Nagyböjt 2. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 9,2–10)
A szécsényi ferences templomot a színeváltozás tiszteletére szentelték fel. A főoltár korábbi képe már nincs meg, de a rendházban ma is megtaláljuk ennek a bibliai történetnek az ábrázolását. A kolostor évszázadok óta a novíciusok, azaz a rendi újoncok növendékháza. A szerzetesi élet során sokan ekkor élik meg először, hogy mit jelent felmenni a színeváltozás hegyére.
Küzdeni a mindennapokkal, Isten megértésével és egyszer-egyszer felmenni a szent hegyre. Ez a hívő, istenkereső élet természetes dinamikája.
A mai olvasmányban Ábrahám története elevenedik meg, aki korábban már megtapasztalta Isten dicsőségét és kegyelmét, most mégis gyötrődik, hogy megértse, mit kíván tőle Isten, és miért. Majd fent a hegyen ismét megtapasztalja Isten dicsőségét, aki odaadásként nem emberáldozatot kíván, amit akkoriban sokan az istenségnek szánt legnagyobb ajándéknak tarthattak, hanem a teljes önátadást és a belé vetett bizalmat, ami magát Ábrahámot is felemeli és megszenteli, örök ígéreteket tartogatva számára.
Nagyböjt elején a szentlecke arra hív, hogy a hitismereti gondolkodás egyfajta gyötrelme közben megértsük: az Atya nem kegyetlenségből adja áldozatra a saját Fiát, nem kívülálló despotaként engedi őt a szenvedésre, hanem a húsvéti eseményben a Szentháromság teljességének dicsősége mutatkozik meg. Amikor megadatik, hogy hasonló megértéssel szemléljük ezt a titkot, mint amiben az apostoloknak részük volt a színeváltozáskor, megrendülve ünnepelhetjük a háromságos Urat, aki mindezt érettünk teszi meg.
Elsősorban nem mint egy eseményről szóló híradás fontos, hanem a kinyilatkoztatás miatt, amelyet közvetít. Az apostolok számára itt nyilvánvalóvá válik, hogy ki az a Jézus, akinek követésére indultak. Tudjuk, hogy ezt még nem teljesen értik, de az igazságnak, az isteni dicsőség megértésének morzsái már az övék, nem intellektusukat, hanem egész létezésüket átható módon. Ettől még maradnak gyengeségeik. És nekik is le kell jönniük a hegyről. Nagyböjtben a szenvedés és a feltámadás titkának ünneplésére készülünk. Ugyanakkor ez a keresztségre való utolsó felkészülési időszak is. Jó úgy nekiindulni, hogy a színeváltozás eseményét szemlélve átgondoljuk, ki az az Úr, aki felé tartunk, milyen dicsőséges, és mit vállalt értünk. Hol tapasztalom életemben a színeváltozás, Isten megrendült megértésének morzsáit? És tudatosan elfogadhatjuk, hogy
Szerző: Dobszay Benedek OFM
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
