Varga Judit, Cukorhegyi Márk és a csodálatos halfogás

Varga Judit, Cukorhegyi Márk és a csodálatos halfogás

Varga Judit az Orbán-kormány azon politikusa, akinek még a titulusába is fért egy hazugság. Igazságügyi miniszter. Miközben a teljesítménye éppen abban áll, hogy kételymentes hittel és elszántsággal képviseli az orbáni álhírek és áltények világát. A valóság átértelmezésének bajnoka. És még dekázni is tud. Ennyi elég is ahhoz, hogy a magyar kormányban szerephez jusson, és hogy Orbán Viktor kedvence legyen. Kevés azonban ahhoz, hogy Mark Zuckerberg megjegyezze a nevét.

A sértett ego, amely csak akkor talál pillanatnyi enyhülésre, ha éppen megint azt állíthatja, hogy valamiben elsők lettünk a világban (teljesen mindegy, hogy az egy főre jutó kivándorolt Nobel-díjasok számában vagy épp a koronavírus okozta elhalálozásban), minden bizonyíték és konkrétum nélkül készséggel elhiszi azt a vélelmezést, hogy a világ nagyjai éppen velünk hadakoznak. Miért ne hinné el Varga Juditnak azt, hogy pár kevésbé jól sikerült poszt miatt személyesen őt vette volna célkeresztbe egy nemzetközi gigacég?

Varga Judit pontosan tudja, hogy hazudik, amikor a Facebook oldalának eléréseiben bekövetkezett, egyébként természetes hullámvölgy miatt cenzúrát kiált. És pontosan tudja azt is, hogy leglelkesebb követőit nem érdekli az igazság. Varga és a Fidesz rajongói régóta akartak már bizonyosságot találni arra a hiedelmükre, hogy ellenük a Facebook – vagy bármi, amit nem Oroszországban, esetleg Kínában találtak ki – hadat visel. Kit érdekel, hogy a Facebook kategorikusan elhárítja ezt a vádat? Hazudni könnyű, nem? – kérdezhetne vissza Varga Judit vagy bármelyik elkötelezett Fidesz-szavazó.

A hangulatkeltés, a politikai korrektség elleni küzdelem és az üldözöttség érzésének szokásos megerősítésén túl más célja is van az „igazság”ügyi miniszternek. Casus bellit keresett ahhoz, hogy megalapozza a Facebook törvényi megregulázásának vágyait. Aki pedig háborúzni akar, könnyen talál okot arra, hogy ezt a háborút kirobbantsa. Feltehetően a kormány bugyraiban még nem tudják pontosan, mit is kezdjenek a Facebookkal, kezdjenek-e bármit. Napirenden tartani a témát azonban jól jön, mert a tábor addig is láthatatlan és távoli démonokkal hadakozik, és nem foglalkoztatja őket olyan múló, talmi probléma, mint a gazdaság csökkenése vagy a borzasztó kormányzás.

Annak ellenére azonban, hogy Varga Judittal karöltve Kubatov Gábor pártigazgató a Facebook utáni világra kezdi készíteni támogatóikat, nem lehet azt mondani, hogy a Fidesz ne használná a közösségi médiát. A tavalyi borsodi időközi választási kampányban csak Facebook hirdetésre többet költött a párt, mint amennyit az egész kampányban el lett volna szabad költeni. Azt pedig még a 2018-as kampány idején mutatta be a 444, hogy a közösségi oldalon miként dolgoztatja kommentelő hadseregként aktivistáit a Fidesz. A párthírek fegyelmezett láncosztogatására és a végeláthatatlan hamis profilok fáradtságot nem ismerő hozzászólás-beküldéseire sokunknak lehet személyes tapasztalata oknyomozó cikkek elolvasása nélkül is.

Hírdetés

A Fidesz nem játszik jól. Nem játszik jól sem a politikában, sem a kormányzásban, csak sikerült magáról ezt a mítoszt elhitetnie. Egy önmagában biztos, jó stratégiai érzékkel dolgozó politikuscsapat hatalma nem kerül sokba. Pontosan azért, mert önmagában biztosak és jó stratégiai érzékkel rendelkeznek. Nem rettegnek minden levélrezdüléstől, értenek eredményeik tolmácsolásához, nem utolsósorban pedig valódi teljesítményeket mutathatnak fel. Ezzel szemben

a Fidesz állandóan háborúban áll valakivel, folyton retteg valamitől, és megszólalni csak akolmelegben mer.

A pénzforrás már-már kiapadhatatlan bősége és a hatalommegtartás iránti gátlástalanság leplezi a gyengeségeket. Amit pénzzel a politikában el lehet érni, azt elérik, amit pedig nem, ahhoz lebontják a jogállamot. A Fidesz ahhoz a halhoz hasonló, amely egy élő víztől elszakadt tóban él ragadozók és valódi áramlás nélkül, az ilyen halak nagyon zsírosak és nagyon elkényelmesedettek.

Kevés olyan gátja van a Fidesznek, amelyet pénzzel vagy törvényhozással ne tudna lebontani. Ezen kevesek egyike a Facebook. Mészáros Lőrinc talán álmodozna róla, de Zuckerberget és a Facebookot csak nem tudják megvenni. Zsebbe tenni úgy, mint az Origót vagy az Indexet. Nem magyar, ezért a törvényírói hatalommal eddig nem mehettek sokra. Eddig. A nemzetközi politikai porondon azonban a közösségi oldalak megregulázásához épp kedvező légkör alakul ki. Amikor még Angela Merkel is bírálja a Twittert, hát miért ne bírálhatná Varga Judit a Facebookot?! Más kérdés azonban, hogy a német kancellár a kompromisszumok lelkes híveként nem azért bírálja a digitális óriásokat, mint magyar kollégái. Merkel nem Trump agymenéseit szerette volna még olvasgatni a közösségi hálón, sem nem popcornnal a kézben szerette volna végignézni azt, ahogy a nyugati szövetségesénél teljes káoszba süllyed az elnökcsere. Feltehetően éppen inkább az aggasztja a német kancellárt, hogy a hatalmas techcégek nehezen átlátható és önkényesnek tűnő radikális döntései a magyar kormányéhoz hasonló megregulázó törekvéseket szítják föl. És arra nincs szüksége az Európai Uniónak, hogy olyan közösségimédia-alapelveken vitatkozzanak, amiket Varga Judit dekázni tudó, de az igazságban ügyetlen miniszter fogalmazgat.

Félni azonban nincs okunk. Próbálkozhatnak a Hundubbal, az pontosan annyira lesz majd sikeres, amennyire az oroszok által ellen-Csernobilként legyártott sorozat volt az, és annyira lesz szalonképes, amennyire a Mi Hazánk alkalmas volna koalíciós partnernek a világ előtt. Tehát semennyire. A Fidesz nevű halacska aranyélete múlóban van. Lassan a tóba újra élő víz ér ragadozó halakkal, élénkülő áramlással, és a korábbi időkben elkényelmesedett és felhízott jószág nehezen fog alkalmazkodni az új világhoz.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »