ha nem Robert Fico nyerte volna meg a választásokat és alakított volna a kormányt 2023-ban, akkor lehet, hogy most egy liberális politikus küzdene az életéért a kórházban. Mert ennyire megbomlott az társadalom szövete, ennyire eltorzította az emberek valóságérzetét és morális kereteit az őket folyamatosan szélsőségesen elfogult állításokkal ostromló sajtó.
A történelem úgy hozta, hogy 2023-ban Fico alapított kormányt, és a progresszívek maradtak alul, a frusztráció azon az oldalon volt nagyobb, az államfőválasztás és az ott – valóban gigászi küzdelemben – elszenvedett vereség pedig a katalizátor szerepét játszotta.
Szándékosan nem írom le azok neveit és nem idézem nyilatkozataikat, akik szavaikkal többször is megalapozták azt a társadalmi hangulatot, ami a mai eseményekhez vezetett. Nem válhatnak ők is célpontokká.
Ez ugyanis ma a legfontosabb: meg kell állítani azt a gyűlöletet, amit egyesek ész nélkül politikai eszközzé emeltek, és már jóval a merénylet előtt elvesztették felette az irányítást.
Nem véletlen, hogy mind a kormányoldal, mind az ellenzék a gyűlöletkeltés ellen emelt szót a merénylet kapcsán. Felismerték, hogy ha ezen az úton haladnak tovább és folytatják a radikális kijelentéseket, annak katasztrofális következményei lehetnek.
Ebből a helyzetből nagyon nehéz lesz visszatérni, még nehezebb, ha Robert Fico nem éli túl a támadást. Az ugyanis minden oldalon az egyelőre kisebbségben lévő radikális csoportokat és politikai szárnyakat hozná helyzetbe. Képzeljük el a helyzetet, amikor Ľuboš Blaha, vagy épp Rastislav Káčer egyébként szélsőséges megnyilvánulásai hirtelen a szlovák közélet fősodrává válnak…
Az egész ország érdeke, hogy Robert Fico túlélje a merényletet. És ha lesz ekkora szerencsénk, akkor is komoly kihívásokkal kell szembenéznünk.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
