Az alábbiakban Bognár István, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet spirituálisa és dogmatikatanára személyes hangvételű írását közöljük.
Amikor lélekben ma magam is Rómában, a Szent Péter-bazilikában imádkozom, a „nagy pápa”, XVI. Benedek ravatalánál, pár gondolatot többek kérésére szeretnék írásban is megosztani.
Az idézőjelbe tett „nagy pápa” megnevezést maga Joseph Ratzinger használta 2005-ben, elődje, Szent II. János Pál pápa temetésén. Pár nap múlva, mint újonnan megválasztott Szentatya a „nagy” előd után, csak egy „alázatos és egyszerű munkásnak” tekintette magát, az Úr szőlőjében továbbra is helytállva. Ugyanez az alázat vezette akkor is, amikor bejelentette visszavonulását. Mindazok, akik ismerték, jól tudják és tanúsítják, hogy ez a szerény egyszerűség jellemezte egész élete folyamán, bármilyen hivatalt, szolgálatot töltött is be szeretett Egyházában.
Máig ott ég a szívemben a legelső találkozás Ratzinger bíborossal, 1993-ból. Miután megkérdezte egy vatikáni találkozás alkalmával, hogy hívnak és honnan, melyik római kollégiumból jöttem, rögtön a kissé félve kiejtett nevem hallatán szelíden mosolyogva tudatta velem: „Ön tehát első apostoli és szent királyuk nevét viseli. Ugye tudja, hogy ugyancsak szent felesége, Gizella pedig az én szűkebb pátriámnak, a bajor földnek szülöttje?” Majd kedves szavakkal, már ezen első alkalommal megtapasztalható alázatával kért, hogy imádkozzak érte, s ígérte, hogy természetesen ő is viszonozza. Most is ezt teszem, s bízom abban, hogy a mennyei Atya házában közbenjár majd értem, értünk, bajorokért, magyarokért, az egész világért.
Szeretnék végül e „nagy pápa” ravatala előtt lélekben megállva és imádkozva, de az előző napok visszhangjait is hallva pár rövid megjegyzést tenni. Sok-sok furcsaságot írtak és mondtak, s megkérdeztek személyesen is nyitott ravatalával kapcsolatban. Ha számunkra furcsa is ez a „szokás”, mediterrán környezetben ez máig így van, a pápák esetében pedig különös módon is.
Biztos, hogy sokan szeretnék azt a szembesülést kihagyni, amit egy holttest látványa kivált. Pedig épp itt kezd el az ember megnyílni az örökkévalóság misztériuma felé. Az életnek nem lehet vége a halállal. A halál nem a pont a mondat végén, hanem éppen kettőspont! Nem exitus, sokkal inkább transitus.
Gárdonyi Géza is megfogalmazza ezt Útra-készülés című versében.
„Egy ajtó bezárul itt lenn a földön,
s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen,
– ez a halál.”
Erősítsen minket is e nagy pápának szép és beteljesedésbe hajló élete, az örök életről adott sok-sok tanítása! Nyugodjék békességben, s találkozzunk Vele mi is odaát, a mi szerető Atyánk házában!
Szerző: Bognár István teológiatanár, szemináriumi spirituális
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
