Az ukrán vezetés immár számtalan esetben bizonyította, hogy enyhén szólva sem a szavahihető tárgyalópartner mintaképe. Ami náluk fehér, az holnap minden további nélkül lehet fekete, de gyakorlatilag a teljes színskála szóba jöhet lehetőségként. A korrekt hozzáállás tehát esetükben kétségkívül ismeretlen fogalomnak számít, legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy egy adott helyzetben maguktól másítják meg egyik pillanatról a másikra a kimondott szavukat, vagy éppen külső parancsra viselkednek viharban forgó szélkakasként. Legyen szó bármelyik opcióról, egyik sem válik a megítélésük javára.
A lényeg, hogy az ukránoknak fontos az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése, valamint hogy ez ellen a magyar kormány ne emeljen kifogást, ezért váratlan buzgalommal kijelentették, minden, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos magyar követelést hajlandók teljesíteni. Erre Olha Stefanishyna ukrán miniszterelnök-helyettes az Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló első kormányközi konferencián tett ígéretet.
és ennek alapján teljes mértékben végrehajtjuk azokat, valamint folytatjuk a kétoldalú konzultációkat Magyarországgal ebben az irányban” – mondta a miniszterelnök-helyettes. Megjegyezte, hogy Ukrajna kész további lépésekre is a nemzeti kisebbségek jogainak védelmében, „amelyekről a párbeszéd keretében és a Magyarországgal kötött vonatkozó megállapodások alapján, jóhiszeműen, a kölcsönös megértéshez, bizalomhoz és tisztelethez való hozzájárulásként állapodtak meg”.
Új nap virradt, aztán még egy, ami épp elég volt ahhoz, hogy mindezt már lehetetlennek tartsák. S hogy a hirtelen pálfordulást „szalonképessé” tegyék, amúgy ukrán módra arra hivatkoztak, hogy Stefanishyna csak „kényszer” hatására ígérte ezt meg, és Magyarország „egyes követelményei kategorikusan elfogadhatatlanok Ukrajna számára”, s hogy Magyarország „zsarolta” Ukrajnát, és „ultimátumot adott” neki. Mindeközben elismerik, hogy Budapest Kijev érzékenységére való tekintettel többször is módosított a követelményeken. Ezek egy része szimbolikus volt, mint az autonómia szó elhagyása, amelyre az ukránok szerint a Krím miatt volt szükség, de a magyar fél a szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószólók Verhovna Radába delegálásától is eltekintett.
Az Ukrainszka Pravda azt írta: a lista fele a magyar nyelvű oktatásra vonatkozik, beleértve a magyar nyelv használatának biztosítását a teljes oktatási folyamatban. Vannak olyan záradékok is, amelyek a kárpátaljai magyarok által történelmileg lakott területek státuszát érintik, melyekkel kapcsolatban az ukránok lényegében megkérdőjelezik a tényt, hogy Kárpátalja egykor Magyarország része volt.
Hadja Lahbib, az Európai Unió Tanácsának június 30-ig tartó, féléves elnökségét betöltő Belgium külügyekért és általános ügyekért felelős minisztere korábban kiemelte, a csatlakozási folyamat során Ukrajnának számos fontos reformot kell végrehajtania, különös tekintettel a jogállamiság megerősítésére, az igazságszolgáltatás függetlenségére és a korrupcióellenes harcra.
Ezen és további felháborító tények ismeretében biztosak lehetünk abban, hogy mindezek az elvárások teljesítetlenek, az ukrán ígéretek pedig betartatlanok maradnak, és ami még ennél is szomorúbb, hogy ezeket a szépen csengő követelményeket uniós megfogalmazóik sem gondolják komolyan, ahogy más esetekben is erősen szelektív ezek teljesítésének megítélése. Nincs min csodálkozni, hiszen ők maguk sem a részrehajlásmentesség, az igazságosság, a becsületesség megtestesítői, holott ezek velük szemben jogos elvárások lennének.
És még valami: a világ józanabbik, a háborús hisztériától meg nem részegült része a béketárgyalásokat sürgeti, viszont sajnos az is tény, hogy megállapodásra törekedni, egyáltalán tárgyalóasztalhoz ülni csak szavahihető felek részvételével lehet. Márpedig ebben a konfliktusban már annyian és annyit hazudtak, hogy a kölcsönös bizalom sajnos elképzelhetetlen nemcsak Oroszország, vagy a konfliktusban korántsem ártatlan bárány Egyesült Államok, hanem Ukrajna vonatkozásában is.
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
