Amint arról a média már korában beszámolt, a Triptichon – Esterházy János élete és öröksége című dokumentumfilm több mint 80 filmalkotással versenyezve elnyerte a 11. Savaria Filmszemle Fotó- és Filmművészet kategória Dokumentumfilm versenyének nagydíját.
A film producere, Csányi János a díj átvétele után elmondta: „Köszönjük a megtisztelő elismerést, köszönjük az alkotók és a stáb kiemelkedő munkáját, és köszönjük együttműködő partnereinknek a támogatását! Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ezzel az alkotással is hozzájárulhattunk a felvidéki mártír politikus, Isten szolgája Esterházy János életműve, önfeláldozása és lelki öröksége minél szélesebb körben való megismertetéséhez.
A film sikere arra sarkall bennünket, hogy a munkát folytassuk, s a közeljövőben újabb alkotásokkal hozzuk közelebb a nézőhöz a »közjóra született« Esterházy János kimagasló személyiségét.” Zsigmond Dezső, a film Balázs Béla-díjas rendezője a díjátadást követően bejelentette: az első díjjal járó pénzjutalmat a film alkotói az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont támogatására ajánlják fel.
Az alábbiakban az első helyezés indoklásának szövegét közöljük Halmy György filmrendező, zsűritag tollából.
Aki Gróf Esterházy János életéről és örökségéről filmet készít, annak tudomásul kell vennie, hogy a főszereplő olyan ember, aki nem mérhető általános emberi mértékkel. Cselekedeteinek egy jó része a mai világban megszólíthatatlan, a szokványos mozgató rugók, az érdekek által vezérelt élet, az ok-okozati sors értelmezés sehogy sem segíthet az alkotói koncepció kidolgozásakor. A főszereplő életének szokványos filmes megközelítése Esterházy János esetében lehetetlen. Az általános definicionáltság, a jól ismert összefüggésrendszerek nem segítenek, életének mély valóját feltárni.
Szinte semmihez sem fogható, sehogy sem tetten érhető az Esterházy életét vezérlő emberi indíték.
Elgondolkodtató, mely gondolatai, cselekedetei azok, amelyek érthetővé teszik sorsát korunk embere számára is! Valahonnan elindulva fogódzót keres maga a rendező, író, vágó is, melyek lehetnek Esterházy életútjának azon állomásai, amelyeket szokványos megközelítéssel lehet és kell kezelni, megértetni ráéreztetni az érdeklődő emberekkel.
Ha belegondolok, a felvidéki mártírpolitikus életének érthető motivációja csupán halála előtt egy-két évvel, a halál kapujában válik érthetővé. Ott is csak azért, mert szenvedéssel teli életének végső időszakában már a néző sem tudja másként meghatározni, megérteni a titkot, amelyre ekkor már csakis egy magyarázat lehetséges, húga, Mária megfogalmazását idézve:
Most el kell magunkba nyomni, le kell győzni az emberi harag vagy lázadás minden kifejezését, hogy be ne árnyékoljuk az ő áldozatának beteljesedését.”
Az élőhalott, megkínzott embernek, Esterházynak más segítője, mint mély hite és isten-tapasztalata nem volt. Életének beteljesítője, értelme pedig a magyar közösség sorsának segítése volt. Ebből a szerepből végignézve életét belátható, hogy annak minden percében, a jelző legnemesebb értelmében jutott el a végső igazsághoz, amit aztán a lehető legtermészetesebben képviselt földi életének utolsó percéig. Elsősorban mindig a népek megértését tartotta fontosnak, a magyar közösség érdekeit helyezte előtérbe, úgy, hogy saját személyes érdekeit mindenkor a háttérbe szorította. Mindezen történéseket a film, ahogy fentebb írtam, rendkívül finoman, ugyanakkor objektív tárgyilagossággal kezeli. A lengyel és a szlovák riportalanyok (foglalkozásuk szerint történész, diplomata, illetve a lengyel plébános) megszólaltatása segíti a nézőt e bonyolult közép-európai közegben eligazodni.
A szomszédos ország szlovák parlamenti képviselője, František Mikloško egy az egyben kijelenti: „Esterházy életének és halálának megváltói ereje van!” Szeretné, hogy Közép-Európa szimbóluma legyen. Valahogy úgy, ahogy Ábrahám hite áldás volt a zsidók számára. József Roman Maj nyugalmazott prelátus Varsóból azt emeli ki, hogy „Esterházy a lelkiismeret világossága minden ezután következő generációk számára.” Majd hozzáteszi, hogy miként a szentek élete sem zárul le a halálukkal, úgy Esterházy csillaga is most van feljövőben.
Az Esterházy János mártírsorsának filmre vitele lehetővé teszi, sőt kifejezetten elősegíti, hogy ez a drámai sors a halál bekövetkeztével se záródjon le, hanem tovább éljen és hasson, hogy ne úgy tekintsünk rá, mint egy befejezett életútra.
A filmalkotás tudatalatti világunkat és zsigereinket felnyitva ráébreszt bennünket arra a természetes tényre, hogy nekünk, a kései utódoknak is van feladatunk Esterházy sorsának halál utáni létével kapcsolatosan.
Ő akkor válhat Közép-Európa szimbólumává, ha a magyarság körében, szerte a Kárpát hazában élete, törekvései a mind nagyobb közönség számára (minden fontos részletében) ismertté válik, illetve, ha törekvéseit megértjük, és azonosulni tudunk vele. Esterházy a magyarok történelmi igazságát megértve, a továbblépés dimenzióit bontotta ki számunkra, éppen ezért a véleményére nem lehet nem odafigyelni. Az ő világlátásának elfogadásához azonban tisztában kell lennünk sorsának tanulságaival. Politikai pályafutását ebből a szempontból is szükséges elemezni és feltárni.
Mindez minden bizonnyal elkerülhetetlenné teszi a környező népekkel való viszonyunk karakteres átértelmezését!
Zsigmond Dezső rendező és alkotótársai arányosan kidolgozott, jó ritmusban tartott, feszes szerkesztésű, zeneileg is megkomponált művükkel nagymértékben elősegítik ezt a folyamatot. Filmjük koncepciójával, kidolgozottságával jelentősen hozzájárultak Esterházy János halálon túli életének folytatódásához.
Az alkotóknak szívből gratulálok igényes munkájukhoz, már csak azért is, mert napjainkban nagyon fontosnak és aktuálisnak érzem mind a filmet, mind annak témakörét. Nézőként teljes mértékben át tudtam élni Esterházy János különleges, elkötelezett életét! És ez az alkotókat dicséri. A film minden percét élmény volt nézni, mert a nézőt megdöbbenti a szimbolikus közép-európai lét és az igazi emberi és magyar élet Esterházyban megnyilvánuló csodája. Mélyen elgondolkodtató kérdés, bele kell-e törődnünk abba, hogy az Esterházy Jánoséhoz hasonló, küldetéses emberi sorsok korunknak szóló üzenete javarészt az ismeretlenség félhomályában maradjon?
Megjelent a Magyar7 hetilap 23. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
