Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerdán bemutatta az ukrán parlamentnek győzelmit erve egy részét. Azért csak egy részét, mert a nyolc pontból álló terv három pontja teljesen, kettő részben titkosított annak természete miatt. Sok új nincs a nap alatt, Zelenszkij azonban minden eddiginél világosabban és vakmerőbben bizonyította, hogy úgy vetne véget az orosz-ukrán háborúnak, hogy kirobbantaná a NATO-Oroszország világháborút. De mint a legtöbb esetben, ennek az éremnek is két oldala van, és ami elsőre háborús uszításnak tűnik, egy másik szemszögből alibi a háborúból való kihátráláshoz.
Ilyen, ha agresszív szemszögből olvassuk
A győzelmi tervről korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk, most inkább annak valódi jelentőségét fejtjük ki.
Az első pont Ukrajna NATO-csatlakozása. Nincs ebben semmi meglepő, a háború maga 2014-ben majd magasabb hőfokon 2022-ben is éppen Ukrajna esetleges NATO-tagsága miatt tört ki.
Emlékeztetőül: A kudarcba vitt minszki megállapodásoknak az egyik lényegi pontja épp az lett volna, hogy kelet-ukrajnai szakadár területek nem csak autonómiát, de vétójogot is kapnak az uniós és NATO-tagság kapcsán. Ez lett volna Moszkva biztosítéka az alkuban arra, hogy a NATO technológiája, csapásmérő képességei (bevallottan vagy be nem vallottan) ne kerüljenek több száz kilométerrel közelebb az orosz fővároshoz és más stratégiai területekhez.
Churchill anno azt mondta, Ukrajna Oroszország lágy alfele, és ha valaki olvasta már George Friedman magyar származású amerikai geopolitikai elemző könyveit, az tudja, hogy a Nyugat pontosan tisztában volt vele, hogy Ukrajna NATO-tagságának puszta lebegtetése is lépésre kényszeríti Oroszországot. A nemzetek szuverén joga csatlakozni a NATO-hoz egy érv, de mint látjuk, ha nincs mögötte kellő nyugati politikai akarat és kellő ukrán katonai erő, nem sokat ér a szuverenitás emlegetése (legyen ez intő jel minden kis és közepes ország számára).
Ukrajna NATO-csatlakozása tehát nem oldhatja meg a háborút. A problémát az okozza, hogy Ukrajna ma jóval rosszabb alkupozícióból tárgyalhat, mint 2022 tavaszán. Ha akkor megállapodik a semlegességről és a békéről, talán egy Putyin utáni meggyengült Oroszországgal szemben eredményesebb lehetett volna, jóval kevesebb, vagy zéró véráldozattal. (De az amerikai külpolitikai érdek más volt, és ez is legyen intő jel minden kis ország számára).
Hogy feltegyük az i-re a pontot, nem sokkal Zelenszkij parlamenti szereplése után Julianne Smith, az USA NATO-beli képviselője kijelentette, hogy a NATO rövidtávon nem tervezi a szövetség bővítését, de „folytatják a párbeszédet arról, milyen úton csatlakozhatnak ukrán barátaink a Szövetséghez”. Ez egy elég udvarias, de közérthető elutasítás volt a győzelmi terv első pontjára.
A második pont a háború kiterjesztése Oroszország területére. Ez egy elképesztően veszélyes retorika, ami azt jelentené, hogy a nyugati fegyverek, a nyugati hírszerzés, amelyre Ukrajna most támaszkodik, és a nyugati kiképzők aktívan részt vennének orosz területek támadásában. Ez szó szerint a világháborút jelenti, tegyük hozzá, hogy Ukrajna stratégiája még mindig belerántani a nyugatot a háborúba.
A harmadik pont nyugati csapásmérő arzenál kialakítása, ami egyet jelentene NATO-erők, NATO-csapásmérő képességek telepítésével Ukrajna területére. Ez a lényeget tekintve és orosz szempontból is ugyanaz, mint az első pont, ugyanaz, mintha Ukrajna NATO-taggá válna. Oroszország egy ilyen lépésre csak még keményebben csapna oda.
Negyedik pont: Zelenszkij átadja Ukrajna ásványkincseit a Nyugatnak, feltéve, hogy azokat az oroszok nem szerzik meg. Ez magyarul megint ugyanaz, mint az első és harmadik pont: a Nyugat lépjen be a háborúba, máskülönben nem kapja meg Ukrajna több ezermilliárd eurót érő természetes nyersanyagkészletét.
Az ötödik pont pedig, Ukrajna háborús tapasztalataival átvenné az amerikai egységek helyét és szerepét Európában annak biztonsága érdekében. Ez a világ egyik legkorruptabb országától csak egy vicc lehet. Az ukrán hadseregben és védelmi minisztériumban kis túlzással minden napra jut egy korrupciós botrány. Mégis, mit akarnak Európa biztonságával? A sorok között azonban felsejlik egy burkolt fenyegetés, hogy a háború kedvezőtlen kimenetele esetén a nyugatban csalódott, de háborút megjárt, tapasztalt és a nyugat-európai nyegle genderaktivistákhoz képest jóval ütőképesebb ukrán katonaság esetleg új célokat és új ambíciókat keres – nyugati fegyverekkel a vállán és a hátsója alatt.
…És ha alibista szemszögből nézzük
Az első pontban említett ukrán NATO-csatlakozás után Zelenszkij hozzá tette, hogy ez „kizárólag a nyugati partnerektől függ”. Gondoljuk tovább: ha a háború azért tört ki, hogy biztosítsa Ukrajna jogát a NATO-csatlakozásra, de a Nyugat nem óhajtja felvenni Ukrajnát a NATO-ba, akkor nincs értelme folytatni a háborút. És ez a kudarc „kizárólag a nyugati partnerek” sara lesz.
A második pont szerint a háborút ki kell terjeszteni Oroszország területére. Na most, Ukrajna augusztusban betört Oroszország területére, de a lépés lényegében több kárt okozott a keleti fronton, mint hasznot. Voltak katonák (a tapasztaltabb, értékes előerő között), akik, mikor megtudták, hogy orosz földön kellene harcolniuk, egyszerűen otthagyták az egységüket (nem én állítom, az Ukrajinszka Pravda írja).
Valahogy ki kellene jönni Kurszkból úgy, hogy az ne legyen politikai bukás Zelenszkijnek és körének. És ha a Nyugat nem ad nagy hatótávolságú fegyvereket és nem bólint rá orosz területek támadására, akkor Kijev megint talált egy rajta kívül álló okot arra, hogy kivonuljon Kurszk régióból – amit egyébként borítékolhatóan nem képes tartani huzamosabb ideig. A lényeg, hogy ezzel kapcsolatban elmondhatja, hogy „a nyugati partnerek” részéről hiányzott az akarat a hadművelet folytatására, nem Zelenszkij és csapata tehet az egészről.
A harmadik pont a nyugati nem nukleáris csapásmérő képességek ukrajnai telepítése. Ennek a célja az elrettentés lenne. Alibista szempontból azonban ez egy kifogás lehet. A kérdés az, minek ágyazhat meg az a körülmény, ha a Nyugat elutasítja, hogy nagy csapásmérő arzénált halmozzon fel Ukrajnában.
A válasz elég trükkös lehet. 2022 tavaszán a britek által elkaszált béketárgyalásokon Oroszország egyik feltétele Ukrajna semlegessége volt, mellette pedig az ukrán haderő számbeli korlátozása.
Alapesetben, ha újra tárgyalóasztalhoz ülnének az ukránok és az oroszok, és Moszkva feltételként szabná a semlegességet, Zelenszkij azt nem fogadhatná el, mert akkor miért is halt meg több százezer ukrán a fronton? Más a helyzet, ha bőszen mutogathat a Nyugatra: mivel Ukrajna nem kapott elrettentő képességeket a Nyugattól, nincs más választása, mint elfogadni a semlegességet. Ez is a „nyugati partnerek” felelőssége lenne.
A nyegedik pont Ukrajna nyersanyagkincseiről szóltak. Alibista szempontból Zelenszkij ebbe a pontba belecsomagolt egy üzenetet is hitelezői felé, hogy nem fogja tudni teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket esetleg a nyugati tőke támaszt Ukrajna kincseit illetően, mivel ezek többsége Kelet-Ukrajnában található.
Az ötödik pont, miszerint Ukrajna felajánlja tapasztalt katonáit Európa biztonságának védelmére. Ez azt jelenti alibista szempontból, hogy ha Ukrajnát végül kötelezik hadseregének limitálására az eljövendő béke jegyében, akkor saját területén nem tudja majd katonáit elhelyezni – így majd mehetnek Nyugatra más zászlók alatt szolgálni, úgy, hogy attól még katonák maradnak – akár egy jövőbeli revans esetére. És Ukrajna így elfogadhatja a hadsereg korlátozásáról szóló alkut – hiszen a Nyugat nem adta meg a lehetőséget a győzelemre.
A győzelmi terv két értelmezése tehát adott. Az egyik szerint az öt pont a háború folytatásának feltételei. A másik szempont szerint az öt pont az öt kifogás arra, hogy Ukrajna miért veszti el ezt a háborút – röviden, a Nyugat miatt.
Hogy melyik úton indul el Európa, az a következő hetekben, hónapokban ki fog derülni.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
