Ilyentájt áldásos, meghitt, kellemes karácsonyi témákról kellene írni. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberi gonoszság ilyenkor sem tart szünetet. Velem is megesett egy kellemetlenség.
Közvetlenül karácsony előtt kimentem a temetőbe, hogy letisztogassam a sírkövet, és gyertyát gyújtsak.
Épphogy elkezdtem a munkálkodást, egy férfi kilopta a táskámból a pénztárcámat.
Pedig a táskát magam elé tettem le a sírra, munka közben a térdemmel minduntalan hozzá is értem, de amikor lehajoltam, hogy a földre lesöpört faleveleket a kislapátra söpörjem, és beleszórjam a reklámszatyorba – ez talán 10 másodpercig tartott – amaz a szomszéd sír fejfája mögül csak előrehajolt, kinyújtotta a karját, s máris elemelte a pénztárcámat. Valahogy így képzelem el, mert mindebből semmit sem láttam, hiszen a hátam mögött ment végbe. Amikor kiegyenesedtem, a szemem sarkában megvillant egy szürke alak árnya. Megijedtem. Csak nem szellem? Akkor ocsúdtam fel, amikor észleltem, ahogy nagy léptekkel távolodik tőlem a szemben lévő sír végéhez, ott pedig az átjáró ösvényen nekiiramodik a kijárat felé. Akkor már sejtettem, mi az ábra.
Szinte ledermedve bámultam a távolodó férfi után. Senki sem volt a közelben.
Felhívtam a rendőrséget. Kikérdeztek, majd kiküldték utánam a helyileg illetékes járőrt. A két kiszálló rendőr is kikérdezett, visszamentünk a sírhoz (tíz percnyi baktatás felfelé a meredek dombon), hogy lefényképezhessék a táskámmal együtt. Aztán utasítottak, hogy menjek el a járási rendőrőrsre. Ott kihallgattak, felvették a jegyzőkönyvet, majd újra elmentünk a temetőbe. Merthogy a járási rendőrségnek a saját szakemberük fotódokumentációjára van szüksége. Aznap tehát harmadszor is felkaptattam a dombra. De ezzel végre befejeztük a helyszínelést és a többi szükséges rendőrségi eljárás menetét. Mindezek után öt órára értem haza (déli egykor mentem el otthonról).
S hogy mi a folytatás?
Most izgatottan várom, hogy majd értesítenek: a tettest előállították!
Meg hogy előkerült a pénztárcám a pénzzel együtt, s a tolvaj személyesen szeretne bocsánatot kérni tőlem, sőt kárpótolni is szeretne az átélt sokkért… Mert hát régebbi tapasztalataimból és ismerőseim elbeszéléséből kiindulva biztos lehetek benne, hogy így lesz. Hát nem?
A rendőrségnek ilyen esetekben nincs könnyű dolga, nem is méltatlankodom, ha mégsem kerül elő a bűnös.
A komolyabb bűnözőket sikeresebben nyomozzák ki, mint az ilyen pitiáner tolvajokat, mert ezek simán felszívódnak, beolvadnak a tömegbe, és nagy gyakorlatuk van abban, hogy azonnal megszabaduljanak az árulkodó tárgyaktól, a pénz pedig mindenkinél egyforma. De magamat sem hibáztatom. A tolvaj sokkal dörzsöltebb annál, mint ahogy én a kézitáskámra vigyázni tudtam – pedig nagyon óvatos vagyok.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
