A kegyetlen főnök, aki feltaláló és műszaki zseni is volt

A kegyetlen főnök, aki feltaláló és műszaki zseni is volt

A burzsoá családból származó Louis Renault az egyetem helyett saját barkácsműhelyében érezte jobban magát, ahonnan már tizenévesen forradalmi találmányokkal állt elő. Amellett, hogy egész életében a lehető legújszerűbb járműveket akarta megépíteni, több, mint negyven éven át vezette saját vállalatát az autógyártás hőskorszakában ţ mégis fogságban, betegen kellett meghalnia. Száznegyven éve született, neve pedig a világ legfontosabb márkájaként él tovább halála óta.

Nem teljesen tiszta, hogy ma, vagy három nappal korábban kellett volna Louis Renault születésnapját ünnepelnünk, mert ugyan legtöbb forrás szerint 1977 február 15-én született, számos másik orgánum február 12-re hivatkozik. Hivatalos Wikipédia-bejegyzésében a homályos részleteket elegánsan oldották meg; mind a két időpontot megemlítik…

Abból a kisgyermekből, aki már 10 évesen megjavítja az udvaron hagyott kiszuperált bojlert, és újra üzembe helyezi, szinte elképzelhetetlen, hogy ne váljon tehetséges műszaki ember. Louis Renault-ból azonban nem feltétlenül egy tanult mérnök lett, ellenben egy sikeres ipargyáros, és a huszadik század-eleji autóipar egyik legnagyobb hatású feltalálója.

Családjának vidéki birtokán, Billancourtban saját barkácsműhelyt kapott szüleitől, első nagy építménye pedig a ‘Voiturette’ névre hallgató négykerekű jármű, melyet egy tricikliből szerelt át totális változtatásokkal: közvetlen sebességfokozattal, mechanikus vezérléssel, három sebességgel és rükverccel. Találmányát a Montmartre-on, Párizs legendás dombján tesztelte.

A 13%-os emelkedőn a mindössze háromnegyed lóerős, 250 kilós autója probléma nélkül kaptatott fel 1898 december 24-én.

Mutatványával fogadást is nyert, illetve 13 megrendelést, melynek eredményeképp két bátyjával, Marcellel és Fernanddal megalapították a Renault Frères (Renault-fivérek) céget.

 Louis Renault 1899-ben saját kocsijának volánja mögött AFP  

Renault ekkor már túl volt a kötelező katonai szolgálatán is, ahol szintén műszaki kreativitásával tűnt ki, miután épített egy olyan kétcélú járművet, mely a személyszállítás mellett aggregátorrá volt átalakítható, és nagy teljesítményű keresőlámpát is tudott működtetni.

Az autóversenyzéstől a monopóliumig

Az 1900-as évek legelején testvéreivel az amatőr autóversenyeknek hódoltak, Louis Renault nyerte például az 1901-es Párizs-Berlin futam könnyűsúlyú számát. A száguldásnak családi tragédia lett a vége, miután 1903-ban egy Párizs-Madrid versenyen bátyja, Marcel 130 km/órás sebességnél kisodródott egy poros, földutas szakaszon, és a balesetben szerzett komoly belső sérüléseibe a kórházba menet belehalt.

 Marcel Renault a Párizs Madrid versenyen 1903-ban Wikipédia  

Louis és Fernand a történtek hatására nem ültek többet volán mögé autóversenyen, ám továbbra is fontos szereplői maradtak a sportágnak. Ezt jól mutatja egy magyar érdekeltségű siker, hiszen 1906-ban, a világ első Grand Prix-futamát Szisz Ferenc nyerte meg a Renault volánja mögött.

 Szisz Ferenc a volán mögött tőle jobbra Louis Renault 1906-ban a Le Mans-i versenypályán  

Louis Renault határozott, sokak szerint kegyetlen cégvezető volt, Marcel halála után Fernand részvényeit is kivásárolta, és innentől csaknem negyven évig egyedül irányította a Renault vállalatot. Akármilyen kemény is volt a magánéletben, a Renault virágzása ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hiszen Louis a pénzügyekkel is legalább olyan szigorúan bánt, mint folyamatos növekvő létszámú munkásaival; nem szeretett tartozni sem befektetőknek, sem bankoknak, így bármiféle külső segítség nélkül vészelte át a huszadik század első felének gazdasági válságait.

Renault nevéhez fűződik a taxióra feltalálása is, 1906-ban a Párizsi Taxivállalat 1500 járművet rendelt tőle, a gyár pedig már két- és négyhengeres autómobilokat is gyártott ekkoriban, de külön megrendelésre autóbuszokat és teherautókat is építettek az 1913-ra már elképesztően nagy, 136 ezer négyzetméteres üzemterületű Renault-gyárban.

Ilyen számok mellett, illetve a külföldi kereskedések megnyílásával Louis Renault vált Franciaország első számú gyáriparosává, és természetesen a legfontosabb autógyártójává.
Az 1910-es években személyesen is megismerkedett Henry Forddal, a tömeggyártás tökéletesítőjével, akinek módszereit hamar átvette, így Renault gyárjában is megjelent a futószalag-technika és a vaskalapos kapitalizmus, melyben a munkások számára csupán a bérek voltak elfogadhatóak, a munkakörülmények már sokkal kevésbé. Renault-t azonban csak a számok érdekelték, az I. világháború időszakában évi hárommillió frank volt az éves bevétele vállalatának.

A szélsőjobbos milliomos, aki rabságban veszti életét

Renault mindkét világháborúban fontos tényezője volt a francia hadigazdaságnak, csak más-más szempontból. Az I. világháború legelején az ő taxijaival jutottak el a francia katonák a németek előtt a Marne-folyó partjához, hogy ott sikeresen megállítsák az előrenyomulásukat. Louis Renault viszont tervezett új repülőgépmotorokat, illetve az ő nevéhez fűződik a francia hadsereg egyik legsikeresebb katonai járműve, a Renault FT tank, melynek érdekessége, hogy szellőzési problémái miatt csak 173 cm alatti sofőrök vezethették.

A két világháború közt Renault a kommunizmus és a szakszervezetek fokozatos előrenyomulásától félve elkezdett nyíltan szélsőjobboldali nézeteket vallani, legnagyobb szakmai riválisát, André Citroënt nemes egyszerűséggel “le petit Juif”-nak, vagyis a kis zsidónak becézte, akit sokszor etikátlan eszközökkel próbált kiszorítani a piacról. Ilyen volt például az a lépése, amikor megvásárolta a Citroën-gyár melletti telket, hogy egy “Renault – 2 kms to Billancourt” táblát helyezzen el, melyre André éppen rálátott az irodájából.

Találmányok minden mennyiségbenLouis Renault évről évre igyekezett új modelleket kiadni, olyan találmányokkal, mint az L-kiképzésű hengerfej, a mágneses gyújtás, a termoszifonos hűtés és a motor mögé helyezett hűtő, a lökhárító, a bal oldali kormánymű, vagy a szervofék. Két legfontosabb találmánya talán a hidraulikus lengéscsillapító és a modern dobfék, melyek a mai napig meghatározzák az autógyártást.

Az évek során egyébként olyan monopóliummá nőtte ki magát a Renault-vállalat, hogy saját öntödéjükben és bányájukban maguk termelték ki a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat is saját. A gyártás tökéletesítése mellett a versenypályákra is megfelelő figyelmet fordított Louis Renault, hiszen a GP-versenyeket utcahosszal nyerték a folyamatos fejlesztésen áteső versenyautói.

Ellenállás vagy együttműködés?

A második világháborút már nem tudta átvészelni veszteség nélkül a vállalat, ugyanis Franciaország német lerohanása után a nagy cégek vezetőihez hasonlóan Louis Renault-nak is választani kellett az ellenállás és az együttműködés között. A francia nemzeti front nemtetszését kiváltva Reanult a kollaborációt választotta életművének egyben tartása érdekében.

 Louis Renault (középen) Adolf Hitlerrel (balra) és Hermann Göringgel 1937-ben a Berlini Autó kiállításon AFP  

Miután a Renault-gyár, a franciaországi hadiipar egyik legfontosabb bázisa német kézre került a szövetségesek rögtön kipécézték maguknak a billancourti gyáregységeket, melyeket szinte teljesen elpusztítottak a Brit Királyi Légierő bombázói 1942-ben. Louis Renault egészségi állapota a negatív fordulatoknak köszönhetően egyre romlott, a billancourti gyár porba döngölése után egy agyvérzésnek köszönhetően afáziában szenvedett, így újra meg kellett tanulnia írni és beszélni. Franciaország felszabadítása után a hadi bíróság német kollaboránsként azonnal bebörtönözte – többször kellett kórházi kezelésben részesíteni.

Perre várva, még rabságban veszítette életét 1944. október 24-én. Renault örökösei az utóbbi években kezdtek jogi eljárást nagyapjuk rehabilitása érdekében, hiszen a német megszállás idején sokan valóban nem önszántukból, hanem fenyegetések, akár kínzások árán kollaboráltak az ellenséggel. Louis Renault is valószínűleg hasonló incidens áldozata lett, ráadásul egész életében épített márkáját sem akarta elveszíteni. A legtöbb gyáregység ugyan elpusztult a háborúban, a Renault azonban túlélte a világégést, és manapság is az egyik legfontosabb világmárkának számít Louis Renault öröksége.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »