A szlovák közszolgálati televízió esti híradójában hangzott el, hogy az országban minden ötödik egyetemista megvásárolja a szakdolgozatát. Tehát nem maga írja a diplomamunkáját, mint hajdanán, hanem megveszi ötlettel, tartalommal, bekötéssel együtt. Pedig egykoron a végzős egyetemista büszke volt az első komoly munkájára, dédelgette, simogatta a frissen bekötött, nyomdából hazahozott szakdolgozatot, és izgatottan készült a megvédésére.
Napjainkban viszont egy egész üzletág kerekedett ebből, diplomamunka és doktori disszertációkra szakosodott vállalkozások jöttek létre, amelyek valószínűleg külsős szakembereket alkalmaznak, mivel nem valószínű minden szakterület lefedése egy ilyen vállalkozáson belül.
Az üzletág akkoriban indult be, amikor olyan ismert politikusok plágiumügyeire derült fény, akik fittyet hánytak szakdolgozataik eredetiségére, gúnyt űztek az egyetemek komolyságából, és időhiányra hivatkozva másoltak ki rövidebb-hosszabb részleteket témájukhoz kapcsolódó korábbi munkákból, és persze elfeledkeztek feltüntetni a forrásmunkát.
Nos, ma már léteznek olyan számítógépes plágiumprogramok, amelyek ezeket a szellemi lopásokat kiszűrik, de régebben ilyenek nem voltak, úgyhogy lehetett javában csenni az okosabbaktól. Az úttörő ezen a területen Andrej Danko (SNS-elnök), a szlovák parlament korábbi elnökének rigorózusi munkája volt, melyről kiderült, hogy kevés eltéréssel megegyezik Daniel Pisák ügyvéd munkájával. Mindkét munkát a Bél Mátyás Egyetemen adták le. Martin Klus, a SaS egykor hírhedt külügyi államtitkára még asszisztensként szintén a Bél Mátyás Egyetemen bemásolta munkájába egy kutatóintézet publikációjának nagy részét.
A szlovák házelnökök úgy látszik erre specializálódtak, mert Boris Kollárnak a szakolcai Közép-európai Egyetemen leadott szakdolgozatáról is kiderült, hogy állítólag 52 százalékban plágium. De mit lehet tenni, ha Szlovákiában még az oktatásügy első embere, a miniszter is ilyennel cselezik: Branislav Gröhling (SaS) egy plágiumgyanús dolgozatért kapta állítólag magiszteri diplomáját a Páneurópai Főiskolán. Az is kiderült, hogy Igor Matovič 1998-ban írt diplomamunkájában két publikációt is felhasznált anélkül, hogy azok forrását feltüntette volna.
Felvidéki magyar politikusaink között az ukránul nem tudó Jakab Elemérnek a példája szembetűnő. A Most-Híd egykori parlamenti képviselőjének az esete azért gyanús, mert oklevelét Ukrajnában, az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerezte, amely személyiségi jogokra hivatkozva elutasította Jakab munkájának bemutatását, holott az egyetemek túlnyomó többségén szinte az összes szakdolgozat nyilvános valamilyen formában.
Van tehát előzménye a szakdolgozatírás iparágának! Kisebb ugyanis a kockázat abban az esetben, ha az egész diplomamunkát mások, okosabb emberek írják meg, mintha innen-onnan lopnának bele részleteket az egyetemi hallgatók.
Ezek a vállalkozások meglepő módon simán és büntetlenül hirdetik magukat az interneten. Például a „Práca na mieru” cég szolgáltatásaiban – diplomamunka-, bakalár-munka-, rigorózusi munka-, atesztációs munka-, szemesztermunka írásban minőséget és az anonimitás betartását hirdeti. Például 60 oldalas szakdolgozatokat kínál, olyat, amit nem ismer fel sehol semmilyen kereső program. Különböző szakterületekről sokéves tapasztalatokkal rendelkező szakemberekkel dolgoztatnak. Az árral kapcsolatban feltüntetik, hogy időintervallum és igényesség alapján 8 euró körül mozog egy oldal megírása.
Egy diplomamunka elkészítése mindennel együtt általában 630-740 euró között mozog a cég kínálatában. Gyorsított formában tetemes felárral képesek 7 nap alatt is elkészíteni egy szakdolgozatot, egyébként az igényesség függvényében 4-6 hétig tart egy-egy dolgozat megírása.
Megjegyzik azt is, hogy a pénzdíjas szakdolgozatírás tekintetében törvényileg minden rendben van, amennyiben okosan állunk hozzá….
Véleményünk szerint pedig semmi sincs rendben abban az esetben, ha egy egyetemi szakdolgozatot pénzért mással készíttetünk el. Egyrészt milyen jellegű vállalkozásként van bejegyeztetve a szakdolgozatíró cég, másrészt mennyire jogosult az egyetemi diplomájára az a hallgató, aki nem maga írja a szakdolgozatát, vagyis csalt.
Hogyan lehet védekezni a csalók ellen? Egyrészt az egyetemeken kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a végzősök diplomamunkáira, ne csak formalitás legyen az államvizsgákon a diplomamegvédés, hanem a bizottság vizsgáztatás közben merítse ki alaposan a szakdolgozat témáját, derítse ki, mennyire eredeti a végzős egyetemista szakdolgozata, tegye ettől függővé a diplomáját.
Mivel Szlovákiában se szeri, se száma a felsőoktatási intézményeknek, kívülről nehéz nyomon követni a különböző városi főiskolák diplomamunkáinak eredetiségét és színvonalát. Másrészt az sem ártana, ha a rendőrség figyelemmel követné a szakdolgozatírásra, doktori disszertációkra szakosodott vállalkozásokat, megvizsgálná az interneten meghirdetett szolgáltatásaik jogszerűségét.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
