Emléktáblát helyeztek el Mészáros István neveléstörténész, Mindszenty József első kutatója emlékére egykori lakóháza falán Budapest XII. kerületében. A mementóul szolgáló márványlapot, amelyet a Hegyvidéki Önkormányzat és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány készíttetett, szeptember 15-én délelőtt avatták fel.
A Csaba utca és a Hajnóczy utca sarkán álló házban élt és dolgozott 2021 áprilisi haláláig Mészáros István professzor. Egy olyan korban választotta kutatása tárgyának a katolikus nevelés történetét és Mindszenty József bíboros, hercegprímás személyét, amikor ezért nem sok jót remélhetett a kommunista államhatalom képviselőitől.
„Néhány dolog fel van írva ezen az emléktáblán, de ha egyetlen szóval kellene illetni Mészáros István életművét, akkor talán mindnyájan a »tanítót« választanánk – fogalmazott beszédében Kovács Gergely, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője, Mindszenty bíboros boldoggáavatási ügyének posztulátora. – Ő volt a tanár, ezt a krisztusi hivatást választotta, és tette sajátosan személyessé. A lélek és a szellem művelésének levegőjét árasztotta maga körül. Ez magasztosnak hangozhat, de ha felidézzük az ő hangját, az ő lényét, akkor olyan egyszerű, olyan emberi és olyan természetes, ahogy sokunk nevelője, mestere, példaképe, biztatója és inspirálója lett.”
„…teljes mélységében ember volt, egy közülünk” – Ezt a gondolatot Mészáros István mondta Mindszentyvel kapcsolatban, de Kovács Gergely szerint „Pista bácsira” ugyanannyira illik és igaz; a bíboros első magyarországi kutatójának több közös vonása volt a hitvalló főpásztorral. Mészáros István élete utolsó éveiben sokat idézte Comeniust az emberi élet hét korszakáról, és sokszor mondta, hogy már menne felesége, Klári néni után, de elvágyódva sem veszítette el az életszeretetét, a lelki, szellemi és emberi nyitottságát, érdeklődését, és halála pillanatáig mindig a jót kereste, a jót értékelte. „A több jót, a nagyobb jót és a legkisebbet is, ami jó. Ezt tartom az ő legszentebb és legértékesebb örökségének” – fogalmazott Kovács Gergely.
Mészáros István 1927. január 26-án született Pestújhelyen. 1945-ben kitüntetéssel érettségizett az esztergomi bencés gimnáziumban. 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) tanári oklevelet, majd 1959-ben ugyanott egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1960-ban középiskolai tanárként publikálta első írását (Első magyar ábécéskönyveink). 1963 és 1968 között az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, 1965 és 1976 között az MTA Neveléstörténeti Albizottságának tagja, majd titkára volt. 1967 és 1976 között a Magyar Pedagógia című szakfolyóirat szerkesztője. 1973-tól a neveléstudományok kandidátusa, 1968 és 1988 között adjunktus, docens, majd professzor az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Neveléstörténészként az uralkodó kultúrpolitikai irányzatoktól függetlenül, megalkuvás nélkül, hitelesen tárta hallgatói és olvasói elé a különböző korok nevelésügyének legfontosabb kérdéseit, különös figyelemmel a katolikus intézményrendszer és pedagógiai gondolkodás történetére. 1988-tól az MTA doktora, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes tanára (1991), a Szent István Tudományos Akadémia tagja (2000), a Kaposvári Egyetem díszdoktora (2007).
Életének meghatározó alapelveit „két hatalmas szálfa-ember” példájából merítette: Kodály Zoltán és Mindszenty József alakjaiból. Fiatal diákként tanúja volt a hercegprímás szabadságküzdelmének. Részt vett a Boldogasszony éve (1947. augusztus 15. – 1948. december 8.) főbb rendezvényein, ahol személyesen megérintette a bíboros kisugárzása.
Műveinek sorából kiemelkedik az Egy kultusz a 21. században. A Mindszenty-tisztelet története 1975–2005 című írása. Hatalmas feladatot végzett a Mindszenty Alapítvány felkérésére is, amikor összeállította a szenttéavatási eljáráshoz szükséges történeti bibliográfiát. Segítségére, szakmai és baráti tanácsaira mindig számíthattunk.
Sok más elismerés mellett 1998-ban Stephanus-díjban, 2001-ben Fraknói Vilmos-díjban, 2004-ben Klebelsberg-díjban részesült. 2003-ban Teleki Pál-, 2005-ben Mindszenty József-emlékérmet kapott. 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült. 2015-ben Erdő Péter bíborostól ő vehette át a Mindszenty Alapítvány Kuratóriuma által elsőként odaítélt Mindszenty József-életműdíjat.
„Vivit et vivat Pannoniae Sacrae” („Élt és éljen a Szent Pannóniáért”) – ez a szintén Mindszentyről szóló idézet szerepel az újonnan felavatott emléktábla tetején. Mészáros Istvánra épp úgy jellemző ez a gondolat, mint a hercegprímásra.
Az emléktáblát Lambert Zoltán protonotárius, kanonok, a lakóházzal szemközti városmajori templom nyugalmazott plébánosa és Gidófalvy Dénes, a Hegyvidéki Önkormányzat Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke leplezték le.
Ezt követően az önkormányzat, a Mindszenty Alapítvány, a család, a Mika Sándor Egyesület koszorúit helyezték el az emléktáblánál, majd a jelenlévők is elhelyezhették virágaikat.
A megemlékezés végén lejátszották azt a hangfelvételt, amelyen Mészáros István Mindszenty bíboros családfelajánló imáját mondja el.
Nagy tudóshoz illő alázatosság, szelídség, hit és családja iránti szeretet jellemezte Mészáros Istvánt – így emlékezik vissza Lambert Zoltán nyugalmazott plébános, aki a professzorral karöltve őrizte meg és adta tovább a Városmajorból induló Mindszenty-zarándoklat tradícióját. „Nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy ő, a tudomány embere és a hit csodálatos tanúságtevője, számít az én gondolataimra, segítségemre, főleg a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatban.” Zoltán atya havonta rendszeresen járt a professzorhoz, amikor még élt a felesége, majd később is, egészen Mészáros István haláláig.
A család nevében Földessy Lászlóné, a történész feleségének unokatestvére helyezett el koszorút az emléktáblánál. Mészáros Istvánéknak nem lehetett gyermekük, így az ő lányát tekintették egyfajta fogadott gyermeknek, unokáját pedig a pótunokájuknak. „Mondtam a lányomnak: »Hagyd a Pista bácsit dolgozni!« »Csak hadd üljek itt a lábainál!« – mondta ő, és Pista bácsi olyan jó ember volt, hogy hagyta, hogy ott legyen mellette, amíg ő elmélyedt a kutatásaiban.”
Szerző: Agonás Szonja
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
