A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén szolgáló kántorok, énekvezetők nagyböjti lelkinapra érkeztek március 2-án Debrecenbe, az Egyházmegyei Kateketikai Központba.
A jelenlévőket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nevében Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, plébános köszöntötte, majd Dobos Mihály kántor, egyházzenész (Debrecen, Szent Anna-székesegyház) és Náray Máté kántor, egyházzenész (Debrecen, Megtestesülés-templom) tartottak szakmai előadást a jelenlévőknek.
„Amikor a kántorok, énekvezetők keresik a helyüket Isten nagy családjában, az Egyházban, akkor új felfedezéseket tehetnek. Mindnyájan Isten népét alkotjuk, amely a legerőteljesebben akkor válik nyilvánvalóvá, ha az oltár köré gyülekezik, hogy megváltását ünnepelje és bemutassa az új és örök szövetség áldozatát. Ennek eszményi megvalósulása az, ha egy részegyház vezetője, a püspök is jelen van a papságával, illetve a hívek egész közösségével. Isten népe hierarchikusan rendezett közösség, ebben a közösségben a kántorok, az énekvezetők valódi liturgikus szolgálatot látnak el, megbízatásukat az Egyháztól kapták, hogy a szolgálat zenei részét megfelelő lelkülettel és szakértelemmel lássák el” – kezdte köszöntő gondolatait Krakomperger Zoltán általános helynök, majd azon normákra is rámutatott, amelyek segítik, hogy a kántorok, énekvezetők liturgikus szolgálata megvalósulhasson.
Normaként említette a tanulékonyságot, amely vonatkozik a hitbeli, valamint a szakmai ének-zenei tanulékonyságra. Ezzel párosul az alázat lelkülete, ami azt jelenti, hogy tudatában vagyok képességeimnek, érzékelem a határaimat, felmérem lehetőségeimet, és talentumaimat nem rejtem véka alá. Krakomperger Zoltán azt is hangsúlyozta, hogy a kántor Istent és az Ő nagy családját, a hívek alkotta Egyházat szolgálja. Tehát ez a szolgálat nem önmegvalósítást jelent. Isten szolgálatát úgy lehet valóra váltani a kántoroknak, ha a lelkület és a liturgikus ének-zenei szakértelem legjavát szólaltatják meg éppúgy az énekvezetéssel, mint a személyes énekléssel, hangszerjátékkal.
Az általános helynök következő normaként említette annak megvalósulását, hogy a kántorok, az énekvezetők tevékeny részvételre segítik a híveket a liturgián és a szent cselekményekben, hogy azok ne csak hallgassák a kántor és énekvezető énekét, hanem vele együtt énekeljenek. Továbbá Isten népének javát azzal is gyarapítják, amikor a híveknek újabb liturgikus énekeket tanítanak megfelelő ütemezéssel, fokozatosan és türelemmel. Azt is kiemelte, hogy fontos a hangszer alapos ismerete, amelyet a kántor használ Isten dicsőítésére. Ez azt feltételezi, hogy a hangszer lelkét is engedi felszabadulni, valamint a hívek közösségének a lelkét is a játékával, éneklésével.
Végül Krakomperger Zoltán köszöntötte a jelenlévők között a legidősebb, a 70 éves Répási Borbála hajdúszoboszlói kántort, valamint a legfiatalabb, a 13 éves Papi Kristóf fényeslitkei kántort.
Az előadásokat követően a lelkinap a Szent Anna-székesegyházban bűnbánati liturgiával folytatódott, amelyet szintén az általános helynök vezetett. A bűnbánati liturgián gyónásra is volt lehetőség.
A program ebéddel zárult, majd Krakomperger Zoltán a székesegyház emeleti termeiben lévő „Őseink hite” állandó kiállítás megtekintésére invitálta a jelenlévőket.
Szöveg: Kovács Ágnes
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
