A Paksi Atomerõmû biztonsági kultúrája leszálló ágban

Az Atomerőmű biztonságáról megjelenő tájékoztatók egyoldalúak, számos kérdést elhallgatnak.
A négy blokk 1982-87 között került üzembe, 30 év volt a tervezett élettartam.

1973-ban 30 napra megbízást kaptam a Magyar Villamos Művek Tröszt Központi Folyamatirányítási Szolgálatának a vezetői feladatának az ellátására, azzal a kikötéssel, hogy készítsek stratégiát a TRÖSZT Központ számára a nukleáris energia fogadását illetően. A Paksi Atomerőmű létesítésére vonatkozó engedélyes a TRÖSZT KÖZPONT lett.
Az engedélyesi jogosítványt az Paksi Atomerőmű Vállalat megalakulását követően a Tröszt Központ átruházta a Paksi Atomerőmű Vállalatra, Pónya József vezérigazgatóra.
A tervek szerint az első Paksi blokknak 1979. december 31-ig kellett volna belépnie.
Valójában 1982. december hóban került erre sor. (Külön történet, hogy a reaktor tartályt, „Morvaországból” vettük meg, a 20 év plusz élettartam érdekében.)
Pónya József vezérigazgató a Központi Folyamatirányítási Szolgálat számára állandó lakást biztosított Paks városában, igénybe vette a Tröszt Központ tudását.
Napjainkban a Magyar Villamos Művek Zrt—ben a reaktor biztonsághoz való értés nem létezik, nincs.
A MVM, és Paks vezetőit Bártfay-Máger Andrea, tárca nélküli miniszter nevezi ki.
Ha Paks-1-nél történik valami azért Süli lesz a felelős a kormányban és azért is, ha Paks-2-nél nem történik semmi.
A teljes igazsághoz hozzá tartozik még az is, hogy Süli több évtizedes erőműves munkaviszonya ellenére is alapvetően villamos szakember. A többi szakterületet és a nukleáris biztonság kérdéseit tehát nem szakemberként, hanem vezetőként ismeri, tehát olyan szinten, amennyire vezető beosztásai során ragadt rá.

Juhos László, Lévai Iskola egykori növendéke, okl. energetikus szakmérnök, reaktor szakmérnök, az Országházából napjainkban kitiltott újságíró

Hírdetés

Reális Zöld Valóság internetes újság „Országgyűlési tudósítások” rovata címére érkezett észrevételek:

Észrevételek
a „Miért nem ismétlődhet meg Pakson a csernobili katasztrófa?” című anyaghoz

Amit a cikk az RBMK és a VVER reaktorok közötti különbségekről ír az többnyire helytálló, úgymint a „Mi történik az atomerőműben” alcím alatt leírtak is.
A „Már nem is annyira szovjet” alcím alatt szereplő azon állítás, hogy a vezérlő- és egyéb elektronikát az elmúlt több mint 30 évben már több körben modernizálták nem teljesen helytálló. Ez néhány helyen valóban megtörtént, de a legtöbb helyen még nem, ezért „van szükség”most a sok milliárdos irányítástechnikai rekonstrukcióra.
Kovács Antal nyilatkozata szerint a vezérlőközpontban dolgozók nem tudják kikapcsolni a reaktorvédelmi rendszert manuálisan, mint ahogyan az Csernobilban történt, vagyis ilyen értelemben a modellbe beépített automatizmusok védik a rendszert. A reaktorvédelmi rendszer esetén, amely a reaktort, illetve a láncreakciót a szabályozó rudakkal leállítja és kiegészítő működésekkel megakadályozza a láncreakció újbóli kialakulását természetesen igaz. Vannak viszont a védelmi rendszerek mellett biztonsági rendszerek is, amelyek legfontosabb feladata a láncreakció megakadályozása mellett az üzemanyag hűtése és a radioaktív anyagok kikerülésének megakadályozása, tehát a legfontosabb biztonsági funkciók biztosítása. A három biztonsági rendszerből egyet manuálisan ki lehet kapcsolni, ezt csak adminisztratív előírások védik. Így kapcsolnak ki most karbantartásra egy-egy biztonsági rendszert és így javítanak meghibásodott biztonsági berendezést üzemelő reaktor mellett akár 15 napig! Két biztonsági rendszert már nem lehet büntetlenül kikapcsolni, mert ilyenkor a reaktorvédelem leállítja a reaktort. Információim szerint azonban most ennek a reaktorvédelmi funkciónak az átalakításával, késleltetésével, vagy megszüntetésével is foglalkoznak, mivel egy biztonsági rendszer karbantartása, javítása esetén egy másik biztonsági rendszer meghibásodása a reaktor automatikus leállításával jelentősen veszélyezteti a termelést.
A biztonság javítására vonatkozó megoldásokra és azok megvalósítására vonatkozó megjegyzéshez csak annyit, hogy a legkisebb biztonság növelő intézkedéseket is nagyon szeretik kommunikálni, de a biztonság súlyos romlását eredményező üzemeltetési változtatásokat már nem annyira. Hogy az extrém esetekre is felkészítik az erőművet, szintén kommunikációs célokat szolgál, a tervezési üzemzavarok kezelését pedig eközben kikönnyítik.
Kovács Antal kommunikációs igazgató azon kijelentése, hogy az esetleges hibákért nem büntetik a dolgozókat, nehogy ez azt eredményezze, hogy fontos információkat hallgatnak el, nyilvánvalóan nem igaz. Számos példa van rá, hogy aki elmondta a véleményét a biztonsági problémákról azt eltávolították, nemrég például egy ügyeletes mérnököt is.
Az „Akadnak műszaki hibák” alfejezetben azt írják, hogy azok az energia termelő berendezéseket érintik és nem a biztonságot. Ehhez a csúsztatáshoz csak annyit, hogy a teljesítmény csökkenését okozó hibákat a MAVIR, illetve az energiarendszer azonnal észreveszi, tehát azokat nem lehet eltitkolni. A biztonsági berendezések azonban ugyanolyan korúak, mint a termelő berendezések, tehát a meghibásodásaik is hasonló gyakoriságúak lehetnek. Ezek azonban nem kerülnek nyilvánosságra, mert vagy tartalékban lévő berendezéseket érintenek és így rejtve maradnak a következő ellenőrzésig (amelyek ciklusideit megnövelték!), vagy feltárták ugyan a hibát, de mivel az a termelésre csak közvetetten, az üzemeltetési feltételeken és korlátokon keresztül hat, el lehet titkolni. Annak érdekében pedig, hogy ne kelljen annyit titkolózni, az elmúlt évben az üzemeltetési feltételek és korlátok dokumentumát könnyítették ki jelentősen.
A közvélemény korrekt értesítéséről pedig annyit, hogy az elmúlt időszak egyik INES-1-es eseményének sajtóközleményében Kovács Antal kommunikációs igazgató azt írta, hogy az esemény nem érintette a nukleáris biztonságot! Az esemény egyébként egy hűtővíz vezetéken lévő hermetizáló szerelvény néhány napos nyitott állapotban történő kikapcsolása volt, amikor nem tudta volna ellátni a hermetizáló funkcióját. A sajtóközlemény szerint ez azért nem érintette a nukleáris biztonságot, mert a nyitott szerelvényen keresztül a hermetikus téren belüli kamerák hűtése mindvégig biztosított volt. Az igazgató úr azt valószínűleg nem tudta, hogy ennek a szerelvénynek nem a kamerák hűtése a biztonsági funkciója, hanem a hermetikus tér hermetizálása, amit viszont nyitott állapotban nem tudott volna ellátni. Ezért lett az esemény biztonságot érintő és ezért kapott INES-1 besorolást. Abban azért majdnem teljesen biztos vagyok, hogy a hír ilyen formában alapvetően nem információ, vagy tudás hiánya miatt jelent meg, hanem a közvélemény szándékos félrevezetése (rossz értelemben vett megnyugtatása) miatt.
A „Gyakorolnak a vészhelyzetekre” alcím alatt Kovács Antal azt nyilatkozta, hogy az évente többször végzett balesetelhárítási gyakorlatok során a hozzáértő szakembernek ki kell agyalnia egy elképzelt szituációt, amely súlyos balesetet okozhat és ehhez kapcsolódóan keresnek megoldásokat. Nehéz dolguk van, mert a fentebb részletezett aktív és passzív védelmi funkciók miatt nem egyszerű olyan helyzetet kitalálni, ami ténylegesen bekövetkezhet és komoly veszélyt jelentene. Nekem több éve nyugdíjas szakemberként nem nehéz kitalálni ilyen eseményt. Az eredeti tervezési alapoktól eltérő üzemállapotok mind ilyen eseményekhez vezethetnek. Az a baj, hogy ezeket a tervezési alapokat már nem is nagyon ismerik. A tervezési alapok szerint például üzemelő reaktor mellett mindhárom biztonsági rendszernek üzemképesnek kell lenni. A biztonsági rendszerek működését igénylő üzemzavarok esetén ugyanis előfordulhat, hogy egy biztonsági rendszer rejtett hiba miatt nem lép működésbe. Egyszeres meghibásodással a tervezők számoltak, ez így van a nemzetközi gyakorlatban is, ráadásul ennek bekövetkezése öregedő berendezéseknél egyre nagyobb. Reaktorhoz kapcsolódó csővezeték törése esetén egy másik biztonsági rendszer által biztosított üzemzavari hűtőközeg az üzemanyag hűtése helyett a törött vezetéken keresztül a padlóra folyik, tehát az üzemanyag hűtése szempontjából elveszettnek tekinthető. Ilyen esetekben a harmadik biztonsági rendszer feladata az alapvető biztonsági funkciók biztosítása. Ha azonban ez a harmadik biztonsági rendszer éppen karbantartáson van 10 napig, vagy egy meghibásodott biztonsági berendezés javítását végzik üzemelő blokk mellett 15 napig, máris előáll a baleseti helyzet, amelynek kezelését nemcsak hogy lehetne, hanem igen komolyan kellene is gyakorolni.
„A Greenpeace azért nem teljesen nyugodt” alcím alatt szereplő hermetikus téri 15 százalék körüli szivárgási határérték igaz és a megállapítás is helytálló, hogy a mért szivárgási értékek ennél alacsonyabbak. Ez azonban csak akkor igaz, ha a hermetizáló szerelvények tömören zárnak. Ezt a mérések során tételesen ellenőrzik, amire egy üzemzavar esetén nyilván nincs lehetőség, ezért van minden hermetikus tér falán áthaladó technológiai vezetéken több hermetizáló szerelvény. És ezért nem kerültek feltárásra a mérések során a fordított beépítésű hermetizáló szerelvények sem, mivel a párjuk minden esetben helyes beépítésű volt és tömören zárt, ami üzemzavar esetén nem biztos, hogy így lett volna.
A csernobili katasztrófa tehát valóban nem fordulhat elő Pakson, de más hasonló súlyú esemény sajnos igen.


Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »