2021 nyarán felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvénye keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról.
Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele”.
X X X
Az előző cikkekben már érintettem Medvesalját és a Vály völgyet is. Az új évezredben újra visszatértem, visszatértünk ezekre a dal- és tánchagyományaiban gazdag palóc és barkó néprajzi tájegységekre is, a Tornaljától lefelé délebbre eső magyarok lakta alsó gömöri vidékre. Mindkét területre az általunk végzett gyűjtések eredményeivel sikerült felhívni az MTA Zenetudományi Intézetének a figyelmét is. Táncvonalon főleg Pálfy Gyula tudományos kutató jeleskedett. Mind a két altáji néprajzi egységben több alkalommal gyűjtést végeztünk. A barkó falvakban 1984-ben Gömöralmágyban és Péterfalán végzett filmes néptánc gyűjtést az MTA Zenetudományi Intézetének kutatócsoportja. Ha jól emlékezem Sárosi Bálint és Halmos Béla voltak a dalok és zenei hagyományok gyűjtői. Az adatközlőket a Csemadok falusi alapszervezetének éneklőcsoportja és az általuk megszólítottak képezték. Medvesalján 1985-ben a néprajzi nyári tábor keretében voltunk vagy húszan az amatőr gyűjtők. Jelen volt Ág Tibor népdal- és zenegyűjtő is. A táncosok közül Tóbisz Ferenc tanár, a gortvai AKI Barkóca gyerek-tánccsoportjának a vezetője volt a legaktívabb. Az egész csapat napközben járta a falvakat, Medvesalja szlovákiai településeit Medveshidegkutat, Vecseklőt, Tajtit, Egyházasbástot, Óbástot, Bakóházát, utána a szálláshelyen a gyűjtési szalagot átadtuk Ág Tibornak, ő a dalokat átmásolta a saját szalagjára, hogy később otthon, nyugodt körülmények között szakszerűen dokumentálhassa. Mi, táncgyűjtők is átmásoltattuk a szalagjainkat Tiborral, mert a beszélgetéseink közben egy-egy dalt, illetve a táncok kísérő dallamait is magnószalagra rögzítettük.
A Vály folyó völgyébe 1990-ben jutottunk el. Pálfy Gyula az MTA ZI munkatársa az SzTA ZI-től meghívást kapott kéthetes néprajzi gyűjtőútra. A Szlovák Tudományos Akadémia engem kért fel kutatótársul és saját autóval sofőrnek. A kiszállással kapcsolatos költségeket az SzTA viselte. Tíz napig jártuk a községeket, kutattuk a 19. és a 20. századok magyar közösségeinek társadalmi életét és a beszélgetésekben rögzítettük a beszélgető társ, az úgynevezett „adatközlő” véleményét. A gyűjtőút utolsó két napján filmre rögzítettük a mindkét tájegységben feltárt tánchagyományokat. A Vály völgyi filmezéshez Agócs Gergellyel és Varga Norberttel újra aktivizáltuk a Molnár László prímás vezette valamikor volt alsókálosai zenekart, amelynek a tagjai az 1950-es, ’60-as években már elköltöztek a faluból. A Molnár zenekar Farkas József és az előbb nevezettek szorgalmából jelentős sikereket ért el a budapesti Fonó Utolsó órában népzenei kutató műsorában. Több alkalommal voltak Budapesten, ahol kiváló körülmények között rögzítették a zenekar összes ismert hagyományos dalkészletét.
Mindkét területről a gyűjtések anyagát tartalmazó könyv jelent meg a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahely és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Budapest közösen jegyzett kiadásában, a Gyurcsó István Alapítványi Könyvek sorozatban, 70. és 79. sorszám alatt. 2016-ban a Pálfy Gyula – Takács András: A Vály-völgy hagyományos táncai és táncélete, szerkesztette Dóka Krisztina, valamint 2019-ben a Takács András: Medvesalja hagyományos táncai és táncélete, szerkesztette Dóka Krisztina. A könyvek megjelentetését támogatta a szlovákiai KULT MINOR és a magyarországi Magyar Művészeti Akadémia. A filmre vett táncok DVD lemezen a könyvekhez csatolva kerültek kiadásra. A könyvekben az adatközlők a táncok jellemzése mellett a táncolási, szórakozási lehetőségekkel bőven foglalkoznak. A Könyvek a Dunaszerdahelyen működő Magyar Kulturális Intézetben, ill. nyáron augusztusban, Zselízen az 51. Országos Népművészeti Fesztivál könyvsátrában beszerezhetők.
A Gömörben végzett gyűjtéseimből, ill. többekkel közösen végzett gyűjtéseinkből koreográfiák készültek. Párat, a jelentősebbek közül közlök: Takács András: Pásztortánc, készült az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes részére, 1958-ban, Kvocsák József: Vasvári páros és lippentős, készült az Ifjú Szivek MDTE részére, 1962-ben, Ádám Lajos: Bányász legenda, készült a Gömör Népi Együttes, Rimaszombat részére, Kamarás Imre: Cickaranyi baranyi, készült a Celulozár Táncegyüttes, Gömörhorka részére, Takács András: Gömöri vasvári verbunk és páros készült a Búzavirág Táncegyüttes, Rozsnyó részére, Quittner János: Fordulj botom, fordulj – szilicei pásztortánc, készült a Szőttes Kamara Néptánc Együttes, Pozsony részére. Aztán a gömöri tánc-,dal- és zenehagyomány kultúra egyre ismertebbé vált, annyira, hogy mára már minden valamire való magyar néptáncegyüttes és tánccsoport műsorában közkedvelt műsorszámként van jelen. Műsorán tartja Magyarországnak mind a négy hivatásos táncegyüttese: a Magyar Állami Népi Együttes, a Honvéd Népművészeti Együttes, a Budapest Táncegyüttes és a Duna Művészegyüttes is.
Évtizedek óta a táncházakban is szívesen tanítják és tanulják. Eljutott a tengerentúlra is. 1992-ben Kanadában Hégli Dusánnal tanítottuk Montrealban és Oszakában. Tanítottam Svájcban Bernben, az NDK-ban, Németországban Münchenben, Magyarországon Szekszárdon, valamint a Népstadionban rendezett táncház-találkozókon, és főleg itthon sok éven keresztül. A Szőttes elvitte Ausztráliába, az Ifjú Szivek Amerikába, Varga Ervin éveken keresztül tanította Japánban, Füzék Gyuriék pedig a táncházakat megőrző erdélyi Széken, az erdélyiek által ott rendezett nyári táborban.
A borzovai hagyományőrzőkkel a Szlovák Televízió kassai szerkesztősége készített néprajzi filmet, amelybe beledolgozták a Borzován feltárt és felújított táncokat is. A forgatókönyvet Sebők Géza, volt Szőttes táncos, egyetemet végzett néprajzos írta.
Könyvben, kiadványban a nevemmel, ill. a nevemmel is jelezve a következő kiadványok jelentek meg: Pásztortánc – tánckép a szilice-borzovai pásztorok életéből, 1960, Népművelési Intézet, Bratislava. Eredeti Magyar Népi Táncok IX. füzete, 1971, Népművelési Intézet, Bratislava. Takács András – Fügedi János: Gömöri Népi Táncok,1992, Madách Lap- és Könyvkiadó, Pozsony, Vály-völgy hagyományos táncai és táncélete – Gyurcsó István Alapítványi könyvek 70. 2016, Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és az MTA Bölcsésztudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Dunaszerdahely – Budapest. Medvesalja hagyományos táncai és táncélete – Gyurcsó István Alapítványi könyvek 79. 2019, Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és az MTA Bölcsésztudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Dunaszerdahely – Budapest.
Azért e nagy felsorolás, mert azt szeretném mindenkivel tudatni, hogy micsoda nagy karriert futott be a Gömör hagyományos magyar tánckultúrája, a Vasvári tánckultúra: a karéjos, a falusoroló tavaszi leánytáncok, a szakácsnők karéjosa, a lippentős csárdás, a hármas csárdás, a botos tánc, a pásztorbotolók, a botforgatók, a Vasvári verbunk, a Vasvári lakodalmi tréfás verbunk, a gólyatánc és a táncokkal kapcsolatos játékok.
Kedves Olvasó, hálás vagyok érte, hogy a cikksorozaton végig velem voltak. És azért különösen hálás lennék, ha valaki a fiatalabb koreográfusok, tánckutatók közül felvállalná az eddig feltárt és felgyűjtött gömöri táncok egy kiadványba vagy kiadvány sorozatba beszerkesztését, megjelentetését.
(Vége)
Takács András
az MMA Köztestületi tagja, Martin György Díjas néptánckutató
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
