A kárpátaljai Forgolány szülöttje, Bíró Bernadett 2023 októbere óta Zselízen teljesít szolgálatot a Nemzetpolitikai Államtitkárság által 2015 tavaszán elindított, a Kárpát-medence szórványmagyarságát segíteni igyekvő Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. Vele beszélgettünk.
Meglátásod szerint milyen hatással van a szórványmagyarságra a Petőfi Sándor Program?
A Petőfi Sándor Ösztöndíjprogrammal az a Nemzetpolitikai Államtitkárság célja, hogy támogassa és erősítse a külhoni magyar közösségeket. A számadatok azt tükrözik, hogy az utóbbi években lelassult a magyarság asszimilálódásának az üteme. Reménykedem benne, hogy ez részben a programnak is köszönhető.
Hogyan találtál rá a programra? Mi ösztönzött, hogy jelentkezz?
Egyetemistaként, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát látogatva hallottam először a programról. Már 2022-ben jelentkezni szerettem volna, de az egyik tanárom azt ajánlotta, hogy csak a tanulmányaim befejezése után próbálkozzam, mivel abban az évben halasztanom kellett volna. Leginkább a tudásvágy és a kíváncsiság motivált. Korábban már többször is jártam Szlovákiában, átutazóban, de alig tudtam valamit az itteni magyarok életéről, mindennapjairól. A jelentkezési űrlapon három célországot lehetett megjelölni; kettőnél Szlovákiát választottam, a harmadik Románia volt. A személyes interjú során elmondták, hogy ide küldenek, ugyanis Felvidék 2:1-re nyert.
Milyen helyi szervezetekkel, intézményekkel működsz együtt?
Fogadószervezetem a Csemadok zselízi alapszervezete. Kulturális és sportesemények nem mindennap vannak, viszont szeretem hasznosan tölteni az időm, így a helyi alapiskola és a református közösség életébe is bekapcsolódtam. Hithű keresztyén pedagógusként kötelességemnek érzem, hogy segítsem e szervezetek munkáját.
Milyen tevékenységet végzel a helyi magyar közösségben?
Leginkább a különböző rendezvények lebonyolításában segítek; igyekszem meghallgatni az itt élőket és megvalósítani az ötleteiket. Megemlíthetem például a nyugdíjasklub és a társasjátékos estek elindítását. A közelmúltban zárult le annak a beíratkozási kampányvideónak a forgatása, amelyben tevékenyen részt vettem, s az alapiskola könyvtári adatbázisának a frissítése is folyamatban van.
Mi volt eddig a legmeghatározóbb élményed a program során?
Az itteniek értenek a kacsa elkészítéséhez; megtapasztaltam, hogy a kacsa is lehet finom. Sikerült továbbá rendesen elsajátítanom az ablaktisztítás művészetét, a pacal megszerettetését azonban még nekik sem sikerült elérniük. Komolyra fordítva a szót: itt minden napom élmény, s nem tudnék kiemelni egyet sem. Az viszont biztos, hogy a program során rugalmasabb, elfogadóbb és nyugodtabb lettem, mert nap mint nap éreztetik velem, hogy közéjük tartozom.
Milyen kihívásokkal szembesültél?
Az első hónapokban azt vettem észre, hogy sokszor kérdezem: ott tudnak magyarul? Ez logikus is, hiszen a szlovák nyelvet nem ismertem, s picit féltem, hogy nem fogok tudni érvényesülni. Ez végül éppen ellenkezőleg történt…
Miben más az itteni magyar közösség, mint a kárpátaljai?
Már a magyarság eloszlása is különbözik: Kárpátalján tömbben, a Felvidéken szétszórtabban élnek. Ebben is gyökerezhet az, hogy összetartóbbnak látom a kárpátaljai közösséget, de oktatási, kulturális és egyházi szinten is sok különbséget véltem felfedezni. Egyet viszont kijelenthetek: mindkét közösség befogadó.
Hol látod a jövődet a program befejezése után?
Még nagyon kaotikus, s ez megrémiszt. Szeretnék visszatérni ide, de a kieső nyári időszakot még nem tudom, hol fogom tölteni. Ember tervez, Isten végez.
Mit gondolsz, hogyan lehetne hatékonyabban segíteni a szórványban élő magyarokat?
Elsősorban úgy, ha azoknak az országoknak a vezetői, ahol a magyarok kisebbségben élnek, segítenék őket, nemcsak a magyar állam. Nekik mindenképpen éreztetniük kellene, hogy fontosak és van létjogosultságuk. Továbbá több olyan fórumot, rendezvényt szervezni, ahol az elszakított területen élők találkoznak, megosztva egymással életútjukat, kihívásaikat, örömeiket. Ezekből táplálkozva, biztos vagyok benne, hogy ragaszkodóbbak lennénk magyarságunkhoz.
Mit jelent számodra a magyar identitás?
Önmagamat, gondolataimat, nyelvemet, történelmemet, irodalmamat – egyszóval mindent, ami magyar. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a nemzetnek lehetek a tagja. Ezer éve itt vagyunk, hiszem azt, hogy még ugyanennyit megélhetünk. Úgy kell élnünk, hogy az unokáink is így lássák, gondolják és érezzék. Akkor nem lesz gond. Azt mondják, az az igazi magyar, akinek az unokája is magyar. Tiszteletre méltó lenne, ha mindenki így látná, és ennek megfelelően cselekedne. Nem is merülne fel senkiben a megmaradás kérdése.
Megjelent a Magyar7 2024/19.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
