Semmi új a nap alatt. Zümmög a telefon, pittyen a laptop, és már be is jelentkezett a következő adathalász csaló, aki más ember (közület, hivatal) bőrébe bújva akarja megkopasztani a gyanútlan, tájékozatlan embert. A nagymamát az unokával zsaroló trükközők, bármilyen primitív a módszerük, mindig találnak áldozatot.
Ezeknél dörzsöltebbek a mobilszolgáltató nevével visszaélő, sms-t küldő, vagy a közösségi oldalakon köröző héják, akik az adatainkat (főleg a bankszámlánk adatait) próbálják megszerezni. Az egyik gyakori trükk, hogy csomagunk van a postán, amit nem tudtak kézbesíteni, mert nem fizettünk ki bizonyos (nevetségesen kis) összeget. Ha bedőlünk, és fizetünk – természetesen utalással –, döbbenten tapasztalhatjuk, hogy megcsapolták a számlánkat.
Több mint egy éve kaptam egy hosszú üzenetet messengeren egy „bankigazgatótól”, aki azt állította, hogy 8 és félmillió dollárt örököltem egy hasonló nevű ember után. A pénz elúszhat, de ő meg tudja szerezni.
Mást nem is akar, csak osztozni. Fusun Tumsavaş, majd Tumsavaş Fusun, később Özlemek Fuşun Tumsavaş névvel jelentkezett a rejtélyes bankár, aki ismerősnek is próbált bejelölni a közösségi oldalon. Állítása szerint Isztambulban lakik. Természetesen töröltem a kéretlen üzenetet, majd jött további kettő, amelyeket szintén töröltem.
Amikor a „hölgy” rájött, hogy isztambuli bankárként nem tud csőbe húzni, nemrég Torontóból jelentkezett, ezúttal Laurent Ferreira néven, ugyanazzal a szöveggel. Hogy aszongya dollármilliókhoz juthatok, ha gyorsan válaszolok neki. De most már emelt a téten, hogy még kecsegtetőbb legyen a csali: már tizenötmillióról szólt az üzenet. A két levél tartalma szinte szó szerint megegyezett. Miután mindet a kukába dobtam, lehet, hogy legközelebb Delhiből vagy Kuala Lumpurból fog jelentkezni a rejtélyes „jóakaró”.
A helyszín, a név, a bank neve és minden más adat természetesen hamis. Illetve mégsem. Fusun Tumsavaş asszony valóban létezik, ahogyan Laurent Ferreira úr is élő személy, mindketten valóban török és kanadai banki alkalmazottak, csak nem sejtik, hogy csalók élnek vissza a nevükkel.
Isztambuli levél
„Füsun Tümsavaş asszony vagyok Isztambulból, Törökországból, a Türkiye iş Bankasi Igazgatóságának elnöke. Amikor megláttam a profilodat a Facebookon, úgy döntöttem, hogy felkereslek. Ajánlatomat lefordítottam az Ön hivatalos nyelvére. Először is szeretném, ha tudná, nagyra értékelem a nagylelkűségét, amellyel itt a Facebookon elfogadta a kérésemet. Biztosíthatlak arról, hogy nem fogja megbánni tettét, és úgy gondolom, az Isten azt kívánja, hogy nagyon rövid időn belül találkozzam Önnel, mivel egy fontos és sürgető üzleti megbeszélésem van, amelyet meg akarok osztani veled.”
Ezen a ponton már rázott a nevetés, de lássuk tovább:
„Egy néhai K. B., az Ön országának állampolgára itt, Isztambulban, Törökországban egy aranybányászati vállalat tulajdonosa volt, és egyben bankunk egyik legnagyobb részvényese. Isztambulban lekötött betétje volt a bankomnál. 2015. februárban 9 500 000,00 US$ értékben nyitott számlát nálunk autógyártó vállalat megnyitása céljából az Ön országában. De nagyszerű üzletemberként és utazóként sajnálatosan a koronavírus áldozata lett, 2020. november 20-án halt meg Törökországban, Ankara tartományban. A bank vezetése még nem tud a haláláról, én tudtam róla, mert én voltam a számlavezetője. A számla megnyitásakor nem említett rokonokat/örökösöket, nem volt házas. Nem találtak hozzátartozót sem.
Múlt héten a banki vezetőségem megbeszélést tartott ellenőrzés céljából, hogy átnézzék a nyugvó betétszámlákat. Tudom, hogy ez meg fog történni, ezért keresem a megoldást a helyzet kezelésére, mert ha a bankigazgatóm véletlenül felfedezi a halálát, a bank átirányítja a pénzeszközöket a vezető igazgatóknak.
Nem akarom, hogy ez megtörténjen, ezért megörültem, amikor megláttam az adataidat. Kérem az együttműködését, hogy rokonként, a számla örököseként mutassam be Önt, mivel ugyanaz a vezetékneve és állampolgársága. A banki központom az én segítségemen keresztül megnyitja Önnek a számlát.”
Írja ezt az „igazgató”, aki az igazgatóktól próbálja „megmenteni” a nyolc és fél millát.
„Ne hagyjuk, hogy a pénzt a bankigazgatók elosszák egymás között. Nem vagyok kapzsi, ezért azt javaslom, hogy osztozzunk meg 50-50%-ban Ön és én. Írja meg az ezzel kapcsolatos véleményét, és kérem, kezelje bizalmasan ezeket az információkat. További részletekkel szolgálok, amint megkapom gyors válaszát az alábbi személyes e-mail címemre. Üdvözlettel. Mrs. Füsun Tümsavaş Chair-
man of the Board of Directors itt: Isbank Türkiye İş Bankası A.Ş, Member of Credit Committee itt: Türkiye İş Bankası A.Ş. és Corporate Governance Committee itt: Isbank Türkiye İş Bankası A.Ş”
Torontói levél
„Laurent Ferreira úr vagyok Kanadából, Torontóból, a NATIONAL BANK OF CANADA elnöke és vezérigazgatója. Fontos és sürgős üzleti beszédem van, amit meg akarok osztani önnel, remélem, érdekelni fogja önt, mivel haszna lesz belőle. A dolog összefügg a nevével és a nemzetiségével. Bizonyos Robert K. ügyében írok önnek, aki a maga országának a polgára.”
Aztán jön a jól ismert szöveg a rejtélyes névrokonomról, aki szintén „aranybányász”, a bank egyik legnagyobb „részvényese”, ahol 2017-ben több mint tizenötmillió dollárral nyitott számlát. Természetesen ő is autógyárat akart alapítani, de már 2020 áprilisában jobblétre szenderült szegény, hogyan másképp, hozzátartozó és örökös nélkül.
Ferreira úr, a bankigazgató az ő számláján maradt pénzt szeretné elhappolni „az igazgatók” orra elől. A logikai bukfencek nem zavarják, a primitív, hol magázó, hol tegező levél hangneme azonban rögtön elárulja, hogy valami nem stimmel.
Amiről emberünk elfeledkezik: az öröklési jogot mindenütt a világon be kell bizonyítani, nem elég a név hasonlósága. De nem is erről szól a „kínálat”, hanem arról, hogy a palimadár válaszoljon neki. Miután megszerezte a mailcímét, utána következne a további adatok kérése, amiket lépésről lépésre szerez meg az „ügyféltől”. („A további részleteket elárulom, ha megkaptam az ön gyors válaszát a „magán e-mail-címemre.”)
Idegen tollakkal
Természetesen könnyű volt megállapítani, hogy két létező személy nevével élnek vissza. Az egyiknek, a török hölgynek van Facebook-fiókja, azon keresztül jött a Messenger-üzenet, míg a kanadai emberünk a Facebookon kívül üzent. A Messenger-fiókot, amelyre írt, nemrég hozta létre. Hogy ki és hol fogalmazza ezeket az üzeneteket, szinte mellékes, legfeljebb a rendőrséget érdekelhetné.
Mindenesetre ha valaki hasonló tartalmú levelet kap, ne ugráljon örömében a plafonig. A jól csengő milliók természetesen nem léteznek, sem Törökországban, sem Kanadában, a hamis identitás, mások fiókjának a feltörése és használata azonban tömeges jelenség. Egyszerű, primitív adathalászatról van szó.
Ha lépremegyünk, dollármilliók helyett a mi számlánkat fogják megcsapolni vagy kisöpörni. Ha nem akarjuk, hogy a tévéhíradó bűnügyi műsorát nézve rajtunk röhögjenek az ismerőseink, a kéretlen leveleket ne nyitogassuk, kapásból töröljük.
Lehet, hogy a történet sokak számára primitív és nevetséges, de ne feledjük, az emberi hiszékenység határtalan, és nincs iskolai végzettséghez, műveltséghez kötve. Nemrég egy okos, talpraesett ismerősünket, aki örömmel újságolta, miféle levelet kapott, alig tudtuk meggyőzni, hogy az Amerikából érkezett, hasonló tartalmú üzenetet ne vegye komolyan. Arra azért kíváncsi lennék, hány hazánkfia kapott Tümsavaş asszonytól és Ferreira úrtól hasonló levelet, illetve tudják-e az érintettek, hogy valaki a bőrükbe bújt, és úgy garázdálkodik.
Megjelent a Magyar7 2024/19.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
