A méhészetnek komoly hagyományai vannak Kárpátalján, főleg a síkvidéki területeken élő magyarság körében.
Nálunk a méhészetnek egy speciális formája terjedt el igazán, ez a május elején értékesített műrajokra alapozott méhészet, ami viszonylag kiszámítható, tisztes jövedelmet jelenthet sok család számára. Az ágazat fejlődésének egyik legnagyobb akadálya, hogy a síkvidéki magyar falvakhoz tartozó területeken kevés a vadon termő mézelő növény (pl. akác, hárs, vadvirágos rét) és a szántóföldi növénytermesztésben is inkább kalászos és kukorica domináns, ezért jellemzően túlnépesedettek az amúgy is gyér méhlegelők. Tovább rontják a helyzetet a túl gyakori és hosszú hordástalan időszakok is, ezért a méhészet csak mesterséges kristálycukros etetéssel tartható fenn biztonságosan, ami igen komoly költséget és felkészültséget követel a méhésztől.
A legkézenfekvőbb és leggazdaságosabb megoldás a jelenlegi méhlegelők bővítése, amit a szántóföldi vetésforgóba könnyen beilleszthető, agronómiailag is hasznot adó mézelő növények (hajdina, napraforgó, facélia, repce, herefélék) termesztésével könnyen meg lehetne valósítani. A mézelő szántóföldi növények helyes időzítésével és megválasztásával egycsapásra megszüntethetők lennének a hordástalan időszakok, miközben a mézhozamok az eddiginek a többszörösére is javulhatnának, ráadásul értékes és keresett fajtamézeket (hajdina, facélia) lehetne előállítani!
A már említett mézelő szántóföldi növények keresett élelmezési termékeket teremhetnek (hajdinakása, étolaj), de nem mellékes a pozitív agronómiai mellékhatásuk sem, mivel jól kiegészítik a vetésforgót, javítják a talajok termőképességét, csökkentik a talajuntságot és a növényegészségügyi kockázatot! Mérhető pozitív hatással vannak a vetésforgóban szereplő egyéb kultúrák termésátlagára, miközben csökkentik a tápanyagutánpótlási és növényvédelmi kiadásokat. Ez egy klasszikus vin-vin szituáció, már csak meg kell találni a megfelelő motivációkat, hogy a szántóföldeket művelő gazdák is megértsék és elhiggyék, hogy a mézelő gazdasági növényekkel érdemes foglalkozni!
A számításba vehető mézelő növényeket a virágzási idejük, a termésük és a mézük kelendősége szerint kell megválasztani. Bemutatok néhány, számunkra szóba jöhető termesztett mézelő növényt, melyek átlagosan 100-500 kg/ha mézhozamot, valamint májustól szeptember végéig tartó folyamatos méhlegelőt tudnak produkálni. A jól eladható, értékes termésen kívül, szükség esetén, akár zöldtrágyaként és takarmányként is hasznosíthatók.
Mézelő gazdasági növények Virágzási időszak ▪ Napraforgó (Heliantus annus) – július közepe, vége ▪ Fehér mustár (Sinapis alba) – május – június* ▪ Hajdina vagy grecska (Fagopyrum esculentum) – július – augusztus* ▪ Mézontófű (Facelia tanacetifolia) – május vége – szeptember* ▪ Őszi káposztarepce (Brassica napus) – április közepe – vége ▪ Fehér here (Trifolium repens) – június – július* ▪ Lucerna (Medicago sativa) – – június – július** a vetési időtől függően, illetve a pillangósoknál a szerint, hogy az első vagy a második növedék marad magnak.
A bemutatott mézelő növények közül méhészeti szempontból a facéliát lehetne az első helyre sorolni, mivel szinte bármikor vethető, hosszan virágzik és bőséges a mézhozama ezen felül az akáchoz hasonlóan, nagyon értékes és finom mézet ad, de agronómiai szempontból csupán zöldtrágyának és zöldtakarmánynak jó. Az agronómiai hasznot nézve a hajdina, a napraforgó és a repce a legkecsegtetőbbek, de esetenként a herefélék magnak való termesztése is komoly hasznot hozhat a mezőgazdászoknak.
A KMVSZ tagságába tartozó agrárvállalkozók összesen több mint 20000 hektár földet művelnek szántóként. Ha ennek a területnek csupán az egytizedét (10%-át!), azaz 2000 hektárt hasznosítanánk mézelő növényekkel, például hajdinával, akkor legalább 2000 tonna hajdina, és átlagosan csupán 100 kg/ha mézhozammal számolva 200 tonna hajdinaméz lenne megtermelhető. Az árualap többféle mézelő növénnyel és több mézelő növénnyel hasznosított területtel könnyen megtöbbszörözhető!
A szántóföldi mézelő növényekre alapozott méhlegelő-fejlesztés hatalmas plusz bevételt jelenthetne úgy a méhészeknek, mint a mezőgazdászok számára.
Barkaszi Ferenc, okleveles agrármérnök, falugazdász-szaktanácsadó KMVSZ
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
