Leonardo, az itáliai festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, szobrász, zeneszerző, költő, író, anatómus, filozófus, Leonardo di ser Piero da Vinci néven született, a Vinci melletti Anchianóban, Ser Piero da Vinci jegyző és egy Caterina nevű parasztlány törvénytelen gyermekeként.
Mai értelemben véve nem volt családneve, a „da Vinci” Vinciből valót jelent. A neve azt jelentette, hogy Leonardo, Piero Vinci-i jegyző fia. 1452. április 15-én látta meg a napvilágot és 1519. május 2-án, 67 éves korában távozott az élők sorából.
Míg hírneve kezdetben a festészetén nyugodott, napjainkban főleg jegyzeteivel vált ismertté, ahol a tudományos vizsgálódás szellemében és a találékonyságával tervrajzokat és feljegyzéseket készített a legkülönfélébb témákban, beleértve az anatómiát, géptervezést, csillagászatot, botanikát, térképészetet és a paleontológiát is.
Leonardo a reneszánsz embereszményt testesítette meg, aki sokoldalúságával a tudományokban és a művészetekben is jártas volt. A róla szóló írásoknak könyvtárnyi irodalma van.
Leonardo da Vinci munkássága mai ésszel felfoghatatlan. Élete, festményei, rajzai, találmányai mind a mai napig csodálattal töltenek el mindenkit.
Itáliában az „uomo universale”, azaz az egyetemes ember vagy univerzális ember néven is illették. Ami megkülönbözteti őt sok híres kortársától – mint Michelangelo, Raffaello vagy Botticelli – az az egyetemessége volt.
Leonardo, apja családjának birtokán nőtt fel, ahol „törvényes” fiúként nevelték, és az akkor szokásos elemi oktatásban részesült, megtanult olvasni, írni és számolni.
Az 1460-as évek közepén a család Firenzébe költözött, amely akkoriban a keresztény humanista gondolkodás és kultúra központja volt.
Művészi hajlamai bizonyára korán megjelentek. 14 vagy 15 éves kora táján, apja tanítványként Andrea del Verrocchio, Firenze vezető művészének szobrász-ötvös-festő műhelyébe vitte gyakornoknak, mely egyfajta „művésziskola” is volt. Itt sajátította el a vonalas rajzolást, a vázlatkészítést, valamint a festészet és a szobrászat alapvető technikáit.
Az ifjú Leonardo gyakorolta a kohászatot, a fémmegmunkálást, a gipszöntést, a bőrmegmunkálást, a mechanikát és a famegmunkálást, valamint a művészeti ismereteket, festészetet, szobrászatot egyaránt.
1472-ben, húsz évesen szabadult fel, ekkor írták be a festők névjegyzékébe, a Szent Lukács Testvériség tagjai közé. Ettől kezdve joga volt önálló megbízásokat elfogadni, de még pár év múlva is Verrocchio műhelyében dolgozott és a házánál lakott. Ott maradt a műhelyben a vele együtt felszabaduló Perugino és Botticelli is.
1472-re datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Legkorábbi ismert festménye a Verrocchioval való együttműködés eredménye, mely a Krisztus megkeresztelése címet viseli. Átütő sikert aratott egy angyal megfestésével, amiért mestere állítólag morgolódott, kijelentve, hogy soha többet nem fest, ha egy fiúcska képes őt túlszárnyalni.
1478-ban őt bízták meg a városháza, a Palazzo Vecchio Szent Bernát-kápolnájában az oltárkép elkészítésével, majd 1481-ben a San Donato-templom főoltárának megfestésével.
1482-ben Lorenzo de Medici Milánóba küldte a Mórnak is nevezett Lodovico Sforzához. A herceg a tudományok megszállottja volt, fejébe vette, hogy Milánót Itália legdicsőbb városává teszi. Leonardo hamarosan Sforza udvarának nélkülözhetetlen embere, udvari tudósa és művésze lett.
Életének jelentős része volt az első és a második firenzei, illetve a milánói korszaka. Kisebb megszakításokkal e két város volt az otthona, alkotásainak színtere. 1513-ban három évre Rómába utazott, ahol X. Leó pápa kívánságára matematikával és tudományos ismeretekkel is foglalkozott.
Élete során szokásává vált, hogy tanulmányait aprólékosan feljegyezze, lerajzolja. Táplálta a szüntelen kíváncsiság. Ha valamely kérdéssel foglalkozott, akkor annak minden részletét meg akarta érteni. Például rendkívül izgatta a repülés, melyhez látnia kellett a madár testének anatómiáját. Mivel szerette az állatokat, nem ölte meg őket, szigorúan vegetáriánus volt. Elhullott madarakat boncolt fel, hogy a test szerkezetét megvizsgálja.
Az egyik legismertebb alkotása a Mona Lisa, azaz a la Gioconda, melynek jelentése: vidám. A másik legfontosabb és leghíresebb műve egy milánói kolostor refektóriumába készült freskó, az Utolsó vacsora.
A művészettörténészek leszögezik, hogy Leonardo festményei az ember és a természet részleteinek pontos megfigyelését tükrözik.
Korát megelőzve tudatos volt arról, hogy a távoli formák színei a levegő mennyisége szerint változnak, hogy a messzeségben zöldellő fák kékesnek tűnnek. Az árnyékok esetében pedig az a meghatározó, hogy milyen színű felületre esik. Festményei azt mutatják, hogy figyelembe vette az optikai jelenségeket.
Az utókorra maradt rajzai sokfélék, melyek közt megtalálható az anatómia, a zoológia, a botanika, a geológia, az optika, az aerodinamika és a hidrodinamika témája is, melyet több száz rajza, vázlata és több száz oldalnyi írása bizonyít. Egy Madonna-képhez szerkesztett vázlat kusza vonalain megfigyelhető, hány féle variációt készített, míg elérte a végeredményt.
Számtalan újítás, futurisztikus elképzelés fűződik nevéhez, amelyek úttörő jelentőségűek voltak. Mivel nagyon bizalmatlan volt környezetével, nem adta ki terveit. Ezért Leonardo da Vinci találmányai közül nagyon sok teljesen elveszett, csak utalásokból lehet tudni róla.
Többek közt foglalkozott a Róma környéki mocsarak lecsapolásával. Rendkívül érdekelték a repülő szerkezetek, melyeket tanulmányozott. Légcsavart tervezett, ez az alapja a mai helikoptereknek is.
Mivel rendszeres háborúk folytak az egyes városállamok között, nagy igény volt a harcászati dolgok fejlesztésére. Leonardo da Vinci találmányai között láthatunk ostromhoz való íjász gépet, ostrom katapultot, tankot, sarlós harci szekeret, több csövű ágyút is. Sőt a tengeralattjárót, a békauszonyt és a búvárruhát is megálmodta, lerajzolta.
Mechanikus szerkezetei a kétkezi munkát segítették. Tervezett posztóvágót és nyomdagépet, desztillálót és forgatható tetejű szélmalmot egyaránt. Anatómiai kutatásai révén ismerte és lerajzolta a szemlencsét, a látósugarat, lencséket, szemüvegeket, tükröket tervezett.
Mint a király első festője, mérnöke és építésze, évenként ezer francia aranyból vert pénzérme járadékot kapott. Két év után megbetegedett, jobb keze lebénult, de tovább festett és rajzolt. 1519. május 2-án, 67 éves korában távozott az élők sorából. Az Amboise kastély Szent Hubert-kápolnájában helyezték örök nyugalomra.
Leonardo da Vinci halála kapcsán egy legenda maradt fenn, miszerint Ferenc király halála órájában mellette volt, az idős művész fejét a karjában ringatta. A jelenetet több festő megörökítette, köztük Jean Auguste Dominique Ingres (1780-1867) francia festő is.
Ez lett a reneszánsz zseni, Leonrado da Vinci munkásságának leggazdagabb gyűjteménye, mely Codex Atlanticus néven ismert, s melyet Pompeo Leoni (1530-1608), olasz szobrász, éremművész, Leonardo tanítványa rendszerezett két kötetben, 1119 papírlevélen, 2238 oldalon.
Ma a milánói Biblioteca Ambrossio könyvtárban található.
Forrás: Wikipédia, Da Vinci Studio
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
