Schuster Lóránt, az örök és elpusztíthatatlan

Schuster Lóránt, az örök és elpusztíthatatlan

Május 20-án 75 éves lett az az ember, akinek a neve egybeforr a P. Mobil történetével, s ugyan a legendás csapat zenekarvezetője és szövegírója a szó klasszikus értelmében nem tekinthető zenésznek, az a mázsás kőtömb, amit a 70-es évek elején beledobott a magyar könnyűzene állóvizébe, még mindig hullámokat ver, s ezt az egész Kárpát-medencében a mai napig érezzük.

Lórántot lényegében a nagymamája nevelte fel, akitől önzetlen szeretet kapott, s a zenekarvezető ezért a mai napig hálás. Erről többek között a Kaptafa című könyvében is olvashatunk, ami a Rozsonits Tamással folytatott kocsmai beszélgetések nyomán született. A nagymama padlásán talált könyvekből aztán kiderült számára, hogy a szocializmus történelmi és politikai narratívája mennyire hamis, és lényegében egy párhuzamos társadalomban élünk. Ez nagy hatással volt amúgy is lázadó természetére és megtanította arra, hogyan lehet abban a rendszerben a jég hátán is megélni.

 

Első, Haus Byrds nevű zenekara a hatvanas évek végén, hogy stílszerű legyek, még csak szárnybpróbálgatás volt, de a Gesarol már komoly sikereket ért el. Amikor aztán egy éjszaka körbeplakátolták Budapest belvárosát, a karhatalom behívatta és közölte vele, hogy ilyen névvel (a Gesarol eredetileg ugyanis egy DDT-t tartalmazó, a krumplibogarakat irtó vegyszer fantázianeve volt) többet nem koncertezhetnek (valószínűleg eléggé nyilvánvaló lehetett a kommunista elvtársak és az élősködő krumplibogarak közötti párhuzam). Lórántot azonban nem törte meg az affér, 1973-ban ugyanis egy újsághirdetésben adta közre, hogy a Gesarol zenekar a jövőben P. Mobilként (az örökmozgó rövidítése) folytatja.

S Lóri, mint ahogy zenekara is, valóban örökmozgó volt, és sorozatban találta ki az olyan színpadi gegeket és látványosságokat, amiket a magyar (s bizonyos esetekben a nemzetközi) könnyűzenei színpadokon addig nem látott senki. Tulajdonképpen ő volt az első magyar zenei menedzser, persze ezt így akkor még nem lehetett kimondani. Például ő fejlesztette tökélyre az első mechanikus „tapsgépet”, amit két hatalmas fából elkészített tenyér egymásba csapkodásával szólaltatott meg.

Az Asszonyt akarok című szerzemény során a bajszos frontember évtizedekkel Conchita Wurst előtt már női ruhába, miniszoknyába, neccharisnyába, magassarkúba bújt, s a mellek tájékán két toldással domborította ki „nőiességét”. Persze a két szereplő más-más indokkal tette mindezt. A legendás Kétforintos dal alatt, amíg Lóri egy stilizált hatalmas két forintot tartott a kezében, a rajongók „bélásokat” (igazi, fém két forintosokat) dobáltak a színpadra, ami gyakran kisebb-nagyobb sérüléseket is okozott a zenekartagoknak, mindenesetre a koncert után ezeket összeszedve nem jött rosszul a roadoknak egy kis fizetéskiegészítés. Mivel Schuster nem igazán hajlott a kompromisszumokra (az egyoldalúakra végképp nem), így a zenekarnak sokáig nem lehetett nagylemeze, holott utólag kiderült, hogy lemezérettségüket a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat prominensei is elismerték. A dalszövegek, a színpadi show-k azonban nem voltak eléggé „szalonképesek” a karhatalom számára.

Ha Erdős Péter belém lett volna szerelmes, akkor már rég lett volna nagylemezünk”

Hírdetés

– hangoztatta később többször is cinikus gúnnyal a zenekarvezető. A P. Mobil több korszaka is sikeres volt. Korai énekesük Losó László volt, akit 1974-ben Vikidál Gyula váltott. Bár ő is kilépett egy kis időre, de aztán visszatért, így az acéltorkú énekessel a Mobil 1977-re már az egyik legnagyobb rajongótáborral rendelkező együttese volt az országnak. A koncertjeikre járó „kemény mag” fellépésről fellépésre követte a csapatot, így nagylemez és mediális szereplés nélkül is hatalmas tömegek előtt játszhattak. Ez nem igazán tetszett a lemezgyár főnökeinek és az akkori rezsimnek, hiszen ahol nagy számban, csoportban jelentek meg olyan „elemek”, akik nem igazán voltak a rendszer kiszolgálói, azt mindig veszélyesnek ítélték meg, így elkezdődött a zenekar külső megbontása.

Erdősék Vikidál számára ajánlatot tettek egy esetleges nagylemezzel kapcsolatban, de azt egy másik formáció kötelékében, más zenészekkel kívánták megvalósítani. Vikidál elfogadta az ajánlatot, mert már elege volt a „lemeztelenségből” (addig csak kislemeze jelenhetett meg az együttesnek), és 1979-ben kiszállt a zenekarból, megbontva ezzel a klasszikus felállást. A közönségnek ez persze nem tetszett, és árulóként tekintettek az egykori énekesre, akinek példáját egy évre rá azonban a termékeny gitáros, Bencsik Sándor és a billentyűs, Cserháti István is követte. Közben Tunyogi Péter személyében a zenekar megtalálta az ideális frontembert (Bencsik helyére Sárvári Vilmos, Cserháti helyére Zeffer András érkezett), így Erdősék terve dugába dőlt, a zenekart nem sikerült elpusztítani. Sőt, a nagy nyomás hatására a 80-as évek elején már nagylemezeik is megjelenhettek, igaz, az öt év késés miatt ezek nem robbantak már akkorát, mint amekkorát robbanhattak volna 1977 környékén.

A 80-as évek közepére azonban új szelek kezdtek fújni a zenében, némi spéttel Magyarországra is begyűrűzött az új hullám és a felhígult popzene, a hard rock pedig visszaszorult. Ez megviselte a P. Mobilt is, így 1985-ben a zenekarvezető feloszlatta a csapatot és vállalkozásba kezdett (Lóri hangosító cégét a mai napig a legjelentősebbek között jegyzik Magyarországon).

A 90-es évek elején aztán hatalmas hírverés közepette egy nagylemezzel és egy nagy sikerű koncerttel visszatért a zenekar. Pár évre rá a zenekartagok között elmérgesedett a viszony, Lóri pedig politikai ambíciókra tört. Az addig stabil tagnak számító Tunyogitól, Kékesi Bajnok László basszusgitárostól és Zeffer András billentyűstől megvált Schuster, de helyükre sem kispályásokat vett be, hiszen Rudán Joe és Póka Egon akkor is a magyar rock elitjébe tartoztak. Később Tornóczki Ferenc gitáros is csatlakozott, a dobosok terén azonban még nagyobb volt a fluktuáció. Végül Rudán majd Póka is távozott, helyükre Baranyi László énekes és Tarnai Dániel basszusgitáros érkeztek, a dobos Szebelédi Zsolt lett. Lóránton kívül jelenleg Baranyi, Sárvári, Tarnai, Szabó Péter billentyűs és Gulyás Máté dobos alkotják a zenekart.

Nagysikerű, ötvenéves jubileumi koncertjüket tavaly rendezték meg a Papp László Arénában, melynek anyagából koncertlemez és videó is napvilágot látott. A „munkások, parasztok és értelmiségiek kedvenc zenekara” azonban most is új dalokat ír, koncertezik és készül a következő nagylemezére.

Schuster Lóránték a Felvidéken is sokat koncerteznek, egy időben szinte állandó vendégei voltak a Zoboralji Rockfesztiválnak. Fontos felvidéki vonatkozás az is, hogy Katona László jóvoltából Nyitragerencséren nyitották meg Közép-Európa első rockmúzeumot, a P. Mobil Rockmúzeumot, melyben megtalálhatóak az együttes relikviái a koncertjegyektől egészen a mázsás keverőpultokig.

Ünnepeltről csak jókat illik mondani, azonban köztudott, hogy Lóránt a mai napig szókimondó ember, így én sem fogom magam vissza. Könyveiben is gyakran ekézi kollégiáit, bár őt sem kímélték mások. A közönség számára talán a Földes László Hobóval folytatott üzengetések a legismertebbek, és finoman sem baráti a kapcsolat közöttük. Bár a legtöbb rajongó mindkettejüket kedveli, így a legtöbben azt szeretnék, ha kibékülnének egymással. A felvidéki rajngók számára kisebb megdöbbenést keltett az az eset is, amikor az egyik felvidéki P. Mobil koncert során Schuster Felvidék legjobb rock zenekaraként aposztrofálta a P. Mobilt.

Lóránt tevékenységét az utóbbi esztendőkben komoly betegségek is hátráltatták. Májrákjának diagnosztizálása után még az orvosok sem adtak számára sok esélyt, ennek ellenére teljesen felépült. Mint utólag kiderült, az operáció során az altatóorvos az egész műtét alatt P. Mobil számokat játszott… Jelenleg éppen térdműtétre készül, s bízzunk benne, hogy hamarosan felépül.

Boldog születésnapot, Lóri!


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »