Franciaországban, amely Németország után a második legerősebb nemzeti képviselői csoporttal rendelkezik az Európai Parlamentben, a strasbourgi és brüsszeli helyekért folytatott küzdelem elsősorban a belpolitika területén zajlik. Bár Emmanuel Macron elnök megpróbált felvetni néhány külpolitikai kérdést, például a NATO-csapatok ukrajnai telepítését, ezek nem igazán találtak kedvező fogadtatásra.
A vitát az államkassza szörnyű helyzete uralja, amelynek hiánya tavaly a tervezettnél nagyobb volt, és az idei év sem tűnik jobbnak. Szó van továbbá a 10%-os munkanélküliségről és ezzel összefüggésben a migrációról. Sok francia aggódik a munkahelyek miatt. Nem titkolják azt sem, hogy attól tartanak, hogy a főként muszlim országokból érkező migránsok meg akarják változtatni a Francia Köztársaság belső rendjét.
Macron kormánya és maga az elnök is meglehetősen népszerűtlen, és Macron Renaissance (Újjászületés) mozgalmának ideje lenne valamit tenni. Macron maga már nem indulhat, és a centristák között keresi lehetséges utódját.
A választások előtti közvélemény-kutatások szerint nem az a kérdés, hogy az RN nyer-e, hanem az, hogy mennyivel. Ha túl jelentős, az tovább gyengítené Macron pozícióját a bel- és külpolitikai színtéren. Macron többsége a nemzeti parlamentben nem egyértelmű, és az elnök frakciójának esetleges kudarca az EP-választásokon megnehezítené kormánya további működését.
Az RN az elnökét, a 28 éves Jordan Bardellát állította a lista élére, akinek az európai választások ugródeszkát jelentenek a 2027-es francia szuperválasztási év felé. Állítólag Le Pen ígéretet tett neki a miniszterelnöki posztra arra az esetre, ha ő lesz a következő francia elnök. Le Pen már háromszor pályázott az Elysée-palota kulcsaira, mindannyiszor sikertelenül, de minden alkalommal javuló eredménnyel. Az eddigi közvélemény-kutatások nem zárják ki, hogy negyedik próbálkozásra sikerrel járhat, amire sokan számítanak.
Bardella ügyes szónok, fellépése elegáns, nagyon jól illeszkedik Le Pen stratégiájába, hogy megszabadítsa az RN-t a szélsőséges párt címkéjétől azokból az időkből, amikor még apja, Jean-Marie Le Pen volt a párt (akkor Nemzeti Front) vezetője.
Marine Le Pen elhatárolódott apja antiszemita megjegyzéseitől, amelyekért többször elítélték. Hasonlóképpen elhatárolódott a német szélsőjobboldali párttól, az AfD-től (Alternatíva Németországért), amelynek képviselője és a közelmúltig vezetője, Maximilian Krah bagatelizálta a náci SS második világháborús bűntetteit.
Macron csoportosulása egy viszonylag kevéssé ismert EP-képviselőt, Valérie Hayert állította az EP választási lista élére.
A figyelem azonban inkább Gabriel Attal miniszterelnökre irányul, akit az Elysée-palota vezetője idén januárban nevezett ki abban a reményben, hogy a 35 éves dinamikus politikus – akiről azt gondolják, hogy 2027-ben elnökjelöltként indulhat – javíthat a kormányoldal megítélésén. Ez eddig nem sikerült neki – írták a kommentátorok a kabinet élén töltött első 100 napját értékelve.
Nem sokkal hivatalba lépése után Attalnak sikerült lecsillapítania a gazdák tiltakozását azzal, hogy 400 millió eurós állami támogatást ígért nekik.
Ugyanakkor, tekintettel az államkassza állapotára, kénytelen a költségvetés csökkentésén dolgozni.
Nem lehet mindent egy nap alatt megcsinálni”
– védekezik Attal. Bejelentette továbbá, hogy erőteljesebben fog fellépni a fiatalkorúak erőszakos bűnözése ellen, amely az utóbbi hónapokban komoly problémát jelentett Franciaországban. De az RN előnye a kormánytáborral szemben a közvélemény-kutatásokban nem csökkent, épp ellenkezőleg.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
