A magyar korona országaiban évszázadokon át uralkodó Habsburg-ház családtagjai közül hazánkban ritka népszerűségnek örvendett Ferenc József felesége, Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő (1837-98), (köz)kedvelt becenevén Sisi. Drámákkal nehezített életében a rokonszenv együttérzéssel és – erőszakos halála után – őszinte gyásszal is kiegészült.
A császárhoz 17 évesen hozzáadott bakfis nehezen viselte a bécsi udvar protokolláris szigorúságát, amelyet anyósa akarnok természete csak fokozott. Az így keletkezett görcsök lassan oldódtak, dacára férje – uralkodói körökben ritkán tapasztalható – érzelmeinek, de gyermekei születésével is csak elhúzódva sikerült megtalálnia helyét a Hofburg hierarchiájában.
Személyes tragédiáját, fia önkezű halálát sohasem tudta feldolgozni: a trónörökös Rudolf 1889-ben történt öngyilkossága után még inkább visszahúzódott a protokoll által megkívánt kötelességektől, a társasági élettől, szinte folyamatosan fekete ruhát viselt. Így láthatták őt az alattvalók utazásai során, amelyekbe szinte menekült a reá nehezedő gondok elől.
1898-ban – tanácsadói óvása ellenére – Svájcba látogatott, egyik magyar társalkodónője és bizalmasa, Sztáray Irma társaságában.
Genfben a Beau Rivage Szállóból a tó partján húzódó festői sétányon át a hajóállomásra indult, amikor egy olasz anarchista, bizonyos Luigi Lucheni fellökte és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta. A rablótámadásnak vélt merényletet követően Erzsébetet járókelők felsegítették, így még elérték az induló hajót. Nem sokkal később azonban rosszul lett a fedélzeten, utolsó kérdése magyarul hangzott el: „Mi történik velem?”
A hajó visszatért a kikötőbe, ahonnan az eszméletét vesztett asszonyt korábbi szállodai lakosztályába szállították. Ott azonban az orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
Magát a királynét egy héttel a gyilkosság után, szeptember 17-én Bécsben, a kapucinusok templomának császári kriptájában helyezték végső nyughelyére fia, Rudolf koporsója mellé.
Erzsébet királyné kétszer is járt a holland Zandvoort városában: 1884-ben és 1885-ben. Sisi 1884-ben három hetet töltött itt, bizonyos doktor Mezger fizioterápiás kezelésén. 1885-ben négy hétre visszatért Dr. Mezger terápiájára, de az keveset segített rajta. Ezen látogatásoknak állítottak emléket 2004-ben közvetlenül a tengerparti sétányon a város hétszáz éves ünnepségének részeként, amelyen jelen volt az osztrák és a magyar nagykövet is.
Még egy pillantást hadd vetek Rád, drága tengerem! Aztán: adieu! – vagy au revoir?… Így is remélhetem? –
Szép csendes, holdas éjszakán Mondok búcsút neked; Elnézem messze csillogó Ezüstös testedet…
Mikor fövény-partod felett Végig simít a nap, Már nem talál itt engemet: Gyors szárnyam elragad.
Körötted majd lebeg tovább Fehér sirály-sereg – S hogy egy hiányzik közülük, Tán észre sem veszed.
(Ford: Mészöly Dezső)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
