Eszembe jutott fiatalkorom egyik nagy kedvence. A zenei csatornán rákeresek, és meg is találom.
Eszményi Viktória előadásában hallgatom, miközben régi szép emlékek idéződnek fel bennem.
Egykori romantikus önmagam, akiből mára is sok maradt. Reménytelen kis álmodozó, szokták volt mondogatni rám.
Hírdetés
Légvárépítésből jelesre vizsgázom azóta is, hogy aztán egy pillanat alatt dőljön romba a rendkívül sérülékeny építmény… „Nyár. Csak volna vége már. / Mire jó, hogy megzavart? / S ha már mindent felkavart, / mit akar még? Mire vár? / Nekem túl szép, nekem túl bolond / ez a nyár.”
Talán mások is felismerik és felébred bennük egy-két rég elfelejtettnek hitt édes emlék. Nosztalgiázásra fel!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/30 számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
