Küzdelem a kóserkonzervatívok ellen: a zsidó és a magyar jobboldal szétválasztása

Az utóbbi néhány évben a Fidesz és a konzervatív magyar politika nagyon elment egy amerikai, republikánus irányba. Mindkettőjükre jellemző az Izrael-pártiság, a legális bevándorlás támogatása, zsidó-kereszténységről beszélnek, és támogatják a keresztény cionizmust, amit nálunk a Hit Gyülekezete képvisel. Talán nem véletlen, hogy a kóserkonzervatívokkal szembeni fellépésre is éppen Amerikában létezik egy pozitív példa. De vajon működhetnének a módszereik nálunk is?! Erről lesz szó az írásban.

A Fidesz áljobboldali, Amerikát másoló, szélsőségesen filoszemita politikájából mára sokunknak elege van.

Izrael és a zsidóság a kormánytól mindent megkap. Az egész világgal szembemenve utasítjuk el az Izraelt bíráló ENSZ határozatokat¹, zsidó reneszánsz van, a Tett és Védelem nevű szervezet évi 500 millió forint támogatást kap, és jön az antiszemitizmus elleni “nemzeti” stratégia. Ezzel szemben a magyarokat nem védi meg a kormány a cigánybűnözéstől (vagy a külföldről ide érkező terroristáktól, mint Ilaria Salis), a Magyar Önvédelmi Mozgalom állami támogatás helyett hatósági vegzálást kap, a szuverenitásunkat fokozatosan veszítjük el az EU-val szemben, a vendégmunkásprogram pedig a nagy népességcsere konzervatív változata.

A fideszes kormányzás tehát a zsidó érdekek kiszolgálásáról szól a magyarság érdekeinek rovására. Ha viszont ennyire hasonlít a helyzet az amerikaira, akkor felmerül, hogy az ottani jobboldalhoz hasonló megoldásokat keressünk.

A Groyper Mozgalom és Nick Fuentes

Amerikában a valódi jobboldalnak valamikor 2019-ben lett elege a képmutatásból, a kétpártrendszer hamisságából, a látszatküzdelemből, és abból, hogy minden Izraelről és a zsidóságról szól. Ekkor alakult meg az úgynevezett Groyper Mozgalom, amely kifejezetten a kóserkonzervatívokat támadta.

A “groyperek” eredetileg internetes trollok voltak, akiket az ellenségeik homofób, rasszista és antiszemita szélsőjobboldalinak bélyegeztek, és akiknek a profilképén 2016–17 környékén gyakran jelent meg az alább látható Groyper nevű béka, ami később a mozgalom szimbóluma lett.

Ezekből a fiatalokból 2019 környékén alakult ki az aktivistáknak egy laza, alulról szerveződő közössége, néhány olyan meghatározó személy vezetésével, mint Nick Fuentes.

Az aktivizmusuk első célpontjai a republikánusokhoz köthető olyan szervezetek rendezvényei voltak, mint a nálunk is ismert CPAC vagy a Turning Point USA (TPUSA), amelynek célja, hogy a konzervatív politikát a fiatalok körében népszerűsítse az amerikai egyetemeken.

A Charlie Kirk által vezetett TPUSA 2019-ben “Kulturális háború” címen szervezett rendezvénysorozatot. Ennek egyik állomásán, az Ohiói Egyetemen (tipikus republikánus stílusban) egy Rob Smith nevű homoszexuális néger iraki veterán volt Kirk beszélgetőtársa. A négert, mint konzervatív véleményvezért mutatták be, de valójában a meghívása csak a heteroszexuális fehérekből álló republikánus szavazóbázis megalázása volt, valamint a homoszexualitás és a sokszínűség normalizálása.

A groyper aktivisták tehát megjelentek az Ohiói Egyetemen (később pedig a TPUSA más rendezvényein is), és kellemetlen kérdéseket tettek fel. Megkérdezték például, hogy a homoszexuális fajtalankodás hogyan segíti a kultúrharcot? Arról is érdeklődtek, hogy ha Charlie Kirk szerint Izraelnek joga van egy homogén nemzetállamhoz, akkor Amerikának miért nincsen? Egy másik groyper azt kérdezte, hogy ha a kormány olyan politikát folytatna, ami előnyös az Egyesült Államoknak, de hátrányos Izraelnek, akkor támogatnák-e? Kíváncsiak voltak rá, hogy megmaradhatnak-e a konzervatív értékek, ha a legális bevándorlás miatt az amerikaiak többsége már nem európai származású lesz?

Ezekre a TPUSA vezetője nem tudott érdemben válaszolni. A közönség csak a mellébeszélést hallhatta, a felvételek pedig körbejárták az internetet, így mindenki szembesülhetett azzal, hogy a konzervatív politika egy színjáték. Ezt az időszakot nevezték utólag “groyper háborúnak”, amikor az aktivisták sikeresen rántották le a leplet a kóserkonzervatívokról, elérve ezzel céljukat.

Az élő mellett az online aktivizmus is legalább ilyen lényeges. Ebben Twitteren voltak jelentősebb sikerei a groypereknek, ahol az amerikai politikai diskurzus nagy része zajlik, és ahol szintén az ismert kóserkonzervatív véleményformálókat kritizálták (erről részletesen később).

Ezekben a vitákban és csatározásokban emelkedett fel a 2019-ben még csak 20 éves Nick Fuentes, aki sokak szerint egy kommunikációs zseni, és ő tekinthető az első számú groypernek.

Fuentes kiváló vitázó, akivel a konzervatívok nem is hajlandóak leülni, a liberálisokkal folytatott alkalmi vitáit pedig a közönség szerint megnyerte. Magam ugyan nem vagyok a legnagyobb rajongója (miután egyik műsorában a Patriot Front nevű kiváló szervezetet kritizálta), de nem is ez a fontos, hiszen ma nem rajongókra van szükség, hanem aktivistákra, cselekvő hazafiakra.

A groyperekről tudni kell még, hogy egy keresztény mozgalom, de nem csak keresztények támogatják. Az amerikai jobboldalnak fontos a kereszténység, időnként ők maguk mondják el a különbséget Európa és Amerika között ebből a szempontból. Ha egy európai városban jársz, akkor régi épületeket és szobrokat látni, több száz éves templomokat, várakat, Amerika városaiban viszont irodaházak vannak, gyorséttermek és beton. Lelki üresség. Ezért az amerikaiaknak hatalmas igényük van a spiritualitásra, ami esetükben a kereszténységet jelenti.

A groyperek a katolicizmus társadalmi tanítását tekintik irányadónak, annak ellenére, hogy Amerika többsége protestáns. Ennek az az oka, hogy a protestáns egyházak hajlíthatóak (a templomaikon gyakran lobog a szivárványos zászló, homoszexuális lelkészeket avatnak fel, stb.), a katolikus álláspont viszont szilárd, nincs belőle alku, és nem is lehet (bár sajnos vannak már ezt is kikezdő törekvések, lásd a német katolikus egyházat – a szerk.). Utóbbi szerint az Isten teremtette az embert férfinak és nőnek, a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, az emberi (és a magzati) élet pedig szent. Ez megkülönbözteti őket a konzervatív republikánusoktól, akik ma már támogatják például a homoszexuális “házasságot”.

A groypereknek van világos stratégiája, megvan az oka, hogy miért a konzervatívokat támadják, annak ellenére, hogy a baloldaltól állnak távolabb. Nick Fuentes álláspontja, hogy az ellenségek különbek az árulóknál, ezért először az árulókkal kell leszámolni ahhoz, hogy politikai változást lehessen elérni. A balosok és az illegális bevándorlás ellen bármikor lehet tüntetni, de a nagyobb fenyegetés az, ahogyan a konzervatívok belülről ássák alá a jobboldalt.

Amikor Fuentest Elon Musk májusban visszaengedte a Twitterre, egy nap alatt kb. száznegyvenezerrel nőtt a követőinek a száma, az egyik első bejegyzése pedig az alábbi volt:

A fenti két-két tétel is egy világos stratégia része, amelyet Fuentes a korábbi műsoraiban kifejtett. Az első két tétel arról szól, hogy különválasszák az amerikai és a zsidó jobboldalt. A groypereknek Krisztus a megváltó, és Amerika az első, a kóserkonzervatívok viszont zsidó-kereszténységről beszélnek, és Izrael érdekképviseletét végzik. Ha valaki az előbbi kettő mellett áll ki (és aszerint cselekszik), akkor az amerikai jobboldal része, ha pedig az utóbbi kettő mellett, akkor a zsidó jobboldalhoz tartozik.

A második két tétel arról szól, hogy az amerikai kormány és az elitintézmények a szervezett zsidóság befolyása alá kerültek, a groyperek viszont azt szeretnék, hogy patrióta, keresztény amerikaiak kormányozzanak. A fehér népirtás leállítása a népességcsere, a szisztematikus és vég nélküli bevándorlás beszüntetését jelenti.

Nick Fuentes filozófiája így hangzik: nekünk Krisztus a megváltó, ők viszont gyűlölik Jézust. Nekünk Amerika az első, nekik Izrael. Mi azt akarjuk, hogy fehér, keresztény patrióták irányítsák Amerikát, ők azt, hogy továbbra is a zsidóság. Nincs értelme semmilyen közösködésnek, ezt a kettőt lehetetlen összeegyeztetni zsidó-kereszténység néven.

Csak egy adalék a fentiekhez, de tetszett az az eset, amikor valamilyen Twitter-profil a Groyper Mozgalom hatására kiírta, hogy “Krisztus a megváltó”. A bejegyzéshez egy arrogáns “konzervatív” zsidó influenszer is hozzászólt azzal, hogy: “Mi lenne, ha mi meg azt kezdenénk el mondani, hogy Jézus egy prostituált fia volt, akit lázadásért halálra ítéltek, és a pokolra került”. Erre aztán Fuentes válaszolt: “Próbáld ki! Lássuk, hogy fog menni!”.

Még egyszer a magyar helyzetről

A hazai konzervatívokkal (lényegében a Fidesszel és holdudvarával) két probléma van. Az egyik, hogy elmentek egy republikánus, cionista irányba. A szélsőséges Izrael-pártisággal lejáratják a világ előtt Magyarországot, itthon pedig lejáratják a kereszténységet, amikor összekötik azt a cionizmussal és az Izrael-pártisággal.

A magyarországi zsidó jobboldal első számú szócsöve az állami pénzzel telepumpált Mandiner, amely az ország 8. legolvasottabb oldala (bár ez fenntartásokkal kezelendő – a szerk.). A Mandiner a tematizálását tekintve folyamatosan az Izrael, antiszemitizmus, zsidó-kereszténység, holokauszt négyszögben mozog, viszi a cionista vonalat. A figyelmes olvasó viszont azt is észreveheti (és ez a másik probléma), hogy más témákban a Mandiner (és egyes kóserkonzervatívok) arra törekszenek, hogy a társadalmi konszenzust eltolják egy nyugatos, jobbliberális irányba. Erre néhány példa:

A zsidó jobboldalt képviselő Kohán Mátyás EU-val kapcsolatos véleménye, hogy már belecsontosodtunk az unióba, és “a Huxittal való minden ellenzéki riogatás ellenére ez ügyben már mögöttünk van a point of no return”. Vagyis szerinte az EU tagságból már nincs visszaút, el kell felejteni örökre a magyar szuverenitást (gyakorlatilag az önálló Magyarországot), hiszen idővel úgyis beleolvadunk az európai szuperállamba.

Ezzel szemben a magyar jobboldalhoz tartozó Ágoston Balázs azt írja, hogy: “Az eurokolhoz nem szabadságot, hanem elnyomást és kifosztást hozott húsz év alatt”, de kiszabadulhatunk a kalodából, és a mostani EU-s folyamatokat látva elképzelhető, hogy “nem lesz más választás, mint leugrani a szakadékba száguldó vonatról”.

A multikulturalizmus normalizálása évek óta a konzervatívok aktív részvételével zajlik. Az országot vendégmunkásokkal árasztják el, a Fradit négerekkel töltik fel, a Békemeneten Győzike megy az első sorban, a ’48-as megemlékezésen egy vietnámi bevándorló játssza Petőfit, a Mandiner a néger taekwondós Omar Salim “Gergelyt” ünnepli. Az a probléma ezzel, hogy ha nyitott társadalmat építünk – mert bárki lehet magyar –, akkor előbb-utóbb senki nem lesz az. Tehát a Fidesz is megvalósítja a nagy népességcserét, ami más néven a Kalergi-terv, a fehér népirtás.

Trombitás Kristóf, a monarchista katolikusként pózoló fideszes influenszer nemrég arról írt vezércikket a Pesti Srácokban, hogy a homoszexuális örökbefogadás rendben van. Az általános felháborodás miatt aztán rövid időn belül levették az írást, ami gyakorlatilag a homoszexualitás normalizálása volt. De van ezzel egy nagyobb probléma is, nevezetesen, hogy Trombitás balról támadja a konszenzust (mintha a baloldal része lenne). Négy kétharmad után egy nagyon erős jobbratolódást kellett volna látnunk az elmúlt 14 évben, aminek az összes balos tabu lebontásával kellett volna járnia (a rassz, a homoszexualitás, a feminizmus stb. kérdésében). Csakhogy nem ez történt, a konzervatívok jó esetben is csak megőrizték a status quót.

A zsidó jobboldal tehát a cionista érdekérvényesítés mellett a nemzeti-keresztény értékekkel is szembemegy, a magyar szuverenitás helyett EU-pártiak, multikulturális társadalmat építenek, és a konszenzust balról támadva normalizálják a homoszexualitást². A magyarság küzdelmét Sir Frederick Leighton “egy atléta harca a pitonnal” című híres szobrával lehetne szemléltetni:

A nemzeti oldal az elmúlt években nagy erőfeszítések árán eltartotta magától a kígyó fejét (kiszorította a balliberális oldalt a hatalomból), csakhogy közben a kígyó teste (a zsidó jobboldal) rátekeredett, így továbbra is ugyanannak a kígyónak a szorításában vagyunk.

A Légió Hungária vezetőjének, Incze Bélának van egy kétrészes Telegram-bejegyzése (itt és itt), amelyben a Fidesz látszatjobboldaliságával foglalkozik. Ebben rámutat, hogy a Fidesz rendszerében a Tanácsköztársaságról meg lehet emlékezni, de a Becsület Napjára nem, a gyermekvédelmi törvénynek nincs büntetési tétele, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt pedig átitatja a cionizmus. Fideszes részről ezekkel kapcsolatban gyakran egyetlen érv létezik, hogy: “Miért, Gyurcsány jobb lenne?” Végül arra a következtetésre jut, hogy ennél még Gyurcsány alatt is jobb volt, mert akkor legalább mindenki látta, hogy ki kivel van.

A konkrét megállapítással (hogy Gyurcsány alatt jobb volt) ugyan nem értek egyet, de értsük meg a mondanivalót, mert szerintem sok átfedés van a fenti, és aközött, amit Nick Fuentes mond, hogy először az Amerikát (Magyarországot) eláruló kóserjobboldallal kell leszámolni.

Egy török példabeszéd szerint “az erdő egyre zsugorodott, de a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert a fejsze okos volt, és meggyőzte a fákat, hogy mivel a nyele fából készült, ő is közéjük tartozik". Ismerős történet. Amikor a magyarság egyre zsugorodott, a jobboldal továbbra is a Fideszre szavazott, mivel a Fidesz konzervatívnak mondta magát, és meggyőzte a jobboldaliakat, hogy közéjük tartozik.

Ha te vagy erdő, és csak a fejsze (Fidesz) meg a láncfűrész (Gyurcsány) közül lehet választani, akkor ott valami nagy gond van. Ilyen esetben nem lehet mást tenni, csak mindkettőt elutasítani; vagyis küzdeni kell a zsidó jobboldal³ ellen is, leválasztani őket a magyar jobboldalról Mandinerestől⁴, Kohánostól, zsidó-keresztényestől. Mindezt nem elvtelenül, a groyperek mindig csak jobbról támadják a konzervatívokat, ez a stratégia pedig alkalmazható a Fidesszel szemben is.

A fentivel kapcsolatban fontos megérteni: ha jobbról támadjuk a Fideszt (például azzal, hogy a homoszexuális propagandának nincs büntetési tétele, vagy hogy a vendégmunkásprogram egyenlő a népességcserével), az nem erősíti a baloldalt, hiszen senki nem fog ezek miatt inkább balra szavazni. Itt nem hozható fel az az érv, hogy aki a Fideszt támadja, az gyurcsányista. A Groyper Mozgalom nem foglalkozik olyan bulváros dolgokkal, hogy ki kit csalt meg, vagy hogy ki mit lopott el, mivel ebben az esetben valóban a jobboldalt gyengítenék a baloldallal szemben, és akkor már a korrektség miatt a baloldal bulváros dolgaival is foglalkozni kellene (amivel elveszítenék a fókuszt, és ilyesmire nincs is erőforrása egy alulról szerveződő mozgalomnak). Ezt viszont ne értse félre senki, a nemzeti médiának továbbra is be kell számolnia a jobboldali korrupcióról és botrányokról, de a groyperek nem erre összpontosítanak.

Amerikában a Groyper Mozgalommal éppen azért szimpatizál sok republikánus szavazó és véleményformáló is, mivel úgy támadják a konzervatívokat, hogy közben nem gyengítik őket a baloldal javára. Nálunk is sok fideszesnek elege van a cigánybűnözésből, a cionizmusból, az áljobboldaliságból, amiket eddig elnéztek a kormánynak, és megalkudtak, abból a megfontolásból, hogy a baloldal rosszabb lenne. Ez az a paradigma, amit meg kell változtatni, a groyper stratégiával pedig a fideszesek egy részét is magunk mellé lehetne állítani.

Mivel nálunk nem kétpártrendszer van, a fenti stratégia politikailag a Mi Hazánk Mozgalmat segítené, ami egy járulékos plusz, de az igazi cél nem ez, hanem a zsidó és a magyar jobboldal szétválasztása.

Azt pedig, hogy a nemzeti oldalt és a kóserjobboldalt szét kell választani, egyre inkább érzi mindenki, ahogyan az alábbi Szent Korona Rádió-mém mutatja:

A groyper aktivizmus lehetőségei Magyarországon

A groyperek a fenti stratégia megvalósítására az aktivizmusnak egy egyedi módját alkalmazzák. Vajon működnének a módszereik nálunk is? Ami a való életbeni aktivizmust illeti, a hazai kóserkonzervatívoknak számos rendezvénye van (például a Tranzit fesztivál, a Fidelitas, a Kommentár és a Mandiner közös eseménye), ahol kellemetlen kérdéseket lehetne feltenni nekik.

Meg lehetne kérdezni például, hogy van-e értelme zsidó-keresztény kultúráról beszélni, ha mi úgy tartjuk, hogy az európai civilizáció a görög filozófiára, a római jogra és a keresztény erkölcsre épül, a judaizmus viszont az egyetlen vallás a világon, amelyik gyűlöli Jézust? Vagy, hogy miért érdeke Magyarországnak az izraeli telepesek erőszakos terjeszkedését elítélő ENSZ-határozat leszavazása, szembemenve az egész világgal? Mit nyerünk ezzel? Vagy, hogy tudja-e garantálni Orbán Viktor, hogy az általa behozni tervezett több százezer vendégmunkást a baloldal sem fogja családegyesítés keretében letelepíteni?

Ami az internetes aktivizmust illeti, a groyperek jól kialakult módszere Twitteren működik igazán. Itt a fő kóserkonzervatív véleményformálókat kritizálják a bejegyzés alatti kommentszekcióban, más groyperek pedig felszavazzák a kommenteket, ami így az adott profil legtöbb követőjéhez is eljut.

Vannak fő groyperek, pár tízezres követővel, mint a Classicsgroyp, Socksgrypr vagy a Ray nevű Twitter-profil, a többi groyper ezeket követi, ők pedig egymást is követik, és amikor valamelyikük kommentel, felszavazzák egymást. Egyfajta csoportstratégiát alkalmaznak. Valaki mondhatná, hogy nem nagy dolog, csak egy kommentről beszélünk, de a tapasztalat mégis az, hogy működik. A véleményformálók és az olvasók is reagálnak rá, és alkalmas a jobboldali közgondolkodás alakítására.

A kommentelés módja, hogy írnak valamilyen egymondatos kritikát az eredeti bejegyzéshez kapcsolódóan, majd alatta egy 1-2 perces feliratozott videó van beillesztve Nick Fuentestől, aki az adott témában már korábban megszólalt.

A magyar helyzet közösségi média szempontjából más, mint az amerikai: a fő politikai diskurzus a Facebookon zajlik, és ha megnézzük például a Mandinert, lehet kommentelni a cikkeit a Facebookon, a Twitteren, és van saját kommentszekciója is. További különbség, hogy nincs Nick Fuentesünk, és sok helyre videót sem lehet beilleszteni. Ettől függetlenül, szerintem működhet nálunk is az online aktivizmus, Twitteren akár változtatás nélkül, máshol némi változtatással.

Ha például a Mandiner kommentszekcióját vesszük alapul, itt lehetne kommentelni egy rövid tételmondattal, és (videó helyett) mondjuk valamilyen nemzeti hírportálon megjelent cikkből vett idézettel. A bevándorlás és a vendégmunkásprogram kapcsán például az alábbival:

Az alábbi témák azok, amikben szerintem a Fideszt jobbról lehet (és kell is) kritizálni: vendégmunkásprogram, LMBTQ-ügyben a fellépés hiánya, Izrael-pártiság, zsidó-kereszténység, EU-pártiság a magyar szuverenitás helyett, áljobboldaliság, a cigánybűnözéssel szembeni fellépés hiánya, holokausztozás, antiszemitázás stb.

Ha valakinek van mondjuk egy 100 követővel rendelkező Telegram-csatornája, ott posztolhatja is az adott cikket (vagy Facebook-bejegyzést), ami alatt kommentel, és megkérheti a követőit, hogy szavazzák fel. De természetesen ez csak egy ötlet.

Összességében úgy gondolom, hogy a groyperek élő aktivizmusa működhet nálunk is, az online aktivizmus azonban kérdéses. Ettől függetlenül viszont bárki, akinek köze van a jobboldali médiához, gondolkodhat abban, hogy tudatosan a kóserjobboldalt kritizálja, illetve hogy a konzervatívok kritikáját beleszője akár a liberálisokat támadó cikkekbe is (például az LMBTQ kapcsán, hogy a homoszexuális propagandának nincs büntetési tétele).

Ha valakinek van további ötlete arra, hogyan működhetne az online aktivizmus nálunk is hatékonyan, az alábbi címre írhat javaslatot: [email protected]

Összefoglalás

Senki nem állhat Magyarország mellett úgy, hogy közben Izrael előtt térdel. Vagy Magyarország az első valakinek, vagy Izrael.

A zsidó jobboldallal, a Fidesz cionista politikájával, a magyar érdekek elárulásával a nemzeti oldalnak szembe kell helyezkednie. Nem fogadható el a fejsze és a láncfűrész közötti hamis választás, hogy tétlenül nézzük, ahogyan kivágják az erdőt.

A konzervatívokat jobbról támadni egy olyan módszer, ami nem erősíti egyúttal a baloldalt, és amelynek célja a zsidó és a magyar jobboldal szétválasztása. Függetlenül attól, hogy az amerikai Groyper Mozgalom módszerei alkalmazhatóak-e a magyar helyzetre, vagy saját módszerre van szükség, úgy gondolom, hogy az általuk alkalmazott stratégia alapvetően helyes.

A nemzeti oldal régóta sérelmezi, hogy a Fidesz átvette a “nemzeti” szó használatát, amit nemcsak elárult, hanem lezüllesztett az ócska szlogenek és a dohányboltok elnevezésének szintjére. A zsidó jobboldal elleni küzdelem a nemzeti ellenállás egy új szakasza lehet, ahol aztán a szavak valódi értelmét is visszaadhatjuk.

Doktor Faust

(A szerző olvasónk.)

Megjegyzések:

¹Amikor az ENSZ-ben a világ többsége a gázai humanitárius tűzszünet mellett szavazott (120-14 arányban), elítélte az izraeli telepesek erőszakos terjeszkedését (145-7 arányban), és támogatta a palesztin állam elismerését (143-9 arányban), mi minden esetben Izrael mellett szavaztunk. Ezzel lejáratjuk Magyarországot, tehát az Izrael érdekében folytatott külpolitika negatív következményeit is mi viseljük. Orbán Viktor még a Nemzetközi Büntetőbíróságra is rátámadt Twitteren, amikor letartóztatási parancsot kértek a háborús bűnös Netanjahu ellen.

²Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Angliában a konzervatív toryk úgy hagyták jóvá a homoszexuális “házasságot” 2013-ban, hogy akkoriban nem volt rajtuk társadalmi nyomás. Ilyenfajta árulás a Fidesz részéről is elképzelhető.

³A zsidó jobboldalnak három ismertetőjele van. Az első a tematizálás: amíg a nemzeti oldal a magyarok számára fontos kérdésekkel tematizál (közbiztonság, demográfia, magyar szuverenitás), addig ők állandóan az Izrael, antiszemitizmus, zsidó-kereszténység, holokauszt négyszögben mozognak. A második az, amikor balra tolják a konszenzust; apró lépésekkel ők maguk normalizálják a bevándorlást, a multikulturalizmust vagy a homoszexualitást. A harmadik az önellentmondásos kommunikáció (ami szintén zsidó elvárás), amikor a feministákat feminácizzák, a liberálisok libnácik, de az antifasisztákat is nácizzák, amivel gyakorlatilag a baloldal bűneit olvassák rá a jobboldalra (amiről korábban itt írtam).

A harmadik ismertetőjellel kapcsolatban a magyar jobboldalhoz tartozó Borbély Zsolt Attila írja: “Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapítója úgy fogalmazott, hogy aki negyven év kommunizmus után a fasizmust próbálja elítélni, az egy gyalázatos alávaló bolsevista bérenc”. Bár kritikáját nem a kóserjobboldalnak címezte, Bayer Zsoltra vagy a mandineres Kovács Gergelyre ugyanúgy ráillene, akik 40 év kommunizmus és 35 év liberális demokrácia után nácizzák vagy fasisztázzák a baloldalt.

⁴Az atlantista, méregkeverő Mandiner Oroszországgal is össze akar ugrasztani. Egyik legutóbbi cikküknek a címe: “Kiakadtak az oroszok Magyarországra”, miközben a cikk arról szól, hogy az oroszok egy NATO-hadgyakorlatot kritizáltak. Aki érti a médiát, tudja, hogy a szándékosan manipulatív címadás célja az ellentét szítása.