Előbb Alsóbodokon hálaadó szentmisével zárták az Isten szolgája Esterházy János Emlékévet, amelyet tavaly, a mártír politikus születésének 120. évfordulója alkalmából hirdettek meg. Majd Komáromban a március 14-i születésnapján az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás a Felvidéki Értékőrzőkkel közösen tartott a gróf áldozatvállalásásához méltó zárórendezvényt, amelyen a vértanúhalálának 65. évfordulójára is emlékeztek a Nádor utcai Esterházy-emléktáblánál összegyűlt tisztelői.
Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész egy szép Szabó Lőrinc-verssel adta meg az eseményhez méltó alaphangot. A Pravda főszerkesztő-helyettese, Miroslav Čaplovič ominózus cikkét is felidézte, amelyben Esterházy Jánost (Nyitraújlak, 1901. március 14 – Mírov, Csehszlovákia, 1957. március 8.) bűnözőnek nevezte, illetve a cikkében elítélte Orosch János nagyszombati érseket, aki „ egy bűnöző előtt rója le kegyeletét…“.
Majd Mihacs Szilvia, a napokban létrehozott Felvidéki Értékőrzők egyik alapító tagja üdvözölte a megemlékezés résztvevőit, köztük Molnár Imre történészt, Esterházy-kutatót. Azután átadta a szót Knirs Imrének, az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás elnökének, aki kezdeményezője volt a 2011. november 17-én felavatott Esterházy-emléktábla elhelyezésének. Felidézte annak kálváriáját: ötször kérvényezték, hogy az kikerülhessen különböző komáromi helyszínekre. Miután a kérelmüket mindannyiszor elutasították, azt magánterületen, a Nádor utcai kávézója falán helyezték el.
Sajnos, vannak, akik pár év alatt sem nyugodtak bele abba, hogy a mártír gróf emléke előtt hol többen, hol kevesebben tisztelgünk.
Ennek ellenére mi mécseseket gyújtunk, koszorúzunk, remélve, hogy ez a hagyomány nem fog kihalni. Ezentúl is minden évben hajtsunk fejet annak az emléke előtt, akire minden felvidéki magyar ember büszke lehet!“ – fogalmazott Knirs Imre.
Azután Sál Attila, az Esterházy Akadémia végzős hallgatója méltatta Esterházy gróf tettrekészségét, hiszen ő nem a passzív szemlélődés embere volt, hanem pártelnökként, parlamenti képviselőként is értünk, felvidéki magyarokért munkálkodott. Segített a zsidó honfitársainak, bátorította a rabtársait, mindannyiunk számára példaképül szolgál.
Ne csak emlékezzünk rá, a cselekvő emberre, hanem legyünk a tanulói – tanuljuk el tőle a szolgálat művelését!“
– fogalmazott az ifjú szónok, kiemelve a nagy példakép bátorságát, őszinteségét is. Felhívta a figyelmet a lévai Esterházy-emléktáblára, amelyre arany betűkkel ezt vésték: „Nem lehet helye a lemondásnak“, emlékeztetve, hogy a felvidéki magyarság jövőjéről sem szabad lemondanunk.
A jelenvevők közösen elénekelték a Himnuszt, s a főszervezőkön és vendégeken kívül bárki koszorút, virágot, mécseseket helyezhetett el a Nagy János Esterházy-díjas szobrászművész által készített domborműnél, amely a mártír gróf börtönbeli arcát ábrázolja, feltüntetve egykori rabszámát is. Molnár Imre kérésére mindnyájan egyperces némasággal tisztelegtek a tavaly márciusban elhunyt jeles alkotó emléke előtt, akinek az utolsó munkája éppen egy Esterházy-emlékplakett volt.
A megemlékezés második felében a Viking pubban levetítették az Apám, Esterházy János című kisfilmet, amelyben a politikus lánya, Malfati Esterházy Alice emlékezett vissza az egész családjukat sújtó üldözésekre. Ez a film részét képezi a Zsigmond Dezső által rendezett Triptichon, avagy Esterházy János szárnyasoltára című 3 részes történelmi dokumentumfilm-sorozatnak, amelyben producerként Csányi János, történészként pedig Molnár Imre működött közre, s a Duna TV már sugározta.
A szívbeli Esterházy-kutató érdekfeszítő előadásában kijelentette:
Esterházy gróf élete egy hollywoodi téma, de ott nincsenek hozzá hasonló hatalmas szemlyiségek és az övéhez hasonló kimagasló teljesítmények…“
Örömmel nyugtázta, hogy Kárpát-medence-szerte egyre többen vállalják fel Esterházy János szellemi örökségét. Ezt bizonyítja a róla írt több színdarabon és könyvön kívül a Kárpát-medence-szerte meglevő 46 emlékhely is, amelyek kétharmada a Felvidéken található. Alice saját apjáról mondott szavait idézte: „Neki a felvidéki magyarság volt a családja, a saját családja pedig csak azután következett“. A gróf halálra ítélésével az egész felvidéki magyarság nyakára tették a kötelet, az 1957-ben börtönben bekövetkezett halála pedig a felvidéki magyarság drámai sorsát, meghurcolását is jelképezi. Ezért Molnár Imrének küldte el az apja utolsó ereklyéjét, a szemüvegét, amit családja a mírovi börtönben bekövetkező halála után kapott vissza. Úgy gondolta, hogy ez az ereklye legméltóbb helyen az Alsóobodokon létesülő Esterházy-emlékkápolnában lehet.
Az is elhangzott: mivel Esterházy jele, vezérlő csillaga egész életében a kereszt, nem pedig a horogkereszt volt, úgy a mai felvidéki magyarok számára maga Esterházy János lehet a jel, amelyet bízvást követhetünk. A szenvedésének, ami nem volt hiábavaló, megváltó ereje van, megmaradásunkat szolgálja. Az alsóbodoki emlékhely pedig valamennyi meghurcolt emlékhelye lehet, akiknek a hamvai név nélküli pléh urnába, majd jelöletlen tömegsírokba kerültek. Id. Batta György irodalmár-publicista is már korábban elköteleződött Esterházy János mellett, s most ekképp fogalmazott: „Ha az ő példáját, életszemléletét követnénk, nagyon sok dolgon pozitívan változtathatnánk, mert rajta keresztül az Isten is velünk van“. Nagy Ferenc versmondó az általa írt Esterházy János emlékére című verset mondta el, Molnár Imre pedig zárszavában arra sarkallt, hogy sose dobjuk el az Isten-hitünket. Végül több Esterházyról írt könyvet megvásárolhattak és dedikáltathattak is az érdeklődők.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
