Jancsó Miklós 1965-ben forgatott Szegénylegények című filmje a diktatúrák lélektanának tűpontos lenyomata.
A társadalmat bűnrészessé tevő hatalom a legjellemzőbb vonása a mindenkori emberellenes, tekin-télyelvű rendszereknek. A betyárvilág könyörtelen felszámolása és az 1956 utáni megtorlások párhuzama nyilvánvaló:
Hírdetés
Jancsó egy megtört gerincű társadalomnak mutatja a maga tükrét.
Ha követné a közép-európai hagyományokat, görbe lenne a tükre, fanyar iróniába csomagolt groteszk tabló. A Szegénylegények Jancsója ezzel szemben a pofonütésig földhözragadt. Zsenialitása a tartalom és a forma megválasztásában, a minőség hétköznapiasításában ragadható meg leginkább.
Megjelent a Magyar7 2021/30. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
