A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Egy már nemcsak velünk, de bennünk élő problémáról, a műanyagszennyezésről lesz szó ezúttal.
A műanyagszennyezés világméretű válság. Több millió négyzetkilométernyi műanyaghulladék-sziget teríti be az óceánokat súlyosan veszélyeztetve az óceánok érzékeny biológiai egyensúlyát. Az 1950-es évek óta gyártott mintegy 10 milliárd tonna műanyagból – több átfogó tanulmány eredményei szerint – ma már több mint 8 milliárd tonna hulladékká vált, ezek és az összetevőiből származó vegyi anyagok a talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe, az ivóvízforrásként használt mélyebben lévő vízraktárakba, és mindezen keresztül az emberbe is eljutnak. A fenntarthatatlan műanyag-termelési mintázatok és fogyasztási szokások a műanyagszennyezés exponenciális növekedésével tetézve jelentős hatással van az emberi egészségre és a szárazföldi, tengeri ökoszisztémák egészségére egyaránt.
Ahogy a műanyagszennyezés és közvetlen veszélyei egyre nyilvánvalóbbá válnak, úgy erősödnek a növekvő műanyaghulladék-válság leküzdésére irányuló nemzetközi erőfeszítések a világon. A szennyezés természetének ismerői között szakmai konszenzus van abban, hogy a műanyaggyártás visszaszorítása a leghatékonyabb módja a környezetszennyezés csökkentésének. Ennek ellenére az egyszer használatos műanyagtermékek gyártásáért felelős iparág továbbra is virágzik, növekszik, éppen ezért szigorú, erős nemzetközi egyezményre lenne szükség a ma már mindenkit érintő probléma kezelésére.
Már két éve zajlik egy kormányközi egyeztetési folyamat az ENSZ égisze alatt egy jogilag kötelező erejű egyezmény kidolgozására. Néhány napja zárult Ottawában a negyedik egyeztetési forduló. Az egyre erősödő ipari lobbi megnyugtatására Espen Barth Eide, az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének norvég elnöke az nyilatkozta, hogy ez „nem a műanyag elleni küzdelem; ez a műanyagszennyezés elleni küzdelem!”, olvashatjuk az egyeztetést a helyszínen követő Earth Negotiations Bulletin tudósításában.
A találkozó egyik legnagyobb eredménye, hogy a delegációk most először(!) kezdték megosztani eltérő álláspontjukat a jövőbeli megállapodással kapcsolatos elvárásaikról, amelyek nagyon széttartóak, és több a megmaradt kérdőjel, zárójel, mint a konszenzus felé hajló megoldás.
Elviekben, a részletekben történő megállapodás nélkül (pedig ott van a „kutya elásva”) közel 200 ország egyetértett abban, hogy a nemzetközi megállapodásnak foglalkoznia kell a műanyagszennyezés minden szakaszával, azaz az olaj- és gázfúrótornyoktól és finomítóktól az előállító gyárakig, üzletekig és otthonokig.
Ebben nincs igazán egyetértés, ezért a tárgyalásokon patthelyzet alakult ki. A megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy ezt a patthelyzetet – legalábbis részben – ugyanazok a vállalatok hozták létre, amelyek akadályozzák az éghajlatváltozás elleni fellépést is, azaz a fosszilis üzemanyag előállító cégek és petrolkémiai partnereik, hiszen egy újabb területen kellene csökkenteni aktivitásukat.
A tárgyalási folyamat nem egyszerű, hiszen ide a műanyagok kémiájához hozzászólni tudó szakértőkre, a nemzetközi tárgyalások általános és ezen egyezmény sajátos tolvajnyelvét jól ismerő „feketeöves” külügyes tárgyalókra, a geopolitikához, nemzetközi kereskedelemhez és finanszírozáshoz is értő gazdasági szakemberekre, valamint empatikus és ismert, elismert, a „függöny mögött” is jól tárgyaló munkatársakra van szükség.
A tudományos kutatásokon alapuló vélemény egyre egyértelműbb: a műanyagszennyezés tizedeli a biológiai sokféleséget, vegyszerekkel mérgezi vizeinket és ökoszisztémáinkat, és mikro- és nanoműanyagként felhalmozódik a szervezetünkben. Bár a műanyagszennyezés hatásai egyértelműnek tűnnek, a műanyagnak is megvan a maga hasznossága, és nem lehet teljesen kiküszöbölni. A kormányközi egyeztetéseken folytatott beszélgetések a fenti két érdek közötti igazságos egyensúly megtalálásáról szólnak, ahogy egy megfigyelő mondta:
Az egyeztetés lezárását az ENSZ az idén november végén, egy Dél-Koreában rendezett tárgyalási fordulóban reméli, ahol az EU képviseletét már a magyar elnökségi delegáció adja: irgalmatlanul nehéz feladat lesz.
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Unsplash (Indonézia, 2021)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
