A gimnazista, aki 600 rádiót hallgathat egyszerre, ha akar

A gimnazista, aki 600 rádiót hallgathat egyszerre, ha akar

„Szól a rádió” – hirdeti vissza-visszatérő refrénnel az LGT slágere 1977-ből. Na jó, de kit érdekel mindez manapság, az okoseszközök korában, amikor számos európai ország, köztük Norvégia, Svájc, Nagy-Britannia és Dánia is tervezi, hogy végleg leáll az FM-mel, és teljes egészében digitálisra vált? Ugyanakkor a számok még mindig meggyőzők: csak Magyarországon a 2017. nyári adatok alapján csaknem hatmillióan hallgattak rádiót, a 15 éven felüli lakosság 70 százaléka naponta, 90 százaléka hetente. Bár ettől még mindig nem nevezhető szokványosnak, de talán egy kicsit jobban érthető így, miért áll már most 600 készülékből a pécsi gimnazista, Szekeres Csongor gyűjteménye.

Kiváló hangulat fogad Pécsen, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában: a kiállítótérbe lépve egy gramofonból Eddie Fishertől az I Need You Now harsog. Mintha csak meghívást kaptunk volna Connie Corleone esküvőjére, igaz, itt nem táncoló, olajos hajú, fehérgalléros és hétköznapi gengszterek fogadnak, hanem Szekeres Csongor végzős diák, valamint mintegy száz kiállított gramofonja, fekete-fehér televíziója, hifije, lemezjátszója, orsós magnója.

– Ez az ötödik kiállításom a városban, és ígéretet kaptam, hogy a Zsolnay-negyedben is lehetőségem nyílik majd egyre, talán egy állandóra is.

Egy állandó kiállítás nemcsak azért jönne jól, hogy megmutassa a világnak, milyen kinccsel rendelkezik, hanem azért is, mert fellélegezhetne az a panelban található lakás, illetve két garázs, ahol a hatszáz darabos, egyre csak bővülő gyűjtemény roskadozik.

„S a gyermekek a dobozban a bácsit keresték, /
S a nagymamák a politúrját szépre vikszelték.”

Egy-egy ilyen rádió valóságos műtárgy: amellett, hogy betöltötte funkcióját, és alkalmas volt távoli országok adásának vételére, maga a „csomagolás”, az asztalosmunka, a kijelző, a többféle gomb és billentyű is művészi értékű. Szekeres Csongor előszeretettel bütyköli a szerkentyűket, volt, amelyet teljes egészében, a famunkákkal együtt renovált.

http://mno.hu/

A kiállított rádiók előtt cédulán sorakoznak az információk, például a készülékek kora és ára. Ezeket korabeli katalógusokból gyűjtötte ki hősünk, illetve a gyűjtők is közzéteszik az adatokat. Létezik ugyanis egy honlap, amely a világon gyártott összes készüléktípus adatbázisát tartalmazza, itt a magyarok is jelentős aktivitást mutatnak. Ez utóbbi talán nem is csoda, hiszen Magyarország a XX. század folyamán alaposan kivette a részét a világ rádiógyártásából. 1924 és 1984 között 38 különböző cég mintegy 100-féle rádiót gyártott hazánkban, és a második világháború vége előtti időszakban volt olyan év, hogy a világban gyártott darabszám negyedét Magyarország adta. Az államosításkor ezeket a cégeket sorra felszámolták, 1951-től már csak az Orion, majd 1955-től az egykori Vadásztöltény, a későbbi Videoton gyártott rádiót Magyarországon. Később már ők sem, mert a KGST-vel kötött megállapodás miatt Magyarországon végleg felszámolták a gyártást, és az egész iparág Bulgáriába települt. Szekeres mutat is egy bolgár gyártmányt, amelynek a neve Budapest, az ottani gyártó így kívánt ösvényt találni a magyar hallgatók lelkéhez. Azt is jól érezte meg, hogy Magyarország messze nem csak a fővárosból áll, ezért létezhetett még Miskolc és Pécs elnevezésű is ebből a szériából.

http://mno.hu/

„A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák, /

Hírdetés

És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált.”

– Ezzel kezdődött az egész nyolcéves koromban – mutat egy kiemelkedően szép darabra. – Apukám oltotta belém a gyűjtőszenvedélyt, ő főként újságokat gyűjtött, 15 ezer jött össze neki sok más tárgy mellett.

A szóban forgó első rádióját vendégségben kapta, mert a vendéglátó látta, mennyire megtetszett neki. Általános iskolai ballagására is egy felső kategóriás, 1938-ban gyártott Oriont kapott. Felső kategóriás készülék, ami azt jelenti, hogy a formakidolgozás úri, masszív fából készítették, elegánsak a gombjai, luxusmegoldásokkal bővítették, és az Orion felirat is világított rajta. Öt plusz négy elektroncsöves, és a hangszórója is tisztább hangot adott a korabeli modellekénél.

http://mno.hu/

A készülékek többségét a pécsi vásárban szerezte be, de keresik gyűjtők is, illetve olyanok, akik hallottak hobbijáról, és nem kidobják a rádiót, inkább odaajándékozzák. A készülékeiről katalógust vezet, de nem tudja olyan tempóban frissíteni, ahogyan érkeznek a rádiók. Hetente egyautónyit kap, de volt már, hogy hárommal is érkezett.

„S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító, /
És ott volt huszonháromban az első stúdió.”

Szekeres szerint is a digitális rádiózás irányába mutatnak a trendek, a működőképes rádiói már csak két adást fognak be: egy pécsi helyi adót, amelyen többnyire nemzetiségi műsorok mennek, valamint a Kossuthot. Egyre nehezebb az alkatrészek beszerzése is, nem gyártanak már elektroncsövet, és a gombok is komoly feladványt jelentenek. Léteznek még országos börzék, amelyeket a budapesti Gyáli úton tartanak, ő is eljár ezekre. Az árak kezdenek elszabadulni, egyre inkább ismerik fel az eladók is e tárgyak értékét, és a Vatera-szerű oldalak is felfelé hajtják az összegeket.

http://mno.hu/

Szekeres Csongort barátai, iskolatársai kezdetben kicsit flúgosnak tartották, ám idővel elfogadták, az iskolában nyíló kiállítás berendezésében például már büszkén segített, aki csak tudott. Így most a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban is szólhat a rádió. Ha kell, mindjárt százas nagyságrendben.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »